Számkivetett || Fred Weasley ff.

14. Fred karjai között

Kínzó lassúsággal telt el ez a szünet. Minden álldott nap azért imádkoztam, hogy érjen már véget ez az egész. Az igazság az, hogy igazából nem csináltam semmit, de tényleg. Minden nap csak a szobámba voltam és ültem vagy feküdtem. Néha jött be Draco, hozott valami kaját és ennyi. Nem akartam senkivel se beszélni.

Hála égnek eltelt a szünet és mehetünk vissza a Roxfortba. A peronon megpillantottam a barátaimat. Harryt, Harmionet, Ront és persze az ikreket. Odaszaladtam hozzájuk.

- Uristen de hiányoztatok! - ugrottam Hermione nyakába, majd szép sorban megöleltem mindenkit.

- Te is nekünk. - mondták mindannyian. - Mesélj milyen volt a szünet? - kérdezte Harry.

- Ne beszéljünk róla. - mondtam komolyan.

A többiek rosszalóan néztek majd Fred szólalt meg.

- Nekem is nagyon hiányoztál. - jött közelebb Fred. - Kész katasztófa volt a karácsony nélküled! - mondta majd megcsókolt.

Nem igazán zavartattuk magunkat de aztán Ron ránk szólt.

Na jó, elég lesz. - mondta zavartan. - Még a végén elmegy nélkülünk a vonat!

Elmosolyodtam majd fel szálltunk a vonatra és kerestünk egy üres kapuét. Igazából nagy örömmel töltött el, hogy a "szüleim" végig nézték az előbbi produkciómat. Rájöttem, hogy élvezem őket felhúzni.

Harry, Ron és Hermione egy oldalon ült én Fred és George pedig velük szemben. Fred vállára dőltem és megpróbáltam kicsit szundítani.

- Volt valami érdekes a Rendben? - kérdezte George Harrytől.

- Nem igazán. - felelte Harry. - A minisztérium még mindig nem hiszi el, hogy Voldemort vissza tért!

Ó pedig igen is vissza tért. Saját szememmel láttam. Nem is olyan rég.

Még mindig remegek ha csak rágondolok. És még ott van az a hülye feladat is. Nem tudom, hogy fogom kivitelezni, de valahogy muszáj lesz. Nem akarom elárulni a barátaimat de nem hagyhatom Dracot meghalni.

...

Arra ébredtem, hogy Fred szólogat.

- Sarah, ébredj! - mondta lágy hangon. - Megérkeztünk!

Kinyitottam a szemem és láttam, hogy minden szem rám szegeződik akik a kapuéban voltak. Ilyen sokáig aludtam volna?

- Mi? Hova? Máris? - kérdeztem össze-vissza.

A többiek csak nevettek rajtam majd Fred felhúzott és leszálltunk a vonatról.

...

Egyből a nagyterem felé mentünk, hogy vacsorázhassunk. Mindenki a téli szünetéről beszélt én pedig csendben hallgattam őket és néha hozzá szóltam pár dologhoz. Fred mellettem ült és észre vette, hogy valami nem oké.

- Minden oké, Sarah? - kérdezte aggódó tekintettel.

- Igen, minden. - mondtam kicsit sem meggyőzően.

Az asztal fölött átnéztem a mardekárosok asztalához és szemem megakadt egy igen ismerős fiún. Jason volt az, akivel táncoltam a bálon. Majd abban a rejtett szobában megtaláltuk azt a körözési újságot. Valami Audrina nevezetű nőt köröztek mert megölt valakit, ráadásul akkor adták ki mikor megszülettem. Evileg. Meg azóta se sikerült semmi újra bukkanni az üggyel kalcsolatban, csak azt tartom furcsának, hogy miért dukták el abba a szobába.

- Biztos? - kérdezte ismét Fred. - Feszültnek tűnsz.

- Csak fáradt vagyok! - mondtam neki mosolyt erőltetve az arcomra.

- Rendben, de ha beszélni szeretnél, itt vagyok. - mondta lágy hangon és kezét az én kezemre rakta.

Én rámosolyogtam hálám jeléül és fojtattam a vacsorát. Mikor befejeztük, akkor mindenki ment a saját szobájába. Én lent maradtam Freddel a klubbhelységbe míg mindenki elment.

- Fred, valamit el kell mondanom. - mondtam komolyan.

El kell neki mondanom. Muszáj! Nem bírnék úgy vele maradni, hogy nem mondok el neki mindent. Nállam az őszinteség és a bizalom az első. Ha ezek után szakít velem, legalább úgy szakít velem, hogy tudja az igazat.

- Valami baj van? - kérdezte aggódva.

- Meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el! Még George-nak sem! - mondtam ellenkezést nem tűrő hangon.

- Sarah, mi a baj? - kérdezte egyre jobban aggódva.

- Ígérd meg! - kérleltem.

- Jó, ígérem! - mondta. - Most mond mi a baj.

Nagy levegőt vettem és mesélni kezdtem.

- Hazudtam amikor azt mondtam, hogy Piton nem mondott semmit. Igen is mondott, elmondta, hogy örökbefogadtak, csak megkért, hogy ne mondjam el senkinek. - kezdtem bele. - Aztán Draco mondta, hogy a szünetet otthon kell töltenek, de foggalmam sem volt miért. Mikor haza értünk apám egyből belekezdett amiért haza hívott engem. - itt vettem még egy nagy levegőt és fojtattam. - Voldemort azt akarja, hogy kémkedjek Harryék után, és adjam le neki, hogy mit terveznek.

- Sarah, ez borzalmas, úgy sajnálom! - mondta Fred együttérző hangon. - Ha, ha tudtam volna...

- Nem tudhattad! - mondtam neki. - Nem a te hibád! De még van tovább.

Fred bólintott és fojtattam a történetet.

- Mikor azt mondtam, hogy nem fogom megcsinálni a feladatot persze apám ordítani kezdett és kiakadt, hogy mit képzelek magamról stb. Aztán másnap, egész nap Dracoval játszottam, szánkóztunk és hóembert építettünk... - mosolyogtam vissza gondolva arra a pár órára. - ...aztán mikor haza értünk az anyám és az apám az étkezőben várt minket Voldemortal. - mondtam majd egy könnycsepp hullott le a szememből. Fredre pillantottam akinek a tekintete félelmet, haragot és aggodalmat sugárzott. - Voldemort megkínzott, hogy vállaljam el a feladatot, de még így sem akartam. Aztán bejött Draco, hogy segítsen rajtam, de akkor pedig őt kezdte megkínozni. - a szememből folyamatosan hullottak a könnyek megállás nélkül. - És, és...

- És elfogadtad a feladatot. - fojtatta helyettem Fred.

- Annyira sajnálom. Én nem akartam, de, de... - mondtam remegő hangon.

- Sarah, semmi baj! - ölelt magához szorosan. - Nem a te hibád! Nem volt választásod, megértelek! Ezzel csak azt mutattad meg, hogy mekkora szíved van!

- Tényleg? - kérdeztem. - Szóval nem akarsz szakítani?

- Dehogy, te butus. - mondta majd lágy csókot nyomott az ajkamra. - Nagyon szeretlek, ugye tudod?

- Én is nagyon szeretlek! - mondtam neki mosolyogva majd a vállára döltem.

- Örülök, hogy elmondtad nekem ezt. - mondta Fred.

- Muszáj volt. - mondtam halkan.

- Nem volt, de bebizonyítottad, hogy bízhatok benned. - mondta kellemes hangon majd puszit nyomott a fejemre.

Éreztem, hogy csukódik le a szemem, és tompul el a kandallóban lobogó tűz hangja. Elnyomott az álom Fred karjai között.