Hajnal

Nyolcadik

Természetesen Mason csapata nyert, nem is kevéssel. A fiú olyan ügyesen és fürgén játszott a pályán, amit eddig még nem igen láttam. Sokszor az ellenfél csapata sem tudta, hogy mi történik pontosan, hirtelen nem is tudták követni a labdát, Mason pedig ilyenkor a helyzetet mindig kihasználva, kosárra dobott. Persze csak úgy mint a kosárlabdát, mindent sportot lehet tanulni és lehet bennük fejlődni, de úgy gondolom, hogy amilyen kézségekkel rendelkezik Mason, azzal inkább csak születni lehet.

Amint az idő lejárt és vége lett a meccsnek, az összes, Mason csapatának szurkoló ember, persze bele értve minket is, egyszerre ugrott fel a helyéről és kezdte el a csapatot ünnepelni tapssal, őrjöngéssel és fütyülgetéssel. Hozzánk hasonlóan a győztes csapat is ugrálgatni kezdett, Mason pedig vigyorogva kezdett el keresni minket szemével, majd amint megtalált minket, egy magabiztos mosollyal nézett végig rajtunk.

Amint minden fontos dolog lemegy, egyből felpattanunk ülőhelyeinkről és vidáman indulunk le a pálya mellé, ahol már a győztes csapat ott áll.

— Nagyon ügyes voltál Mason! Nem is vagyok meglepődve, hogy ti nyertetek! — mondja Claire boldogan, olyan mint egy büszke anyuka.

— Erről beszéltem. — vonja meg a vállát, de utána nevetésben tör ki a csapattársaival együtt.

Valószínűleg már ők is megszokták a fiú nagyképűségét.

— Nem mintha csak rajtad múlt volna. — szólal meg Mason mellett egy fiú, kissé lehangoló stílusban, de nem is várja meg a reakciót, helyette duzzogva megy el mellettünk, ügyelve arra, hogy neki menjen a morcos fiú vállának.

— Ennek meg mi a baja? — kérdezem meg rosszallóan, utalva a sárga mezes fiúra, aki ráadásul Mason csapattársa, szóval inkább örülnie kellene a csapat sikerének.

Egy ideig nem válaszol senki se kérdésemre, én pedig egyre türelmetlenebbül nézek körbe barátaimra, hátha valaki válaszol.

— Nem fontos, hosszú sztori. — szólal meg végül Ant halkan, de utána összecsapja tenyereit és újra mosolyra húzza ajkait. —, Akkor elmegyünk bulizni?

— Ti elmehettek, de én inkább haza mennék. El is fáradtam, meg nincs túl sok energiám az emberekhez. — húzza el száját Mason, én azonban még mindig értetlen arcot vágok az elviharzott fiú hatására.

— Ne már Mason. Téged ünneplünk! — böki oldalba Ryder a fiút, de ő csak megrántja a vállát.

— Elly is jön! — csattan fel Claire, mire én is és Mason is egyszerre nézünk a szőke hajú lányra, aki játékos mosollyal vizslat minket.

— Akkor lehet, hogy csak miatta elmegyek egy pár órára. Úgy is én vagyok a legnagyobb party arc! — Mason arcára ismét visszatér a derű, a többiek azonban csak kinevetik a második mondata miatt.

— Én is így gondoltam! — mondja kuncogva Claire, mire én is halványan elmosolyodok.

— Nem úgy volt, hogy most kizárod a lányokat egy ideig, Mason? — kérdezi meg Scarlett kíváncsi arccal, én pedig kikerekedett szemekkel nézek rá a szintén meglepett fiúra.

Mire célzol kedves Scarlett?

— Én csak segítek beilleszkedni Eloise-nak. — néz rám Mason széles mosollyal, én viszont csak kinyújtom rá a nyelvemet.

***

Pár perc alatt meg is érkezünk a zsúfolt szórakozóhelyre. Rengeteg ember dönt úgy, hogy ők is eljönnek ma este bulizni, emiatt nem igazán lehet elférni a sok fiatal miatt. A különböző színű fények gyorsan váltakoznak, a zene pedig olyan hangos, hogy a saját gondolataimat sem vagyok képes hallani.