Our Story

13.

𝙼𝚊𝚐𝚗𝚘𝚕𝚒𝚊 𝙽𝚊𝚒𝚊 𝙽𝚘𝚟𝚊

Kisírt szemekkel és görccsel a gyomromban szorongattam a hatalmas bőröndömet,amivel az egész eddigi életemet fogom átpaterolni a Seychelles-szigetekről egészen Az Egyesült Királyságig. Magamat is megleptem ezzel a döntéssel,de hagytam,hogy most a valódi vágyaim befolyásoljanak.

Egy utolsót intettem a szomorkás szüleim felé,akik bár nagyon nem szerettek volna elengedni az otthonomból,az ő biztonságot jelentő karjaik közül,kénytelenek voltak belátni,hogy felnőttem.

Tettem egy lépést az önműködő ajtó irányába s az engedelmesen kinyílt. A fülhallgatómat csatlakoztattam a telefonomhoz,majd gondolkozás nélkül Olivia Rodrigo albumjait indítottam el. Hagytam,hogy a zene átjárja az egész testemet. Este felé járt már,a nap éppen alvásra készülődve hagyott maga után az égen gyönyörű szép rózsaszín csíkokat. Találtam magamnak egy szipmatikus helyet,ami az óriási üvegablakok mellett volt,így kedvemre nézhettem az éppen felszállni készülő,vagy a leszálló repülőgépeket.

A járatomra még egy órát kénytelen voltam várni,ezért úgy határoztam pihenek egy kicsit. Az előbb még hevesen pulzáló szívem lenyugodott és egy korty víz után lehunytam a szemeimet,mikor egy új dal indult el,minek hatására rögvest könnyek szöktek a szemembe.

'Cause it's always one step forward and three steps back....

Suttogtam magam elé a dalt,ezzel átélve a pár nappal ezelőtti események sorozatát. Mire végéhez ért a dal én már zokogtam. Komolyan ennyi lett volna a kettőnk története?

Gyorsan letöröltem a sós cseppeket az arcomról és lecsekkoltam az időt,hátha már felállhatok innen,de amellett,hogy leolvastam,hogy este kilenc óra huszonkettő perc volt,egy értesítés sávon megakadt a szemem.

Lando:Nem beszélhetnénk? Kérlek! Annyira sajnálom Magnolia!

A könnyek újra utat törtek maguknak és próbáltam nem felhívni magamra a körülöttem ülők figyelmét. Nagyon hiányzott a fiú. Annyira,hogy már szinte fizikális fájdalmat éreztem a mellkasomban,de képtelen voltam felhívni,hisz mi lesz ha újból összetör? Ugyanakkor elutasítani sem szerettem volna. Képtelen voltam rá.

A hangosbemomdó jelezte,hogy a gépre megkezdhetjük a beszállást,így elraktam a fülesemet és előkotortam a hátitáskámból az útlevelemet.

Egy ablak melletti hely állt a jegyemen,így leültem,majd nem sokkal később egy idősebb hölgy foglalta el a másik oldalamon lévő ülést.

Izgultam,mivel ez volt a legelső alkalom,hogy a felhők között repülhetek. Hátra döltem a széken és jó erősen kapaszkodtam a karfába. Pár perc múlva már szárnya is kaptunk és elmondhatatlanul jó érzés fogott el,egy óriási mosollyal az arcomon.

◇ ◇ ◇

Az egész éjszakát átrepültük és ebédidőben szálltuk le Angliában. Stella küldött nekem taxit,így azt megkerestem és az új lakásomhoz indultunk. A kevesebb mint 20 perces út alatt alig győztem kapkodni a fejemet. Anglia számomra első látásra szerelem. Hihetelen,hogy itt vagyok!

Kifizettem a fuvart és beütve a hat számjegyből álló kódot,fellépcsőztem a negyedik emeletre.

Egy kicsit haboztam az ajtó előtt,aztán elfordítottam a kulcsot a zárban és beléptem. Egy gyönyörű,igényes kis lakással találtam magam szemben. Középen egy hatalmas fehér kapané kapott helyet és mivel ez kihúzható,ez fog a hálószobámként is szolgálni,de nem bántam. Egy tv is rendelkezésemre állt még,illetve egy pici,de jól felszerelt konyha. Innen balra volt a fürdőszoba káddal és zuhanyzóval. A lakásban főként a fehér szín dominált,illetve a nagy ablakoknak köszönhetően minden fényben úszott.Az utcára kinézve pedig csak mégjobban a szívembe lopta magát ez a környék.A metro aluljáró csak úgy nyelte magába az embereket,akik sietősen,de jókedvvel szedték a lépcsőfokokat,s az elengedhetetlen papírpoharas kávéjukat kortyolgatták. Nem volt tömeg az utcákon,és az autós forgalom is vállalhatónak tűnt a mindennapi gyalogos közlekedésemre nézve.Boldogan huppantam le a kanapéra és mindenkinek megírtam,hogy épségben megérkeztem.

A telhetetlen barátnőim persze egyből felhívtak és körbe kalauzoltam őket az újdonsült lakóhelyemen.

Este felé egy gyorséttermből rendeltem magamnak csirke falatokat,mivel már nagyon éhes voltam,és az ebéd is kimaradt.

Jól lakva zuhanyoztam le,majd felhúztam egy tiszta,fehér ágyneműt a kanapéra és hamar elnyomott az álom.

Talán egyedül jobb lesz nekem....

Sziasztok! Ez most egy rövidebb fejezet,de ígérem,a következő hosszab és eseménydúsabb lesz! Addig is egyetek sok mikulás csokit!