Hajnal

Hetedik

Egész héten konkrétan nulla szabadidőm volt. Rengeteg beadandód és feladatot kaptam a tanáraimtól és ezeknek egy részét már délután el kellett kezdenem kidolgozni, hogy időben végezzek mindennel. Emiatt nagyon ki is fáradtam és csak egy kis szórakozásra vágytam a hétvégén, és ezzel a barátaimmal is tudtak azonosulni.

A többiekkel éppen emiatt kitaláltuk, hogy ma elmegyünk Mason meccsét megnézni majd utána beülünk valahova inni vagy esetleg bulizni, ha olyan kedvünk van. Ez pedig azért is lesz tökéletes, mert Mason-nak a kedvenc pulóverét vissza tudom adni, és végre erről a témáról le tud szállni.

— Sziasztok! — ülök be mosolyogva Ant autójába, ahol már a fiún kívül ott ül Claire és Scar.

— Szia Elly! — néz rám hatalmas vigyorral Claire, aki még a hét elején adta nekem ezt a becenevet. —, Na várod a meccset? Hidd el, nagyon izgalmas lesz! Mason nagyon durván ügyes!

A lány borzasztóan izgatott, a többiekhez hasonlóan, bár én is iszonyúan várom életem első kosármeccsét. Amikor kisebb voltam, és apa még velünk élt, akkor nagyon sokat néztük együtt a TV-ben a kosárlabdameccseket. Mindketten oda voltunk ezért a sportért, azonban soha nem jutottunk el egy meccsre sem. És bár nem tudok kosarazni, és alapvetően nem is szeretek játszani, nézni imádom. Mason-nek pedig hatalmas szerencséje, hogy oda vagyok a kosaras fiúkért, hiszen amúgy már egy párszor eltűntettem volna az arcáról a gúnyos mosolyt.

— Nagyon várom! Apuval nagyon sok kosármeccset néztünk még amikor kisebb voltam. Sajnos mostanában már nem jutok el oda, hogy nézzem őket, de most legalább élőben láthatom! — mondom nekik vidáman, nagyon bele élem magam a témába.

— Mason valóban ügyes, de ne lepődj meg, a meccs után majd arról fog végig beszélni, hogy ő milyen jól játszott és milyen jó ebben a sportban. Kicsit sem beképzelt. — szólal meg Scarlett, és közben egy szemforgatást is megejt.

— Mondjuk van mire beképzeltnek lennie. — mondja nevetve Ant.

— Mason már egy külön szinten beképzelt. — dobja válla mögé vörös fürtjeit a lány miközben sóhajtva mondja gondolatait.

— Meg egy kicsit flegma is. — mondja kuncogva Claire majd hátra néz rám. —, Mondjuk Elly-vel kivételezik, őt múltkor is fuvarozta. Pedig nem gondoltam volna, hogy elmegy érted, amikor megadtam a számát. Fura ez a Mason. — mondja végig mosolyogva én pedig kissé zavarba jövök.

Ezt már Scarlett és Claire is megállapította, hogy velem máshogyan viselkedik fiú, bár egyikünk sem tudja ennek az okát. Valóban fura ez a Mason.

— Mondjuk elég bunkó lett volna, ha hagyja hogy ázzak az esőben egy órát. — szólalok meg én is a témához.

— Nem ismered még eléggé. Bármire képes. — végre Scar arcára is felkúszik egy halvány mosoly.

— Na jó, tud kedves is lenni. Néha. — teszi hozzá Ant mire mindannyian nevetni kezdünk.

Pár perc elteltével megérkezünk a hatalmas stadion elé. Rengeteg autó foglal helyet a parkolóban, csak ugyan nagyon sok ember indul el a fehér épület felé. Az egész olyan álomszerű, ahogyan a nap kezd nyugovóra térni, a sok ember és csak maga az élmény. Imádom magamat, amiért végül úgy döntöttem, hogy Los Angeles-be jövök, hiszen iszonyú sok új élményt szerzek, amik örökre mosolyt fognak csalni az arcomra.

Ant hamarosan leparkol a megmaradt helyek közül az egyikre, és szinte egyszerre pattanunk ki az autóból. Izgatottságomat le se tagadhatnám, hatalmas vigyorral indulok meg a stadion bejárata felé a többiekkel az oldalamon.