Légy Az Enyém! || TaeKook ff. BEFEJEZETT||

19.Rész

◇◇ Hoseok ◇◇

1 évbe telt mire ki vártam, hogy Tae olyan kapcsolatba kerüljön Jungkookal hogy ténylegesen megbízzon benne és szeresse. Furán hangozhat, tekintve hogy Ő csak az is enyém lehet senki másé. De ahhoz hogy eltudjam rabolni sajnos várnom kellett. Máskülönben nem lett értelme az egész tervnek, legalábbis Tae részéről.

Jungkook rendőr, és ha nem is jöttek volna össze szinte biztos hogy úgyis keresné, de így hogy együtt vannak szinte biztos vagyok benne hogy így is találkozni fogunk.
A kis üzenet amit hagytam, az csak azért volt hogy felidegesítsem. Tudom, hogy Tae miatt nem lesz tétlen, így minden eshetőségre fel vagyok készülve.

Minden esetre most az én kis tigrisem itt van velem, egy szobába bezárva, jelenleg alszik, mert ha nem kábítottam volna el, akkor nehezen tudtam volna ide cipelni.
A hely ahova hoztam nem valami eldugott, viszont hangszigetelt így ha fel is ébred senki sem fogja hallani a kiabálását.  Az ajtó előtt 2 emberem is áll, hogy még véletlen se tudjon kiszökni. A lelkükre bíztam hogy egy ujjal se nyúljanak hozzá, mert a fejüket veszem.

Most pedig épp megyek hozzá hogy rá nézzek fel ébredt e. A falaphoz érve nyomtam le a kilincset és léptem be a sötét szobába, ahol egy szikra fény sem szűrődik be, se ablak se semmi, csak egy ágy és hogy ne legyen mindig a sötétben egy lámpa. Az ágyhoz érve kapcsoltam fel a kis asztalon lévő lámpát minek fényének köszönhetően Tae ébredezni kezdett.

🐯🐯 Taehyung 🐯🐯

Iszonyatosan furcsa érzésre lettem figyelmes. Aludtam, de nem a saját ágyamba. Tisztán emlékszem hogy éppen készültem munkába indulni, majd egyszercsak valaki valamit az arcom elé tett és képszakadás.

Egy idegen ágyban keltem, egy kisebb lámpa fénye pedig érzékeny íriszeimet bántotta, miközben próbáltam kinyitni szemeim. Ahogy ez nehezen sikerült egy Hoseok-al találtam szemben magam. A vér megfagyott bennem, ahogy szépen lassan realizálódott bennem a tény, hogy Ő volt az aki elkábított és idehozott.

Próbáltam menekülni, de a kezeim és a lábaim meg voltak kötve. Kezével arcomat magával szembe fordította majd így szólt.

- Miből gondoltad, hogy csak úgy elmenekülhetsz előlem? - Kérdezte szúrós tekintettel.
Nem szóltam semmit, csak néztem rá. Nem akarok ezzel az emberrel egy légtérben lenni, aki tönkre tette az életem.
- Szóval nem felelsz? Így is játszhatunk kicsi Tae! - Mondta nevetve.
Ahogy sejtettem, semmit sem változott, ugyan olyan birtokló mint volt.
- Tudod Tae.. Jungkook tudja hogy nálam van. Innentől kezdve már csak arra várunk hogy megkeressen. Bár az nem lesz annyira egyszerű. - Kezdett bele.
- Úgy sem fogod megúszni Hobi.. Jungkook meg fog találni, és neked vége lesz. - Sziszegtem ki fogaim közt.
- Ohoho.. Az nem olyan biztos.. Hisz Tae, ismersz, tudod mire vagyok képes. És ha nem csal a megérzésem Kook is tudja, mivel nagy nehezen de elérte hogy bízz benne. Ez az egész számomra idegörlő de miattad erre is kész vagyok. - Mondta teljesen komoly arccal.

Ha szemmel lehetne ölni, akkor Hobi már rég halott lenne. Tudtam hogy elvetemült de hogy ennyire, ez még nekem is sok. Legalább Jiminnel nem tett semmit. Legalábbis bízom benne.

A tény, hogy egy lepukkant helyen tart fogva, annyira nem is érdekelne, viszont az az őrületbe kerget hogy Jungkook vajon mikor talál rám...

Jungkook, kérlek találj meg minél hamarabb..