Hajnal

Harmadik

Az egyetemes gólyanapot követően, a megbeszéltek szerint, Claire-el és Ant-tel együtt indulok el a Los Angelesi éjszakába. Persze, előtte megdicsértem a fiú kocsiját, aki büszkén mutogatta nekem a fekete járművet.

— Nem is mondtad még, hogy miért jöttél pont ide egyetemre. — jegyzi meg Claire, ahogyan hátra fordul és érdeklődve figyel engem.

— Az egyik tanárom ajánlotta, hogy jöjjek ide, miután megemlítettem neki, hogy Los Angelesbe szeretnék utazni a suli után.

— Szupi, a legjobb helyre jöttél. Rengeteg pozitívat mondtak nekünk is a Woodburyről, úgyhogy ajánlom, hogy jó legyen. — mosolyog rám majd visszafordul és az utat kezdi el nézni.

Biztos vagyok benne, hogy a fiúk oda vannak Claire-ért, hiszen a lány az összes férfi álma. Hosszú, szőke haja és nagy, barna szemei egyből vonzzák a másik nemet, és maga a lány kisugárzása is a toppon van. Olyan magabiztosnak tűnik és olyan nagy önbizalmat sugároz már maga a tartása is, hogy egy pillanatra irigy leszek.

Ha csak fele ennyire érezném magam ilyen jól a bőrömben.

— Milyen szakon vagytok amúgy? — kíváncsiskodom —, Én pszichológiát fogok tanulni, ha minden igaz.

— Én programozási szakon vagyok, CeeCee pedig marketingre jelentkezett. — válaszol Ant, majd sokatmondóan és egy széles mosollyal néz rá egy pillanatra a mellette ülő lányra.

— Ezerszer megmondtam már, hogy ne hívj CeeCee-nek. — fújja ki mérgesen a levegőt Claire és erősen megüti a fiú vállát, aki csak nevetésben tör ki. —, Néha úgy utállak!

— Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár. — nevetem el magamat.

— Ne sértegess! Ezzel az idiótával én soha nem kötném össze az életemet! — teszi keresztbe karjait Claire mérgesen, de én és Ant csak továbbra is nevet.

— Na jó, Eloise, CeeCee, megérkeztünk!

— Áh! Kikészít ez a gyerek! — mondja a lány, majd idegesen száll ki, és csapja be az ajtót, és elindul az egyik asztalhoz a bárban, ahol már egy fiú és egy lány helyet foglal.

— Mióta ismeritek egymást? — teszem fel kíváncsian a kérdést a fiúnak, akivel szintén elindulunk a többiek felé.

— Gimiben osztálytársak voltunk, és már az első évben kialakult ez a baráti csoport. — válaszol, majd hozzáteszi —, De ne lepődj meg, egy mentálisan instabil és meglehetősen fura csapat vagyunk!

Egyből elnevetem magam a fiú megszólalásán.

— Akkor tökéletesen beillek ebbe a társaságba! — amint kimondom mondatomat, a fiúval odaérünk az asztalhoz.

— Sziasztok! Eloise vagyok! — köszönök a két személynek, akik egy kellemes pillantással néznek rám.

— Hallottuk, Claire mesélte, hogy szépen neki mentél Ant-nek. És persze a híres, brit akcentus hírét is megkaptuk. — áll fel a székéről a lány, aki szinte elhadarja a két mondatot, majd odanyújtja felém kezét —, Scarlett Harris, de elég lesz csak a Scar is!

Meglepetten fogok kezet a vörös, göndör hajú lánnyal, aki mosolyogva ül vissza helyére, majd én is helyet foglalok mellettük.

— Ryder. — néz rám a szőke hajú, zöldes-kék szemű fiú —, Scar bemutatkozását és izgatottságát úgysem tudom felül múlni. — neveti el magát, amihez mindenki csatlakozik, a vörös hajú lányon kívül.

— Amúgy sem erőltetnéd meg magadat túlságosan. Szegény Eloise, nem tudja, hogy mibe keverte magát. — rázza meg a fejét elégedetlenül Scar, majd rám néz sajnálkozóan —, Nagyon hülyék tudnak lenni néha!