Our Story

7.

𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜

Hihetetlen lányba botlottam bele. Elvarázsol. Arról nem is beszélve,hogy milyen fontos dologról mondott le az én kedvemért. A munkáról,a pénzről. Valahogyan kifogom segíteni anyagilag. Hisz annyira keményen dolgozik. Mindent megérdemel ezen a világon. Ő egy földre szállt angyal.

Ugyanakkor kicsit rosszul éreztem magam és reméltem,hogy nem szánalomból törődik velem,hisz az éjjel eléggé férfiatlanul viselkedtem. Illetve az is aggasztott,hogy nem leszek örökké a szigeten. Vissza kell mennem egy hét múlva Birminghambe. De egyenlőre próbálok minden pillanatot kiélvezni,amit a lánnyal tölthetek.

Éppen a mai programunkra tartottunk Magnoliaval. Gyors tempóban sétált mellettem,vagy is inkább előttem,én viszont alig tudtam követni a nyári sapimban,mert rengeteg ember haladt az utcán,így nehéz volt mindenkit kikerülni. Látszik,hogy nem vagyok helyi.A hotelben jól bereggeliztünk és a szőkeség lelkesen elmagyarázta mit fogunk csinálni. Strandolunk. Nem hagyott megcsinálni semmit,ő pakolt össze nekünk,úgy,hogy azt sem tudja mit hova pakoltam. De rá hagytam a dolgot. Ügyes ő.

- Még mennyi idő? -kérdeztem reménykedve,mivel a szokásos partszakaszt már elhagytuk.

- Pár perc -Legyintett mosolyogva és folytatta a dallamot amit eddig dúdolt.

◇ ◇ ◇

Őszintén szólva nekem egy örökkévalóságnak tűnt,mire odaértünk,de a látvány és az új impulzusok kárpótoltak.

- Mi ez a csoda hely? -kérdeztem ámuldozva.

- Lagúnák. -felelte,majd egy puszit nyomott az arcomra.

Egyedül voltunk a területen. Úgy látszik senki nem elég ügyes,hogy megtalálja ezt a helyet,de ennek én csak örülni tudtam. Magnolia leterített egy fonott pokrócot a burjánzó növények közé. 2 lagúna volt előttünk,de a lány elmanyarázása szerint ha tovább sétálunk lesz még több.

Letelepedtem a gyönyörű lány mellé,aki rögtön felpattintotta a naptejes dobozt és lábaival átkarolt hátulról,majd alaposan bekente a könnyen leégő részeimet.

Ezután ledobta a flakont és elkezdett leveztkőzni fürdő ruhára...
Vállait bújtatatta ki elsőként a fehér ruhából. Lecsúsztatta a pántokat.Majd a földre csúszott az anyag,s kilépett belőle. Hosszú,vékony napbarnított comjabjai előbukkantak,ami szokás szerint lázba hoz. Vékony derekát most láttam így először,ahogy a mellkasát is. Azt kell,hogy mondjam,ha nem akarok túl perverz lenni,hogy ő egy igazi természetes szépség. Nem is sminkeli magát,ami nekem fel sem tűnik,mivel tényleg nincs rá szüksége. Egyszerűen csak olyan bájos.

És hát még kell hagyni,a fürdő ruha ott feszült,ahol kellett...
Nehéz volt türtőztetnem magam.

A teljesen tiszta,világos kék víz felé futott és rögtön elmerült benne,majd boldogan bukkant fel és kezdett hívogatni.

- Gyere! Nagyon jó a víz! -mondta lelkesen.

Feltápászkodtam,de az a rész,amelyikben ő volt,nekem valamiért nem nyerte el a tetszésem,így a másik felé vettem az irányt.

- Lando,ne! Abban teknősök vannak! -Szólt utánam kuncogva,mikor már lábbal benne álltam.

Megráztam a fejem és végül be sétáltam hozzá,aztán nagy lendülettel,szétterülve vetettem bele magam a Lagúnába. Feljöttem és kitöröltem a szememből a vizet,a hajamat pedig eltűrtem,mert teljesen a homlokomba lógott.

Magnolia elég sokat kaphatott az én "bombámból",mert csukott szemekkel nevetett és néha próbált pislogni,hogy ne menjen sok só az íriszeibe.

- Bocsii -úsztam oda hozzá és hátulról átöleltem.