Hajnal

Tizennegyedik

Egyértelmű, hogy ott alszom Mason-nél. Nem is hezitáltam, egyből válaszoltam neki. Apának írtam egy üzenetet, aki leokézta az egészet, bár azt nem írtam le, hogy egy fiúnál alszok, csak azt, hogy egy barátnál töltöm az estét. Nincs kedvem ezen is vitázni, bár apát nem úgy ismerem, mint aki ezen drámázik, de biztosra mentem. Mason-nek most szüksége van rám és erre akarok koncentrálni csak. Aaron-nak is írtam, hogy nem megyünk a buliba, így gond nélkül érkezünk meg Mason lakása elé.

Az út csendben telt, mint ahogyan az is, amíg felmentünk a fiú lakásához. Amint beérünk, az állam konkrétan leesik. Azt hittem, hogy kupira és hatalmas rendetlenségre kell számítanom, de a szöges ellentéte vár. Minden a helyén van, a színek harmonizálnak egymással és csak minden tökéletes.

Mason ledobja a táskáját a nappaliba és a konyhába sétál. Kisírt szemekkel néz rám és egy mély levegőt vesz.

— Kérsz valamit enni vagy inni? — kérdezi meg szomorkásan.

— Mason. — lépek oda mellé, mire a fiú felém fordul és hajammal kezd el babrálni. —, Arra kérlek, hogy most menj, vegyél egy forró fürdőt. Kiszolgálom addig magam, csak most menj el, mert erre szükséged van. Utána szépen lefekszünk aludni és kipihened magad rendesen, oké?

Egy ideig hezitál, de aztán beleegyezik.

— Utánam te is elmehetsz fürdeni. Ha adok neked egy pólót, az úgy jó lesz? És akkor nem kell kényelmetlen ruhába aludnod. — mondja, szívemet pedig megmelengeti, ahogyan törődik velem és kényelmemmel.

— Tökéletes. Csinálok valami kaját. — mondom mosolyogva.

Mason válaszképpen szoros ölelésbe von és egy ideig úgy érzem, hogy el sem akar engedni. Fejét vállamba fúrja és derekamat simogatja percekig.

— Mason!

— Oké, megyek. — mondja egy nagyon halvány mosollyal a szája szélén, majd mielőtt elmegy ad egy puszit homlokomra.

Amíg Mason fürdik, addig gyorsan főzök tésztát és valamiféle szószt, amit majd holnap is tud enni a fiú. Annyira elmerülök a gondolataimban és a mai napi eseményekben, hogy észre sem veszem, hogy a fiú végez és egy pólót oda nyújtva áll mellém. Csak egy boxert visel mindössze, én pedig ledöbbenek a fiú kocka hasán. Biztosan észre veszi, ahogyan végig mérem hasát, de nem tudom megállni. Mason egyszerűen gyönyörű, és erre mindennap rájövök az utóbbi napokban.

— Tessék itt egy póló. Köszönöm, hogy csináltál kaját, de most nincs étvágyam. — mondja elhúzott szájjal.

— Semmi gond, ezt holnap is tudod enni, csak tedd be a hűtőbe. — mosolygok rá miközben elveszem a pólót a kezéből.

Én is elmegyek fürdeni, majd magamra aggatom a hatalmas ruhadarabot, ami a combom közepéig leér. Ahogyan belenézek a falra rögzített tükörbe, elhúzom számat. A hajam tiszta kóc, arcom pedig egyenlő a borzalommal. Összefogom hajkoronámat egy laza kontyba, az arcommal viszont nem csinálok semmit, mert felesleges. Ha Mason eddig nem ijedt meg tőlem, akkor ezután sem fog.

A fürdőszobából kilépve Mason szobájába megyek, ahol a fiú meredten nézi a plafont, de jelenlétemre felkapja fejét és szomorúan elmosolyodik.

— Nagyon szép vagy. — mondja ezt, miközben fekszik az ágyán, mint egy görög isten.

Vicces.

— Köszönöm Mason. Szeretnél egyedül lenni mégis inkább? Mert akkor szívesen alszom kint a kanapén.

— Csak azt akarom Eloise, hogy ide feküdj mellém. — mondja halkan, mire én próbálom kislányos zavaromat eltakarni, amit szerencsére Mason nem lát, mivel elég sötét van a szobában.

Óvatosan lépkedek oda az ágyához és amint befekszem a fiú mellé, egyből átkarol a nyakamnál és derekamnál, fejét pedig a nyakamba fúrja, azonban ahogyan felé fordulok, arcaink milliméterekre vannak csak egymástól. Mason babonázó illata megcsapja orromat és egy jóleső érzés fut végig testemen hatására. Simítok egyet arcán majd a hajába túrok és ott folytatom a fiú simogatását. Lábaink összeérnek a takaró alatt, hirtelen nagyon meleg lesz a szobában.

— Köszönöm. — mondja suttogva én pedig, bár a fiú nem látja a sötétben, de rámosolygok.

— Nem kell megköszönnöd. — szorosabban húzom oda magamhoz a fiút, aki apró puszikat nyom nyakamra, amitől egy halk sóhaj hagyja el számat.

— Jó éjszakát Eloise.

— Jó éjszakát Mason. — amint kimondom mondatomat, szinte egyből elnyom az álom.

***

Lassan nyitom ki szemeimet reggel. Egy kis időbe beletelik, amíg rájövök, hogy éppen Mason ágyában fekszek, miközben a fiú szorosan átölel hátulról. Annyira szorít magához, mintha biztosítani akarná, hogy örökre itt maradok és nem megyek sehova. Óvatosan megfordulok karjaiban, így arcával teljesen szembe kerülök, és mosolyogva simítok néhányat arcán.

— Élvezed a látványt? — szólal meg rekedtes hangon, egy kicsi mosoly bújik meg szája szélén, majd kinyitja szemeit és mélyen az enyéimbe néz.

Halkan felnevetek és zavaromban a fiú vállába temetem fejemet. Ez a fiú képes bármikor bármilyen helyzetben zavarba hozni.

— Csak kíváncsi voltam, hogy alszol-e. — motyogom hazugságom Mason vállába, aki kuncogni kezd szánalmas kifogásom hallatán.

— Nagyon bénán hazudsz Eloise. Ezt még tanulnod kell. — mondja Mason nevetve miközben eltolt magától, hogy szemeimbe nézhessen. —, Mit szeretnél ma csinálni?

— Meg kell csinálnom egy beadandót, ráadásul jövő héten lesz egy számonkérés is. — mondom lebiggyesztett szájjal, hiszen nagyon nincs ezekhez kedvem, főleg nem most.

Csak feküdni szeretnék egész nap Mason karjaiban.

— Jó sok feladatod van. — mondja elhúzott szájjal.

— Igen, úgyhogy muszáj elkezdenem a mai napot sajnos. — nézek rá szomorúan, mire ő is hasonlóan figyel engem.

— Rendben, hazaviszlek akkor. — ahogyan elhúzódik tőlem és feláll az ágyból, egyből hiányérzetem lesz.

Mason illata és melegsége örökre boldoggá tenne, de sajnos rengeteg dolgom van és nincs megállás. Ha nem akarok megbukni a vizsgáimon, kénytelen vagyok remekelni és időben elkezdeni tanulni és megcsinálni a feladataimat.

— Köszönöm. — mondom neki nyújtózkodva majd én is felállok és a ruháim után kezdek el kutakodni.

— Inkább én köszönöm. — gyengéden megfogja karomat hátulról és ahogyan maga felé fordít, kezembe nyomja ruháimat. —, Köszönöm, hogy tegnap hazajöttél velem. Sokat jelent. — mondja egy halvány mosollyal az arcán.

— Nincs mit megköszönnöd Mason. Azt tettem, ami helyes volt. — egy laza puszit nyomok az arcára majd a fürdőszobába megyek átöltözni.