Kim Taehyung aki az első percben kicsit bunkón viselkedik Jeon Jungkookal, az idő múltjával nehezen de enged az érzéseinek. Vajon Jungkook ártatlannak tűnő viselkedése mit vált ki Taehyungból? Jót vagy rosszat? És fényderül e Taehyung múltjára?
- Jungkoooook!!!! - Kiabál valaki kegyetlen magas hangon. Hátra nézve pillantottam meg legjobb barátom Min Yoongit. Yoongi azóta legjobb barátom amióta Szöulba költöztem, mondhatni a jobb kezem. Rengeteg mindent köszönhetek neki, mivel viszonylag hamar fel kellett nőnöm és Ő mellettem volt mindenbe. Édesapám szintén rendőr, így kérdés sem volt hogy nekem mit kell majd tennem ha eljön az idő. Apámnak Szöulban is van egy rendőrkapitánysága ahova engem rendelt ki mint kis főnök miután elvégeztem az iskolát, nagy szerencsémre Yoongs is velem tartott, mivel egy suliba jártunk, és egyszerre végeztünk is. A tudat hogy én parancsolok x mennyiségű embernek egy darabig megrázó volt, új hely, új emberek, magam se tudtam mit kezdjek ezzel a hatalommal. Ám ahogy teltek az évek úgy jöttem bele, Yoongival az oldalamon, majd 2 másik barátunkkal akik nem mások mint Kim NamJoon és Kim SeokJin. Nos Ők egy pár, amikor hozzánk kerültek csak is egyetlen egy feltétellel maradtak itt, ami nem más volt mint az hogy együtt maradjanak. Mivel ismerős volt a dolog, ìgy habozás nélkül bólintottam az ajánlatra, és az idő haladtával összebarátkoztunk.
- Jungkook! - Még mindig kiabálva nevemet fordulok oda NamJoonhoz. - Igen Nam? - Kérdeztem. - Arra gondoltunk Jinnel, és Yoongival hogy beülhetnénk este valahova ha itt végeztünk, mit szólsz? - Kérdezte izgatottan. - Legyen, veletek tartok! - Feleltem egy mosoly keretében. - Ez az!!! Jungkook végre nem utasít vissza minket! - Csapja össze tenyerét Nam, majd Jinhez megy. - Hagyd rá, tudod milyen tud lenni néha Joon. - Került mellém a semmiből hirtelen Yoongi. - Tudom persze, ezért nem tudok haragudni rá, megaztán én vagyok a főnöke, néha nem árt nekem is kikapcsolni. - Mondtam nevetve.
Az idő viszonylag gyorsan telt, amikor befejeztük a kötelező papírmunkákat a fiúk már hamarabb kint voltak mint én, így az ajtóból könnyen ki lehetett szúrni hogy a három tagból kettővel madarat lehetett volna fogatni. Yoongs szokásos semmit mondó arccal állt és várt. Nagy nehezen elindultunk és nagyjából az egész út úgy telt el hogy a NamJin párost kellett hallgatni arról hogy Nam mit csinálhatna és mit nem kellene tönkre tennie. De ezen nem lepődtem meg, ugyanis a kapitányságon is általában ha hozzá ér valamihez az tönkre megy. Nem sok időbe telt amìg egy bárhoz értünk. - Na srácok! Itt is vagyunk! - Mondja NamJoon izgatottan. - Joonie, ne pörőgj túl kérlek.- Szól rá Jin a párjára. - De ez nem mindennapi dolog Jinnie, a főnökünk eljött inni velünk, erre inni kell. - Azzal indult is be a helységbe.
Amint beléptünk a helységbe, körül néztünk és azt kell mondjam hogy NamJoon tudja hogy hova kell vinni az embert. A hely maga csodálatos volt, látszik hogy nem az alja nép jön ide inni, hanem azok akik tőlük sokkal magasabb rangban van. Mint mi is. Sokáig bámészkodni viszont nem hagyott egyikünket sem Nam, így már csak azon kaptam magam hogy a pult előtt állunk.
- Szia! - Köszönt Nam az idegen pultusnak. - Jóestét! - Köszönt vissza az idegen. Bámulatba ejtő gyönyörűséggel bír, tökéletes arc, szép szemek, szép száj, szép bőr. Egyszerűen maga a tökély.
Miután kikértük az italokat, a pultos tanácsát megfogadva kerestünk egy helyet ahova letelepethettünk. Nem sokkal később nekem jött egy fontos hívásom, amit sűrű bocsánat kéréssel de ott hagytam a srácokat arra a kis időre amíg ezt elintéztem.
Pár perccel később ahogy visszamentem a bárba, figyelmetlenségem okából össze ütköztünk a pultossal.
- Oh.. Jaj, ne haragudj..- Mondtam neki kétségbe esetten. - Ugyan, semmi baj. - Válaszolta kedvesen. Eltudnék veszni a szemeibe annyira csodálatos. - Had segítsek összetakarítani.- Kérleltem amibe nagy nehezen de végül bele ment.
Amíg takarítottunk megtudtam hogy Kim Taehyungnak hívják. Még a neve is tökéletes. Pont mint a viselője.
Amikor végeztünk én visszamentem a srácokhoz, akik nagy beszélgetéseket folytattak egymással. Végül Taehyung is meghozta az italokat, így azokat eltudtuk fogyasztani. Az én szemem viszont egy percig sem hagyta békén Taehyungot, a tekintetét kerestem amit egy párszor meg is szereztem.
Nem tudom mennyi lehetett is idő, de mindenki haza indult, vagyis csak majdnem mindenki, én ugyanis visszafordultam hogy hza kísérjem Taet. Nem is kellett sokat várnom rá, amikor is találkozott a tekintetünk.
- Haza találok egyedül is..- Válaszolta Tae azzal hátat fordítva el is indult.
Nem tudom miért de valamiért nagyon vonz, mit teszel velem Kim Taehyung?
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
