Légy Az Enyém! || TaeKook ff. BEFEJEZETT||

21.Rész

Sziasztok! 🐯🐰💜🫰🏻

Kicsit megkésve de itt az új rész. Szerintem nem lesz olyan hosszú a végét tekintve, de remélem a többi részt is ugyan úgy fogjátok szeretni mint az eddigieket!
Szeretném megköszönni hogy ennyien olvastátok és értékeltétek vote formájában.☺️🫰🏻

Na de itt a következő rész, jó olvasást! 🫰🏻💜

🐰🐰 Jungkook 🐰🐰

Keserves és hosszadalmas este volt, alig vártam hogy másnap legyen, hogy végre láthassam azt az embert aki Taet elrabolta.  A fejemben már szépen kialakult a szituáció, higgadtnak kell maradnom és csak Tae kell hogy a szemem előtt lebegjen.  Az életem árán is megfogom menteni, nem maradhat tovább ennél az embernél.

Yoongiékat nehezen ugyan de letudtam beszélni arról hogy ne jöjjenek utánam. Innentől már csak Yoongi vérmérséklete lehet az ami befolyásolhatja azt amit én parancsként adtam ki neki. Ismerve Őt és Jimint, erre sajnos nem sok esélyt látok, de hátha.

Dühtől forrva indultam el a megbeszélt helyre, de tudtam hogy nyugodtnak kell lennem, legalábbis Hoseoknak azt kell hinnie hogy az vagyok, hírét hallottam hogy mire képes, és tekintve hogy Tae nála van, nem akarom hogy baja legyen. Óvatosnak kell lennem.

A helyhez érve egyből emlékek hada árasztott el, amikor megismertem Taet és hogy miken mentünk keresztül. Tudom hülyén hangzik, és úgy gondolok rá mintha Tae már nem lenne az élők között, de akarva akaratlanul is egy egy helyszín az ember életében köthető valakihez.

A bárba lépve foglaltam helyet egy viszonylag közel az ablakhoz lévő székre és vártam azt az embert akit régi vágyam a rácsok mögé tenni.

Hosszas várakozás után egy nagy fekete autó állt meg a parkolóban. A vezető ülésről kiszállt egy ember majd a hátsó ajtóhoz ment amit ki is nyitott. Meglepetésemre nem csak egy ember szállt ki az autóból hanem Hoseok mellett Tae is. A szívem vadul vert és hirtelen öntött el a düh. Nyílt az ajtó és beléptek rajta mindketten. Sokat nem kellett keresnünk egymást ugyanis rajtunk kívül és a pultoson kívül senki sem tartózkodott itt kivételesen.

Hoseok oda lépett a pultoshoz majd valamit oda súgott neki, mire a másik remegve de megindult az ajtó felé hogy azt bezárja. Nagyszerű, még ha bajba kerülnék se tudnék menni sehova.

Kis vártatva, de végre helyet foglalt velem szembe Tae-el az oldalán.

- Jungkook? - Kérdezte kíváncsian.
- Ahogy látod, egyedül jöttem ahogy kérted. - Feleltem.
- Bíztam benne, elvégre egyikünk sem szeretné ha a Kicsi Taenek baja esne, nem igaz?! - Nevetett fel Hoseok.
- Mondd mit akarsz! - Kezdtem bele, mert a türelmem kezdett fogyni.
- Nos.. Mit is?! Első sorban azt akit mindketten. Taehyungot, tudod Kook.. Nem tudom.. Szólíthatlak így? - Tette fel kérdését vigyorogva.
- Nem.. Te nem.. És Taehyung nem lesz a tiéd. - Feleltem. - Legszívesebben itt a helyszínen ölnélek meg. - Morogtam.
- Ugyan kérlek. Próbálkozni lehet. De hidd el, ez senkinek nem lenne nyeremény. Neked Tae miatt nem. Részemről pedig hát inkább hagyjuk. - Mondta komoly arccal.
- Taehyungon kívül. Mit akarsz?! - Mondtam kissé türelmetlenül.
- Kössünk üzletet. Mit szólsz hozzá? - Kérdezte összecsapva két kezét.
- Mi lenne az? - Kérdeztem vissza. Őszintén legszívesebben lepuffantanám, de tartok tőle hogy rosszul jönne ki a dolog.
- Elengedem Taet. Ha te elengedsz engem. Nehezemre esik ettől a gyönyörűségtől megválni, de a hírnevem fenntartása miatt áldozatot kell hozni. - Felelte.

Mire bármit mondtam volna, hirtelen megpillantottam Yoongit a pultos mögött, tudtam mire készül ìgy megpróbáltam nem észre vehető módon tovább folytatni az eszmecserét Hoseokkal. Csak abban bíztam hogy ha Yoongi ügyes, márpedig az akkor a kint lévő emberei Hoseoknak nem fogják észre venni hogy mi történt. Ám Yoongs előreláthatósága megint csak lenyűgözött mint már egy párszor.

Ahogy szóra akartam nyitni a számat megszólalt Yoongi.

- Kezeket fel! - Mondta fegyvert fogva Hoseokra.
- Nahát, nem úgy volt hogy egyedül jöttél? - Kérdezte kuncogva Hoseok.
- Pofád befogod, és teszed amit mondtam! - Kiabált rá Yoongi.
- Esélyed sincs ellenem haver! - Nevetett fel hangosan Hoseok majd felállt a székből. Az embereire nézett, de azokat közben a NamJin páros kapcsolta le néhány emberemmel.
- Most pedig szépen tedd hátra a kezed és indulunk is. - Sziszegte Yoongi.

Még kattant a bilincs Yoongira hálásan néztem, annak ellenére hogy megkértem ne tegye, mégis jól esett hogy nem hallgatott rám.

Oda mentem Taehez aki reszketett a félelemtől majd erősen magamhoz öleltem, amit Ő készségesen viszonszonzott majd egy csókba invitált.

- Mostmár nem lesz semmi baj Tae, ígérem! - Mondtam neki, miközben bele pusziltam a hajába.
- Nagyon rossz volt Kook.. Féltem hogy bántani fog megint. - Mondta könnyes szemekkel.
- Mostmár nem fog. - Öleltem magamhoz. - Mostantól én viszlek és hozlak mindenhova. - Pusziltam meg mire Ő hevesen bólogatott.

Időközben Yoongi Hoseokkal az élen a kocsiban ültek. Amint ki értünk Jimin egyből Tae nyakába ugrott és elmondta hogy mennyire aggódott érte és hogy mennyire fog rá Ő is vigyázni. Yoongi kiszállt a kocsiból majd oda sétált hozzám.

- Tudom, tudom. Azt mondtad ne, de nem tudtam tétlenül nálad ülni. Kook szereted Taet és Tae is téged. Nem is értem miért nem akartad hogy segítsek. Munkatársak vagyunk, és ami a legfontosabb legjobb barátok. Őszintén, ha én lettem volna ilyen helyzetben Jiminnel, te tudtál volna nyugton ülni a seggeden? - Kérdezte kissé hisztérikus hangon amit valahol megértettem.
- Yoongs! Sajnálom, hálás vagyok azért amit tettél. A pánik eluralkodott rajtam, és azt hittem egyedül is képes leszek megoldást találni erre az egészre. De rájöttem abban a pillanatban amikor megláttalak hogy ez nem lett volna olyan egyszerű mint ahogy azt gondoltam. A kérdésedre a válasz pedig, nem, én is ugyan ezt tettem volna amit te is. Az adósod vagyok! - Feleltem kissé könnyes szemekkel.
- Szeretlek haver! - Ölelt magához.
- Én is téged! - Mondtam megkönnyebbülve.

A rendőrségre érve Hoseokot és a bandáját lecsuktuk.

Ám itt még nem ért véget ez az egész. Tae biztonságban van és lesz is. Viszont hogy később mi lesz azt még nem tudom.

A NamJin páros egy pár infót kiszedtek az embereiből de az nem valami sok.

- Nam! Jin! Gyertek ide egy kicsit. - Szóltam oda a párosnak.
- Hálásan köszönöm nektek is a segítséget! - Hálálkodtam nekik is.
- Főnök, nem kell megköszönnöd, ez természetes volt! - Feleltek egyszerre.

Mázlista embernek tartom magam amiért ilyen munkatársaim és barátaim vannak. Szerintem nem sok ember tenné ezt meg amiket Ők tettek értem és értünk Tae-el.

Nos, szerintem még kb 2 rész lesz és ezzel ennek a történetnek vége is lesz. 💜🫰🏻

Remélem tetszett mindenkinek.😇☺️🐯🐰💜