Légy Az Enyém! || TaeKook ff. BEFEJEZETT||

8. Rész

Másnap reggel indultam a bárba hogy megkezdjem a munkaidőm. Tartalmas napok voltak mögöttem, és időközben Jimin is megtalálta a boldogságát Yoongi mellett.
Ahogy beértem a bárba, átöltöztem a munkaruhámba és kezdét vette a mai nap. Mielőtt ki nem nyitottam a bár ajtaját, gyorsan rendbe raktam mindent, a pultokat letöröltem, fel sepertem, feltöltöttem a polcokat biztosítva mindent hogyha este sok vendég lenne akkor ne kelljen azzal szenvednem hogy nincs kéznél,  poharakat átmostam és át töröltem.

A nap iszonyatosan lassan telt, de nagy szerencsémre Jimin bejött hozzám, hogy elmesélje mi történt azon a napon amikor Ő és Yoongi ketten mentek haza. Mivel látszik rajta hogy valóban megtalálta a boldogságot ez engem is boldogsággal töltött el, addig a pontig amíg be nem lépett valaki. Az a valaki, akit elköltözésem óta próbáltam hátrahagyni. Jimin lefagyott tekintettel nézett az ajtóban állóra, majd rám. A szívem a torkomban dobogott amikor realizáltam hogy ki is. Legjobb barátom rám vezette tekintetét és látta rajtam a döbbentet. Egyedül Ő tudja hogy milyen kapcsolatom volt mielőtt ide nem költöztem Szöulba. Nem sokkal később az illető megindult a pulthoz, reméltem hogy nem akar itt maradni sokáig, de sajnos ez nem így alakult.
Amint oda ért megszólított.

- Oh. Szia Tae. Milyen régen láttalak. - Köszönt nagy mosollyal az arcán.
- Szi..Szia Hobi.. - Köszöntem vissza.
- Olyan megszeppent vagy, csak nem meglep hogy látsz? - Kérdezte Hobi.
- De, mégis hogy találtál meg? - Kérdeztem tőle.
- Tudod kicsi Tae, bárhol megtalálnálak. Előlem nem tudsz elmenekülni. - Mondta határozott hangon.
A rémület végig járta a testem, és remegtem. Hobi a volt párom, a kapcsolatunk elején minden szép és jó volt. Ám ahogy teltek a hónapok egyre furábban kezdett el viselkedni, sokszor emelte fel a hangját, és túlságosan féltékeny volt mindenre és mindenkire. Nem volt mindegy hogy kivel hogy beszélek, vagy hogy ki volt a társaságomba, el akart zárni a külvilágtól. A pontot az tette fel az i-re amikor kezet emelt rám, akkor határoztam el hogy elhagyom és elfelejtem Őt. De most itt van és megtalált. Gondolatomból Jimin hangja hoz vissza a jelenbe.

- Mit keresel itt? Nem volt elég hogy tönkretetted az életét? - Kérdezte idegesen Jimin.
- Nem tudom hogy te ki vagy, de azt ajánlom ne szólj bele olyan dolgokba amihez semmi közöd. - Válaszolta nyugodt hangon Hobi.
- Én Tae barátja vagyok, és igenis van közöm hozzá! - Jelenti ki Jimin. - Szóval ha megtennél egy szívességet fogd meg magad és húzzál innen kifelé! - Kiabálta rá Jimin Hobira.
- Hát jó... Akkor én most megyek. És Tae! Még találkozunk! - Mondta azzal kisétált az ajtón.

- Komolyan mondom ez egy gyökér! - Mondja a magáét tovább Jimin.
- Köszönöm, hogy elküldted. - Mondtam Jiminnek.
- Nem kell megköszönnöd, a legjobb barátod vagyok. Még szép hogy melletted állok, és kinyitom a számat. - Válaszolta teljes vállszéleséggel Jimin.
- Fogalmam sincs hogy honnan tudta meg hogy itt vagyok. - Mondtam.
- Én sem tudom TaeTae, de szerintem jobb lenne ha elmondanád Jungkooknak. Yoongival biztos tudnának csinálni valamit, hogy ne jöjjön ide többet. - Mondta Jimin.
- Szó sem lehet róla, Jungkooknak nem mondhatom el. Yoongit se kellene bele keverni, hiszen ha Jungkook tudja akkor Yoongs is megy vele. Nem akarom hogy baj legyen. Nem tudod Chim hogy Hobi mire képes. - Mondtam rémülten.
- Előbb vagy utóbb muszáj leszel elmondani. Vagy Jungkook fog magától rájönni, és az lehet nem lesz jó dolog, én csak azt szeretném ha Hobi nem jönne vissza, és nem tenne megint tönkre. - Mondta Jimin aggódó tekintettel.
- Tudom Chim... Tudom...- Válaszoltam lehajtott fejjel.

Nem sokkal az eset után Jimin is elment aki szigorúan a lelkemre kötötte hogy még véletlen se legyen semmi bajom, mert egyből szól Kooknak és Yoonginak. Szó se róla, lehet jobb lenne ha itt lennének, de tudom hogy Hobi mire képes, nem akarok bajt.

A nap hátra lévő része viszonylag gyorsan eltelt, de egész végig Hobin járt az agyam. Miért jött vissza? Mit akarhat? Mik lehetnek a szándékai? Ezernyi kérdés és közben a félelem hogy megint látom. Eddigi életem során Ő volt az egyetlen aki így bánt velem, a bunkóságom is innen ered. Nem azért vagyok bunkó Kookal sem mert nem tetszene, hanem azért mert félek attól hogy Ő is úgy bánna velem egy idő után. Hobiról se gondoltam hogy ilyen, ám az idő múltjával kiderült hogy mégis, az ütés nyomokat nehezen tudtam a szüleim előtt eltakarni, az alapozó csodákra képes, ám volt olyan felület ahol mèg az sem segített. Ha elmondtam volna bárkinek hogy milyen ember akkor a családom szenvedte volna meg ezt az egészet. Új életet akartam kezdeni, és eddig úgy tűnt sikerült is, ám mostmár kételkedek benne.

Az este hamar betudtam zárni, így már csak annyi volt a dolgom hogy haza menjek ezután a nap után, de nagy meglepetésemre egy Jungkook fogadott a parkolóban.

- Szia TaeTae! - Köszönt boldogan.
- Szia Kook. - Köszöntem vissza.
- Valami baj van? - Kérdezte aggódva.
- Nem, nincs, csak fáradt vagyok, húzós volt a mai nap. - Mondtam, neki egy kicsit körítve a dolgot. Nem szeretném elmondani neki, most még nem.
- Rendben, akkor esetleg haza vihetlek? - Kérdezte Kook.
- Igen, köszönöm. - Válaszoltam neki, aztán nyitotta is ki az anyós ülés felöli ajtót.
- Huppanj be. - Mondta mosolyogva.
- Köszi! - Mondtam neki egy kisebb mosolyt elengedve.

Az úton csendben a gondolataimba fulldokolva haladtunk, de Kook hiába Kérdezte mi van velem, nem mondtam neki semmit, valószínűleg látja rajtam hogy nem csak a munka miatti fáradság miatt vagyok ilyen, hanem valami más is lehet a dologban. Viszont most mèg nem tudnék beszélni neki erről ez nem olyan dolog amit az ember nemes egyszerűséggel csak úgy eltud mondani. Számomra hatalmas akarat erő, és bizalom is kell ehhez. Ez az életem azon része amit még a szüleim sem tudnak, pedig ha valakikben bennük bízom, mégis a tudat hogy a következmény mi lehetett volna ott lebegett a szemem előtt. Jungkooknál más lenne a helyzet, mivel Ő rendőr, nyilván megtudná védeni magát legyen ott Yoongi vagy sem. De mivel az ismerkedésünk még gyerekcipőben jár, nincs felé annyi bizalmam hogy csak úgy tálaljam neki.

A kocsi lassítani kezdett így innen tudtam hogy már itthon vagyok, az övet kicsatolva szálltam volna ki ha Jungkook nem fogja meg hirtelen a kezem.

- Tae! Biztos minden rendben? - Kérdezte szememet fürkészve.
- Igen, biztos, csak fáradt vagyok. - Hazudtam neki rezzenéstelen arccal.
- Pedig olyan mintha valami bántana..- Mondta Kook.
- Kook, ha bántana valami még nem tudnám elmondani, a bizalom nálam hatalmas dolog, és bárhogy nézzük téged annyira még nem ismerlek hogy csak úgy elmondjam. Egy dolgot viszont elmondok, nem mindent mondtam el magammal kapcsolatban. Ezt majd idővel elfogom mondani neked, csak adj egy kis időt... Kérlek... - Mondtam neki, azzal kiszálltam a kocsiból.

Az ajtót becsukva magam mögött indultam be a házba, hogy elkészítsek egy kis Kimchit vacsorára és egy sorozat közben azt elfogyasszam. Vacsora után élményem gyorsan lezuhanyozni és ezt követően feküdtem be ágyamba.