Our Story

12.

𝙼𝚊𝚐𝚗𝚘𝚕𝚒𝚊 𝙽𝚊𝚒𝚊 𝙽𝚘𝚟𝚊

Sírva szaladtam le a földszintre,aztán ki a szállodából,majd amilyen gyorsan csak tudtam haza mentem. Nem volt otthon senki,hiszen anyáék mind a ketten dolgoztak. A könnyeim már kissé alább hagytak,így normálisan tudtam levegőt is venni. Felmentem a szobámba,ahol már vagy két hete nem jártam. Szipogva feküdtem le hasra az agyámon,majd erőt vettem magamon,hogy kipakoljam a táskámban lévő szennyest. Viszont ahogy ki zipzáraztam,valamin megakadt a szemem. Egy fehér boríték volt a táskámban,egy sötétkék bársony dobozzal együtt. Hirtelen pislogni is elfelejtettem. Tudtam,hogy Landotól van.

A borítékért nyúltam. Az elejére a nevem volt rántva. Remegő kezekkel téptem fel a papírt és kihúztam a levelet,ami kéz írással volt meg írva. Ahogy a sorokat kezdtem olvasni,a könnyeim újra potyogni kezdtek.

Drága kicsi Magnolia!

Megértem,hogy most nagyon dühös vagy rám,mert nem szóltam,hogy elmegyek,de hidd el,jobb ez így mind kettőnknek annál,hogy veszekedjünk,vagy fájdalmat okozzunk egymásnak. Kezdeném azzal,hogy köszönöm neked ezt a két hetet! Soha senkivel nem éreztem ilyen felszabadultnak magam,mint veled. Megmutattad nekem,hogy az életet egy teljesen más szemszögből kell szemlélni és nem mindig rosszat látni. De emellett megmutattad nekem az igazi szerelmet is! Amikor legelőször rám mosolyogtál a bárban,már akkor tudtam,hogy te más vagy mint a többi lány és igazam is lett. Ahogy teltek a napok,egyre jobban beléd estem. Utolsó reggel,én vettem neked egy eljegyzési gyűrűt. Lehet hülyeség,de én tényleg szerelmes vagyok beléd és abban a pillanatban el is döntöttem,hogy veled akarom leélni a hátra lévő életem. Mert nélküled képtelenség... Boldogságot és reményt adsz nekem és amikor az álmaidról meséltél,összefacsarodott a szívem. Hiszen te egy olyan csodás ember vagy,de mégsem ismered a vérszerinti családod és nem formálhatod úgy az életed,ahogyan szeretnéd. Lehet,hogy már nem találkozunk ebben az életben,szóval tényleg köszönök neked minden egyes pillanatot és tudd,hogy téged szeretlek a világon a legjobban! Illetve szeretném,ha a pénzt amit a levél mellé tettem,abba fektetnéd,amit igazán akarsz! Utazz el és jelentkezz az egyetemre! Hiszek benned!

Szeretlek:Lando

Őszintén szólva,bármennyire is akartam,nem tudtam a fiúra tovább haragudni,hisz csak azt csinálja amit szeret. Versenyez. Nem kényszeríthetem arra,hogy miattam adja fel az álmát,mert az nem én lennék,akármennyire is szerelmes vagyok. Én nem vagyok önző. Az ő érdekeit kell néznem.Nekem is inkább magamra kellene fókuszálnom. És a pénz amit küldött,egyre jobban elgondolkoztatott és egy jelnek éreztem.

Soha nem fogadtam volna el,ha személyesen akarja odaadni és így is húztam még kicsit a szám,mert nem éreztem helyesnek. De valahogy nem tudtam ezen tovább gondolkozni,mert leesett,hogy Lando tényleg nincs többé.Bárcsak elmondthatnám neki,hogy én is nagyon szeretem.....

A kis dobozt vettem a kezeim közé és ahogy felpattintottam,újból sírni támadt kedvem. Egy gyönyörű szép ezüst,rózsaszín köves gyűrű volt benne. Annyira ismeri az ízlésemet....

Hihetetlenül nézegettem egy darabig és nem akartam tudni,mennyibe került az ékszer,mert valószínű ennyi pénzem nekem sosem lesz. Kiszedtem a helyéről és hirtelen felindulásból a gyűrűs ujjamra húztam. A látvány megdobogtatta a szívem. Az ő felesége akarok lenni.

Vissza dőltem az ágyamba és az ablakon át kémleltem a házunkat körül vevő gyönyörű növényeket,mikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Ismeretlen szám.

Először nem akartam felvenni,de végül még is fogadtam a hívást.

- Haló? -szóltam bele félénken.

- Szia,Magnolia Naia Novaval beszélek ugye? -kérdezte a fiatal női hang.

- Igen.

- Stella Brooke vagyok,Angliából telefonálok.

- Hallottam,hogy tehetséges vagy vendég látás téren és szeretnél tovább tanulni,de a lakhelyed ezt nem teszi lehetővé.

- Honnan tudod ezeket? -kérdeztem döbbenten.

- Egy barátomtól -felelte szűkszavúan,de nem firtattam tovább a dolgot.

- Munkát ajánlanék neked itt,amiből finanszírozni tudnál egy albérletet és később az egyetemet is!

- Ez... ez nagyon ígéretesnek hangzik -nyeltem egyet.

- Mit mondasz,benne vagy? -kérdeztem lelkesen.

- Mikor kéne indulnom?

- Na,ezt már szeretem! Minél előbb. Kérlek add meg az email címed,hogy elküldhessen a munka részleteit,illetve küldünk repjegyet is természetesen!

- Persze! Nagyon köszönöm!

Hevesen dobogó szívvel tettem le a telefont és felráncigáltam egy bőröndöt,amibe az egész ruha táram bele fért,bár kételkedtem kicsit,hogy az esős Angliába az én lenge ruháim megfelelnek.

Olyan gyorsan történt minden,hogy miután a bőröndöt lezártam,már csippant is a telefonom,amin egy olavasatlan email várt a lánytól a repjegyemmel,ami holnap estére szólt. Nagyot nyeltem és anyukámat tárcsáztam fel.

- Anya,megyek Angliába!

Most eljött az én időm. Helyesnek éreztem azt,amit teszek. Kezdődjön hát a nagy betűs élet! Talán pont Lando kellett ahhoz,hogy ezt a lépést meg merjem tenni.

tiktok:f1annablanka

Sziasztok! Újra kedd,új rész! Köszönöm szépen az 1K-t! Ha tetszett a rész,nyomjatok a kis csillagra! Blanka.