Our Story

10.

𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜

- Szóval,most komolyan megveszed az eljegyzési gyűrűt... -mondta ki Max egy nagy sóhajjal.

- Na,meg is van. -mutattam a kamerába a guglizott ékszer boltot.

- Leteszlek amíg kiválasztom,aztán megcsörgetlek.

Reggel nyolc óra körül kipattantak a szemeim és az alvó Magnoliát a szállodában hagytam. Én pedig útnak indultam,hogy legyen mit az ujjára húznom. Őszintén szólva fogalmam sem volt,hogy mikor,vagy hogyan állok elő azzal,hogy ilyen komolyan gondolom ezt az egészet. Csak azt tudtam,hogy meg kell tennem,mielőtt elmegyek innen.

A boltban egy öreg,alacsony,kopasz bácsi állt az üveg pult mögött és ahogy beléptem,felém kapta a fejét.

- segíthetek fiatal ember?

- Eljegyzési gyűrű után kutatok -sétáltam a pulthoz.

- Nézze meg ezeket -mutatott rá az átlátszó lap alatti dobozkákra,amelyekben drágábbnál drágább ékszerek voltak.

Pár percig vizslattam őket,de mikor megpillantottam egy ezüst darabot,amely egy halvány rózsaszín követ foglalt magába,tudtam,hogy ez lesz az igazi.

- Azt szeretném -mutattam rá

Gyoran fizettem,aztán kiléptem az utcára és ahogy ígértem a legjobb haveromnak,az ő nevét kerestem meg rögtön a névjegyzékben.

- Mutasd már! -szólt bele a telefonba rögtön.

Felpattintottam a sötétkék bársony dobozkát és a kamerába nyomtam,hogy Max jó közelről szemügyre vehesse.

- Azta,ez nagyon szép. Kedvem támadt hozzád menni! -röhögte el magát.

- Na,Fewtrell,ne buzulj kicsikém.

- Tudom,hogy szeretsz -kacsintott.

- Hát persze -küldtem neki egy puszit.

◇ ◇ ◇

Mielőtt fel lifteztem volna,a dobozt a zsebembe süllyesztettem,a pulcsimat pedig felvettem,hogy ne látszódjon,hogy mi van nálam. A lány éppen akkor ébredezett,mikor az ágyhoz léptem.

- Jajj,kicsim. Sajnálom. Felébresztettelek? -guggoltam le mellé és egy puszit nyomtam az arcára.

- Nem,dehogy! -mosolygott rám.

- Hol jártál? Voltál már valahol? -mérte végig az utcai öltözékem.

- Csak sétáltam egyet,meg elintéztem pár telefont.

- Reggelizünk? Kilyukad a gyomrom! -nézett rám aranyosan és lerúgta magáról a takarót.

- Persze!

A svédasztalos,bézs dominánsú terembe belépve kellemes hangulat fogadott minket. Leültünk egy két személyes asztalnál,ami igazából a tömeg által körbe volt ölelve. Furcsa érzés volt számomra,hogy ennyi ember vesz körül,még sem tudják ki vagyok. Valószínűleg ha egyedül lettem volna,reflexből egy eldugott zugban üldögélnék.

Megvártam míg a lány elmegy magának szedni és át pörgettem az instagramomat. Egy kisebb gyomor görcsöm lett,mikor megláttam a McLaren storyjában,hogy már csak két hét van hátra az újra kezdésig. Magnolia mosolyogva ült le velem szembe tükör tojással,baconnel és zöldségekkel.

- Angol reggeli? -vizslattam a tányérját.

- Az mi? -nyelte le a falatot.

- Ez a kaja koncepció Angliában a tipikus reggeli.