Our Story

5.

𝙼𝚊𝚐𝚗𝚘𝚕𝚒𝚊 𝙽𝚊𝚒𝚊 𝙽𝚘𝚟𝚊

- Jó reggelt! -Simogatta meg az arcomat Lando,miközben reggeli rekedtes,lágy hangján beszélt.

- Jó reggelt! -mosolyogtam rá vissza.

- Kérsz reggelit? -pattant fel mellőlem.

- Lando,erre semmi szükség,haza megyek,ne fáradozz értem. -mondtam sóhajtva és már vettem is volna fel a tegnapi sortomat,de a fiú vissza ültetett az ágyra.

- A,a. Szépen megreggelizünk. Hányra kell ma menned?

- 11-re.

- Rendben. Még csak fél kilenc. Nem kell sietni. -mosolygott rám aranyosan.

Fogalmam sem volt,miért jöttem fel hozzá,de úgy éreztem,hogy nem akarok elválni tőle,még többet akarok belőle. Még senki nem volt,aki így megfogott volna.

Törökülésbe húztam a lábaimat és próbáltam elterelni a bizsergő érzést a hasamban,amit a fiú egyedi illata okozott azzal,hogy rajtam van a pólója.

20 perc sem telt el,amikor kopogtak és Lando betolta a reggelinket egy gurulós kocsin. Annyi étel volt rajta,amit én egy nap alatt nem eszek. Leült mellém,én pedig egy pirítósért nyúltam. Megvajaztam és egy tányér fölött a számhoz emeltem,ügyelve arra,hogy véletlenül se morzsázzak.

- Mi az? -kérdeztem nevetve a fiút,aki folyamatosan engem fürkészett.

- Olyan gyönyörű vagy.... -mondta mélyen a szemembe nézve,az én arcom pedig felvett egy vöröses árnyalatot. Szavai hallatán tényleg szépnek éreztem magam.

- Köszönöm -mondtam zavartan és eltűrtem egy kósza tincset,de ő a kezemért nyúlt.

A köztünk lévő maradékos tányért az éjjeli szekrényre rakta,engem pedig kézen fogva húzott óvatosan magához. A szívem erőteljesen kalapált. Soha sem voltam még ilyen helyzetben és senki nem váltott ki belőlem ilyen érzéseket. Ez kicsit félelmetes,ugyanakkor izgalmas.

Lovagló ülésben helyezkedtem el a combjain,ő pedig a derekamra kulcsolta a kezét. Végig simított a hátamon,majd a nyakamon állapodtak meg tenyerei. Nagyon izgultam. Tekintete a szám és a szemem között cikázott,majd nem várt tovább és egy lágy,hosszú,reggeli csókba invitált,amibe bele mentem.

Levakarhatatlan vigyor ült ki mind a kettőnk arcára a fiú tette után.

- Ma elvihetlek randizni? -tette fel a kérdést egy kis idő múlva.

- Randi? -kérdeztem,hogy húzzam kicsit az agyát.

- Hát nem muszáj annak hívni,csak gondoltam...

- Csak viccelek,persze!

- Rendben. Akkor hányra menjek érted? -kérdezte elégedett vigyorral.

- Jó úgy mint tegnap? -haraptam az ajkaimra,mert féltem,hogy megelégeli ezt a késői találkozgatást.

- Persze!

- Elviszlek vacsorázni,jó?!

- De nekem nincsen olyan ruhám ami ilyen alkalomhoz illene... -szontyolódtam el.

- Héj,semmi baj! Te mindenhogy jól nézel ki! -kacsintott rám.

◇ ◇ ◇

- Magnolia! Mesélj már! -ugrottak a nyakamba a Mura lányok,mikor oda értem a bódéhoz és lepakoltam a cuccaimat.

- Hát.... történt egy-két dolog,az tény és való -mosolyogtam zavartan.

- Elvittem megnézni a falmingókat,aztán kiültünk egy sziklára beszélgetni... És az ölében ültem.