Our Story

3.

𝙼𝚊𝚐𝚗𝚘𝚕𝚒𝚊 𝙽𝚊𝚒𝚊 𝙽𝚘𝚟𝚊

Nagyot nyújtózkodtam felülve az ágyamon,majd a lépcsőkön lebaktattam a nappaliba. Henry és Sadie,a szüleim már korábban elindultak itthonról,míg nekem csak 11 órára kell a partra érnem és akkor is a takarítást végezzük el,mivel a forgalom és a bulizni vágyó emberek tömege naplementekor indul be. Viszont én mindig korán kelek,akármi van. Félrértés ne essék,imádok aludni,de valahogy a biológiai órám a kelleténél előbb ébreszt.

Kinyitottam a nagy fakeretes teraszajtót,ahonnan szinte rögtön beszaladt hozzám az éhen kórász kis cicám,Clary. Az ölembe vettem a csöppséget és megetettem,aztán a kis kőcsempés teraszra kiülve ettem meg a szokásos zabkásám,ami mellé egy capuccinot ittam.

Elmosogattam,hallgattam az itt honos madarak jól  megszokott különleges hangját. Amióta az eszemet tudom,a sziget lakója vagyok. Ellenben fogalmam sincs arról,hogy kerültem ide. Az első emlékeim az árva házból származnak. Az ott dolgozó és akkor rólam gondoskodó dadusok sem tartanak attól előrébb,hogy egy jó lelkű,szerény,egyszerű ember vitt az intézménybe. Pici voltam,de mindennap tartottam magamban a lelket,hogy egyszer igen is örökbe fogadnak majd és szép életem lehet. Vágytam az utazásra,a világ megismerésére,ami a most sincs másképp. De legfőképpen a szeretetre.

Hát igen. Sikerült. Ha nem is minden,de a fontosabb dolgok igen. Jól érzem magam a szüleimmel. Mindennél fontosabbak nekem,és én is nekik. Szeretem az életem,de néha vágyom azokra a dolgokra,amit a velem egy korúak csinálnak a világ többi pontján. Az évek során nem adtam fel az utazáshoz fűzött terveimet,de eltávolodtam tőlük.

Nem vagyunk gazdagok,nem vet fel a pénz. Anya és Apa keményen megdolgozik azért,hogy ne kelljen hiányt szenvednünk semmiben és boldogok legyünk. Minden hónapban eltérő a befolyó összeg,hisz nem mindig adnak el ugyanannyit a gyümölcseikből. Soha nem vágytam a gazdagságra,nekem a család a kincs,ami miatt szerencsésnek,gazdagnak,boldognak mondhatom magam.

Az Óceán parti bárban azért dolgozom,hogy én is beleszálljak a költsékegbe,mert így érzem fairnak. Nincsenen semmilyen képesítésem,a gimnázium után,nem mentem egyetemre. Még fiatal vagyok,lenne esélyem, és kívánkoznék is egy nemes,jó hírű egyemeten tanulni,de az anyagi háttér miatt a sziget maradt az én világom. Egy álmodozó vagyok. Dolgozom,fürdök az Óceánban,lédús trópusi gyümölcsöket eszem,szeretetben élek a családommal,néha bulizni is eljárok a turista forgalomban,de erre nem gyakran van példa,mert nem arról vagyok híres,hogy alkoholt fogyasztanék vagy a fiúk után koslatnék.

Felöltöztem. Egy egyszerű lengébb fehér sortot vettem fel,amelyhez egy hátul megkötős türkizkék toppot társítottam. Felkaptam a ház kulcsaimat és az ütött kopott telefonomat,majd belebújtam a kövekkel kirakott szandálomba. Útnak indultam. Egy utolsó simit kapott Clary és már zártam is kulcsra a bejárati ajtót.

- Merre vagy Magnolia? Már elkezdtünk takarítani és előkészülni! -szólt bele nagy hévvel a telefonba Lea.

- Már úton vagyok! Öt perc és érkezem!

Az utam pont arra vitt,amerre anyáék standja állt,így integettem nekik és a kis eldugott úton mentem a homokos partra,futó léptekkel.

Mikor az ikerpár meglátott,abbahagyták amit éppen csináltak és a nyakamba ugrottak. Lia és Lea az árvaházban is a két legjobb barátnőm volt. Majd miután betöltötték a 18-at,ők is munkába álltak és saját lakóhelyük is lett. Ők sajnos nem jártak sikerrel család terén. Nem nagyon tudtuk tartani a kapcsolatot miután én már nem kényszerültem az árvák közé,de a munkánk által büszkén mondthatom,hogy mostmár ugyan olyan a kapcsolat közöttünk,mint egykor.Mindennap együtt vagyunk és imádom a két lányt.