Our Story

Prológus

A nap ragyogóan világított be a nagy padlástérbe. A szőke copfos kislány kikelt a rozoga ágyból,majd az óriási üveg ablakhoz sétált a szálkás fa padlón,mezítláb. A többiek még az igazak álmát aludták,de ez a csöppség a kis ütött kopott plüss mackójával álldogált az ablak üvege előtt. Áhítattal nézte a gazos kertbe ültetett pálma fákat,melyek termését hamarosan megkóstolhatják az árvaház lakói. A távolba meredt azokkal a csodaszép ragyogó kék szemeivel. Elképzelte,hogy egy nap elmehet innen,s bejárhatja az egész világot. Igen,Magnolianak ez volt az álma. Világot látni. Az alig 6 éves lány nem akar egy helyben ülni,kalandokat szeretne. De még is türelmesen vár,vár és vár. Csendesen telnek az itt tartózkodásának évei,s ő lehajtott fejjel,tisztelettudóan,szerényen végzi a házi munkákat,segít a társainak. Vajon mikor jön el az az élet,mit megérdemel?

- Magnolia Naia! -Suttogja háta mögött Amelia néni pizsamában.

A kislány kérdőn,s kicsit megilletődve fordul a nőhöz,aki gyengéden megsimítja a vállát.

- Feküdj szépen vissza,még a többi gyerek is pihen!

A barna hajú alacsony nő,megragadja Magnolia kis kezét,s visszavezeti a kényelmetlen fekhőhelyhez,majd megvárja míg a lány betakarózik,és szemhéjjával eltakarja az íriszei ragyogását. Aztán körbe néz,s vissza sétál a saját szobájába. A padló néha reccsen egyet,de a szokásosnál kevesebbet,végül csendben lemászik a falétrán.

Magnolia felveszi az új adományokból neki szánt fehér csipkés ruhácskát,s boldogan nézegeti a koszos tükörben,hogy fest rajta a darab. Szőke fürtjeit megszabadítja a gumiktól,és kissé kócosan szalad a létrához. Elsőként ül le a teraszra kihelyezett asztalhoz,s türelmesen megvárja társai érkezését,hogy közösen reggelizzenek. A nap melegen süt. Még csak fél kilenc van,de már most eléri a 20 Celsius fokot a hőmérséklet. A többi álmos gyermek is leül,majd Amelia,és Sandra néni elmondatják a reggeli imát. Minden kis lélek összekulcsolja a kezét,és legbelül azért mondja a szavakat,hogy a Jó Istenke küldjön neki védelmező szülőket. A gyerekek kalácsot majszolnak vizes kakaóval. Ez mindenki kedvence,s a felvigyázók próbálják a legjobbat kihozni a kis árvák életéből. Délelőtti játék veszi kezdetét,mindenki cipő nélkül futkározik a magas,virágos fűben a kókusz dió fák körül,melyek árnyékot adnak a napszúrás elől. Az összes gyermek önfeledten szaladgál,nincs kiközösítve senki,hiszen egy cipőben járnak,így össze kell tartaniuk. Mindenki játszik,kivéve a kis Magnoliat. A vöröses hajzuhatagú Sandra közelít felé,és magával vonja vissza a padlásra. Kifésüli a kócokat a kislány szőkeségéből,s egy papucsot ad rá,hogy ne csupasz talppal jöjjön. Megigazítja az új ruhát,s kézen fogva lemennek a konyhába. A két nő bíztatóan pillantgat rá,és egy fonott fotelbe ületetik. Most mi következik? A fehér fakeretes üveg ajtó nyikorogva nyílik ki,s belép rajta két idegen felnőtt. Az egyikük egy kedves tekintetű nő. Napbarnított bőre kissé ráncos,de nem lehet több 40-nél. Szeplős tarkítják az orrát,s az orcáit,dús barna haját egy fonat tartja össze. Mögötte egy szintén szimpatikusnak látszó férfi lépked. Vörhenyes haja elől kissé a szemébe lóg. Szeplői neki is vannak. A házaspár nyugodt zöld,s barna tekintettel fürkészik a bájos leányt. Nem tűnnek gazdagnak,de boldogok az bizonyos. Kezet fognak a dadusokkal,aztán ők is helyet foglalnak Magnolia mellett.

- Szia,Sadienek hívnak. Te ki vagy? -kérdezi szépen a nő.

- Magnolia Naia vagyok -csuklik el néhol a kislány csengő hangja.