Hajnal

Tizenkilencedik

— Úgy érzem, hogy kipukkanok! — nyújtózkodva állok meg Mason kocsija mellett a vacsorát követően.

— Örülök, hogy jót ettél! — mondja Mason kuncogva majd átkarol hátulról.

— Jót ettem, de nagyon sokat! Mielőtt még bárkinek is elmondhatnám, hogy a pasim vagy, meghalok túlevésben. — panaszkodom, de Mason kinevet.

— Az még szép lenne. Szeretném, ha eldicsekednél velem! — jelenti ki lelkesen, majd szembe fordít magával.

Fülem mögé tűri az egyik hajtincsemet majd a számra tapad. Kezeit a derekamra helyezi, amíg én a tarkóján kulcsolom össze ujjaimat. Nyelvével bejutást kér számba, amit megengedek neki és nyelveink vad táncot járnak egymással. Megbolondít Mason és a csókja, az egész lénye.

Soha nem éreztem magam úgy, mint ahogyan Mason közelében. Olyan érzéseket vált ki belőlem, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek.
Amikor Luke-kal összejöttem, azt hittem, hogy az a szerelem, amit vele éreztem, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem. A volt barátom egyáltalán nem értett a lányokhoz és ezt minden cselekedetével és szavával bizonyította. Mason ehhez képest hihetetlen boldogságot áraszt felém, ami rajtam is megragad. Érzem a segítségét és támogatását és ez baromi nagy megnyugvást ad. Ant Mason-nak, Mason pedig nekem tanította meg, hogy milyen biztonságot jelent az, ha valaki helyetted is bízik benned.

Mason mosolyogva válik el tőlem és mélyen szemeimbe néz. A gyönyörű íriszei bele vésődnek az agyamba, minden kis csillogással együtt.

— Mason! — David harsány hangja zavarja meg az idilli pillanatunkat, amire a fiú egy szemforgatással reagál.

Amint Mason eláll előlem és mellém lép, David és Alyssa arca néz vissza ránk. David mérges tekintettel figyel minket, a mellette ácsorgó szőke lány pedig le sem veszi szemét a barátomról.

— Mit szeretnél? — kérdezi meg Mason unott hangon.

— Igazából a kedves barátnődhöz akarok szólni. — David közvetlen előttem áll meg, míg Alyssa, mint egy elveszett kiscsibe, a fiú után szalad hatalmas magassarkújában. —, Mi lenne Eloise, kedvesem, ha nem lennél mindig ilyen kibaszott okos és nem szólogatnál be folyamatosan? — szemei villámokat szórnak, de nem tántorodok el.

— David, te vagy az, aki mindig beszól nekem. — a nevetséges szituáció miatt felnevetek majd megrázom a fejemet elégedetlenül. —, Te nem védenéd meg magadat, ha egy ismeretlen ember folyamatosan bántana ok nélkül?

— Okoskodó liba! — David-ben elpattannak az idegek és hirtelen egy óriásit lök rajtam, ami miatt a kemény betonon találom magamat hamar.

A fájdalomtól felszisszenek hangosan, a kezeim pedig a horzsolástól csúnya sebeket szereznek maguknak.

— Neked meg mi a bajod, de komolyan? — Mason bosszúsan kiált fel és erősen visszalöki az agresszív fiút vállánál.

Mason aggódó tekintettel guggol le mellém és óvatosan megfogja karjaimat.

— Jól vagy? — kérdezi meg elhúzott szájjal.

— Semmi bajom, csak a kezeimet horzsoltam le. — legyintek egyet egy megnyugtató mosollyal, amíg a fiú segít felkelni a betonról.

Ahogyan felállunk Mason-nel, David erőszakos tekintetével találkozunk, akinek, amint megfordulunk, ökle összetalálkozik a barátom arcával. Sokkosan nézek Mason-re, aki meglepődve kap oda arcához. Szemeimbe könnyek gyűlnek, de igyekszem moderálni magamat.

— Mason, ne csinálj butaságot kérlek! — suttogom fülébe, de szemein látom, hogy nem érdekli mit mondom.

A csillogás eltűnik íriszeiből, állkapcsa megfeszül és idegesen néz fel. Lazán arrébb tol engem és visszaüt David-nek teljes erőből. A két fiú hamar erős verekedésbe kezd, amíg én és Alyssa lefagyva nézzük az eseményeket, de én nem vagyok hajlandó tovább nézni, ahogyan szétverik a barátomat egy ekkora butaság miatt. Konkrétan befurakszom a két fiú közé, ami amiatt David Mason-nek szánt ütése az oldalamat éri. Nem akarok a parkoló közepén felordítani fájdalmamban, ezért visszafogom magam, de könnyek kezdenek el folyni az arcomon az ütés hatására. Nekem csak egy ütés ennyire fáj, Mason pedig tízszer többet kapott ebből.

— Álljatok le! — kiáltom el magamat mérgesen, mire mindkét fiú zihálva néz rám.

Mason szemeibe nézek feszülten és teljes megbánást vélek bennük felfedezni. Arca több helyen is sebes, szája kissé felszakadt és szaporán veszi a levegőt.
Teljes undorral fordulok meg David irányába, aki szintén sebekkel van díszítve.

— Értékelném, ha leszállnál rólunk és végre a magad dolgával törődnél. Vedd már magad észre, könyörgöm. Nőj fel és ha esetleg képes leszel majd értelmesen elmondani a problémádat, gyere vissza. — idegesen magyarázom mondataimat, majd Alyssa-ra nézek, aki kikerekedett szemekkel vizslatja a kialakult helyzetet.

Visszavezetem a szemeimet David-re, veszek egy mély levegőt és feldúltan kifújom.

— Jó éjszakát!

Mason-höz lépek, kiveszem a zsebéből a kocsikulcsot és durcásan kinyitom az autót.

— Jössz? — kérdezem meg felvont szemöldökkel.

A fiú megvárja, amíg David és barátnője elmennek, majd felém néz megbánóan.

— Ne haragudj. — szinte suttogja a szavakat, mire nagyot sóhajtok és keresztbe teszem karjaimat magam előtt.

— Mire volt ez jó? — kérdezem meg szomorúan.

— Úgy sem érted meg. — idegesen kikapja a kezeimből a kulcsot, mire megdöbbenve nézem végig, ahogyan beül a kocsiba.

Követem a fiút az autóba és kissé megsértve ülök be Mason mellé. Egy ideig csendben ülünk egymás mellett, de én nem sokáig bírom magamban tartani mondanivalómat.

— Mindent megteszek azért, hogy megértselek és segítselek! Talán boldognak kellett volna lennem miután a barátom verekedésbe kezd az éjszaka közepén?

Mason megrázza a fejét, de nem néz rám.

— Nem úgy értettem. — mondja miközben fáradtan hátradönti fejét a fejtámlára.

— Akkor hogy értetted? — fakadok ki.

— Úgy értettem, Eloise, hogy nem tudod megérteni. David már elég régóta basztat, de próbáltam a nagyobb ember lenni és lenyelni ezeket, márcsak azért is, mert nem akartam szétcseszni a kosárcsapatot. Most egyszerűen betelt a pohár, oké? Nekem talán végig kellett volna néznem, ahogyan a barátnőmet a betonra löki? — Mason frusztráltan magyaráz, mire elhúzom a számat.

— Akkor talán soha nem tudom megérteni a fájdalmaidat, mert nem ismerlek hozzá elég régóta. — a könnyeim sorba kezdenek el folyni az arcomon, Mason pedig összehúzott szemöldökökkel néz rám.

— Én nem ezt mondtam. — mondja leterhelten.

— De én meg ezt mondtam. — fájdalmas tekintettel nézek rá, mire Mason a kezeimhez nyúl és gyengéden megfogja őket.

— Csak pár hónapja ismerjük egymást, de már sokkal többet tudsz rólam, mint bárki más ebben az életben. Ha valaki megérti a fájdalmaimat, akkor az te vagy, mert te meg akarod őket érteni és ezért is vagy a legcsodálatosabb ember ezen a földön. — szavai hatására még gyorsabban furikáznak le a könnyek az arcomon, ugyanis soha senki nem beszélt még rólam ilyen szépen és tisztán. —, Emberből vagyok én is, hozok borzasztó döntéseket, rontok el rengeteg mindent és lehet megverem az idegesítő csapattársamat. Ez velem jár. — egy apró mosoly kúszik fel arcomra utolsó mondataira miközben szinte rázkódom a sírástól.

— Én csak nem akartam, hogy bántson ez az állat. Nézd csak meg az arcod! — nyögöm ki a szavakat két sírás között.

— Már nem is tetszik az arcom? — Mason sértődötten néz rám, de utána elmosolyodik. —, Nincsen semmi bajom, nem kell aggódnod.

— Nagyon is tetszik a pofid, te bolond. — nézek rá egy szomorkás mosollyal, majd a kezeimre nézek, amik égő érzést árasztanak a horzsolástól. —, Az én sebemet viszont le kéne fertőtleníteni.

— Nálam ilyenek nincsenek. Haza vigyelek?

— Miért is lenne nálad ilyen?! Nem alapfeltétel ez, ha van autód? — forgatom meg szemeimet, de Mason csak legyint egyet. —, Igen, légyszi, menjünk haza.

Mason rám mosolyog majd egy laza csókot ad, ami miatt különös bizsergés fut végig testemen.