Our Story

2.

𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘

- Max,nem feltétlenül a csajok miatt megyek! -mondtam el sokadjára az akaratos barátomnak a telefonban.

- Hihetetlen,hogy Lando Norris szájából ilyet hallok... -dünnyögte Fewtrell.

- Na de ha lesznek jó lányok ne hagyd ki! -jelentette ki végül és hallottam a hangján,hogy idiótán vigyorog.

- Persze,persze. -

- Mennem kell,mert mindjárt indul a gépem. Sok szerencsét Birminghamhez! -

- Kösz. Unatkozhatok itt,amíg te egy trópusi szigeten nyaralsz.. -Sóhajtotta

- Ez van. -nevettem fel

- Na,menjél! -

- Szia! -köszöntem el,s a rövid nadrágom zsebébe süllyesztettem a készüléket.

◇ ◇ ◇

A több órás levegőben repedés után,jól esett a kávém,melyet az egyik reptéri étteremben iszogattam. Szerencsére itt nem sokan ismertek fel,hisz távol vagyunk mindentől. De azért a pulóverem csukjáját a fejemen tartottam.

Fizettem a koffeinemért,majd az előbb említett meleg ruha darabot a táskámba gyümöszöltem,mert vagy 35 fok fogadott a légkondicionált épületet elhagyva. Hangosan gurult mögettem a bőröndöm. Viszonylag hamar taxiba pattanhattam,s a szálloda felé vettük az irányt. Leengedett ablakokkal száguldoztunk a gyönyörű utcákon. Az emberek fürdő ruhában,vagy lenge öltözékben járkáltak mosolyogva. Napsütötte,illetve teljesen sötét bőrük árulkodott az éghajlat jellemzőiről.

Csendesebb,viszont annál inkább lenyűgöző utcákhoz hajtott a sofőr. Nekem nem feltétlenül szükséges a fényűzés. Viszont addig nem engedett el a csapat,míg nem biztosítom róla őket,hogy egy biztonságos,tiszta helyen fogok megszállni. Szóval maradtunk az öt csillagos fényűzésnél. Az LUA resort nevű hotel ajtajánál pattantam ki a taxiból. A szobám kényelmes és gyönyörű elrendezésű bútorokból állt. Engem inkább még is az üveg ajtó mögötti erkély izgatott fel a legjobban.

A fehér jambik korlátos kiugróra léptem. Az India-Óceán tárult a szemeim elé. A nap narancssárga fénybe borította a nagy vizet. Szellő kapott néha a hajamba,viszont a meleg továbbra sem távozott. Pálma fák sokasága népesítette be a kopárabb részeket,az emberek nevetése is szűrten hallatszott. Különleges illatok szállingóztak. Egyszerűen elöntött a mámor. Soha sem jártam még ilyen káprázatos helyen. Talán itt most tényleg új erőre kapok,s jobban leszek.

Fütyörészve kerestem elő magamnak egy fehér famer sortot és egy lenge virágos inget. Feltoltam a napszemüvegem,bele igazítottam a fürtjeimbe,s úgy határoztam feltérképezem az utcákat,aztán a víz parton töltöm az estét. Nagyon vágytam oda.

A hotelból kilépve,elindultam a kis úton,s nem kellett sokat gyalogosan mennem,megtaláltam az óceán felé vezető táblát. 1000 m,azaz 1 km volt felmatricázva az alumínium felületre,ami egyáltalán nem tántorított el az esti terveimtől,hisz a szünet alatt amúgy sem leszek túl hajszolva test edzések terén.

Ahogy elhagytam a luxus negyedet,rögtön barátságos hangulat fogadott. Halk zene áramlott a fülembe. Valamiféle Afrikai dallam lehetett. Itt-ott még pár árus állomásozott a szebbnél szebb gyümölcseikkel,esetleg virágaikkal. Mindenki jó kedvűnek tűnt,annak ellenére,hogy keményen meg kell dolgozniuk a mindennapi betevőért. Irigyeltem őket. Bármilyen személy lépett a standjukhoz,ugyan olyan kedvességben részesítették. Akkor is,ha az illető érezhetően lenézte a pult mögött állókat.