Our Story

8.

𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜

Hajnalok hajnalán ébredtünk,mivel egy hajó túra volt betervezve a mai napra és kifejezetten vártam. A netes oldalon azt írták,hogy a sziget,ahova átmegyünk tele lesz programokkal és mikor megláttam a vidámpark fotóját,nagyon bezsongtam. Magnolia is lelkesedett az ötelért,bár láttam,hogy kicsit tart attól,hogy mi fog ott ránk várni,de megígértem neki,hogy szuper lesz.

Ő egy festmény kiállítást nézett ki magának és félve kérdezett rá,mit gondolok erről,de biztosítottam,hogy szívesen megyek,ha őt ez érdekli. Így egy esemény dús napnak nézünk elébe. Utoljára talán 10 évesen voltam ennyire lelkes.

4:50 volt,mire elkészültünk és mivel az étteremben ilyenkor még nincs reggeliztetés,a kikötőbe menet vettünk egy-egy szilvás párnát magunknak. A hajóra nem kellett sokat várni. Leellenőrizték a jegyeink érvényességét,aztán helyetfoglaltunk. A táskáinkat magunk mellé tettem. A bal oldalon választottunk helyet,a legszélén,így érezni lehetett az óceán illatát és friss levegőt is kaptunk,bár még így hajnalban csípősebb volt az idő,szóval egy pulcsira mindenképpen szükség volt. Magnolia nagyon fáradt volt az úton is,így mikor leültünk és elkezdtük szelni a habokat,ő a vállamra dőlt és pár pillanat után,már újra aludt is. Puszit nyomtam a vanília illatú hajába,majd átkaroltam,ezzel közelebb húzva magamhoz és úgy hallgattam tovább a szuszogását. A nap már félig az égen tündökölt,de még így is látszódott a narancssárga folt,amit maga után hagyott. Gyönyörű látvány volt. Iszogattam a dobozos kávémból és körülbelül két óra múlva már ki is kötöttünk. A lány arcához hajoltam,aki még mindig az igazak álmát aludta. Finoman végig simítottam az arcán.

- Magnolia,kicsim. Itt vagyunk -suttogtam gyengéden.

Finoman egy puszit nyomtam a szájára,mire már nyitogatni kezdte a szemeit és nem sokkal később már vissza is nyerték zöldes ragyogásukat.

- De jót aludtam!

- Ennek örülök! -nevettem fel és kézen fogva őt,lesétáltunk a rampán.

Mivel még csak nyolc óra fele jártunk,eldöntöttük,hogy iszunk valahol egy kávét,illetve megnézzük kicsit a város központot,mert van itt egy szép tér,aminek a közepére egy aranyos templom épült. Ha pedig ezekkel nagyon hamar végzünk,akkor esetleg még tudunk a parton napozni.

Beültünk egy hangulatos cukrászdába,ahol szinte minden pasztell rózsaszín volt,ami kicsit zavart,de persze érett vagyok,vagy is a lány így hiszi. A szőkeség jeges kávét kért,én csak egy pohár tejet. Az olyan finom. Magnolia még egy kicsit éhes volt,szóval ő evett egy vajas pirítóst is. Egy óráig üldögélhettünk,mikor úgy éreztük,ideje indulni. Magnolia még mindig nem tudta teljesen elengedni az anyagiakkal kapcsolatos zavarát,így amíg én fizettem,ő elszaladt a mosdóba.

A kávézótól nem volt messze a templom. Össze kulcsoltam az ujjainkat és egy kellemeset sétáltunk. Mire oda értünk már mindketten kibújtunk a pulcsijainkból,én pedig felvettem a napszemüvegemet. Löttünk pár képet kívül,belül a templomról,aztán andalogtunk még egy kicsit az utcák között,hogy elüssük az időt. Be sem állt a szánk,egyfolytában beszélgettünk valamiről,ami melegséggel töltött el. Még senki nem értett meg ennyire. Mi lesz velem ha el kell innen mennem? Hisz a két ország nem éppen egymás mellett van...Gyorsan elvetettem a szomorkás gondolataimat és újra a mosolygó szépségre koncentráltam.

◇ ◇ ◇

Fél tíz felé elővettük a tájékozódási képességeinket és megpróbáltuk ki silabizálni,hogy merre lehet a vidámpark. A telefonos módszer nem igen vált be,így aztán Magnolia elővette a táskájából a templomnál szerzett térképet és magabiztosan elvezetette a párosunkat az úti célhoz. Még alig volt 10 óra,a nyitás ideje,de ahoz képest nagy sorba kellett beállnunk. Türelmesen várakoztunk,majd megvettem a két jegyet és beléphettünk a park területére. Hangos zene szólt,popcorn és cukor illat terjengett. Körbe kémleltünk mindent.