Számkivetett || Fred Weasley ff.

5. Túl sok

Elérkezett az a nap amikor az első edzés van. Már nagyon izgatott vagyok mivel nagyon várom, hogy mi lesz és, hogy hogy fog menni illetve, hogy Harry mint tanár milyen lesz. Szerintem biztos jó, mivel nagyon sok mindent tud és jóval tapasztaltabb mint mi.

A reggelinél már mindenki susmutolt az estéről persze csak halkan nehogy valaki meghallja. Mindenki nagyon izgatott volt és persze várta is az első edzést.

Az órák kínzó lassúsággal teltek és persze unalmasak is voltak. Kivételesen most a bájitaltant élveztem mivel Piton által megígért bájitalt készítettük el ami igen hasznos kis főzet.

Természetesen nem mindenkinek sikerült tökéletesen elkészítenie, például Seamusnak sikerült megint felrobbantania az üstöt és Neville is bénázott valamit ezért is vesztettünk 20 pontot de ez van. Pitontól már megszoktuk.

Az én bájitalom tökéletes lett, igaz Piton nem adott érte pontot de nem is lepődtem meg viszont eresztett egy félmosolyt és megjegyezte, hogy kiváló lett.

Úgy veszem észre, hogy Piton jobban "kedvel" engem mint a többi griffendélest. Lehet azért van mert Malfoy vagyok és míg otthon laktam gyakran látogatott meg minket és sűrűn volt velünk.

Szerencsére ma nem volt óránk Umbridgeal, ha lett volna fel is kötöttem volna magam. Volt még gyógynövény tan és jóslástan illetve átváltozástan is. Unalmas órák voltak de kibírtam.

...

Este olyan háromnegyed hét fele elindultunk a szügség szobája felé. Mikor oda értünk még senki nem volt ott így mi négyen értünk oda legelőször.

Szépen lassan mindenki megérkezett és Harry kiált egy kis beszédet tartani.

- Köszönöm, hogy mindeki eljött! - kezdett bele Harry. - A mai napon még csak a legalapvetőbb bűbájokat fogjuk átvenni mert vannak olyanok akiknek az sem megy rendesen. - mondta el a mai edzés programját. - Az első bűbáj amit gyakorolni fogunk az a Capitulatus. - mondta. - Mindenki álljon párba és fegyverezzétek le egymást! - adta ki az utasítást.

Éppen akartam volna megkérdezni Hermionét, hogy akar e a párom lenni amikor valaki megkocogtatta vállam.

Mikor hátra fordultam egy vörös hajkoronával találtam szembe magam.

- Fred! - mosolyogtam. - Szia! Rég nem láttalak!

- Igen, én sem... - mondta. - Megtisztelnél azzal, hogy a párom leszel?

- Mi? - pirultam el.

- A feladatra. - pontosított.

- Ó, persze a feladat! - nevettem el magam. - Igen leszek a párod. - mondtam neki vöröslő fejjel majd elvegyültünk a tömegben.

- Csak vigyázz, hogy meg ne sérülj! - mondta aggódást színlelve Fred.

- Azért ne aggódj! - mondtam neki magabiztosan. - Inkább magadért aggódj!

- Per... - nem volt ideje befejezni mivel kimondtam a lefegyverző bűbáj mire ő hátra esett és a pálcája a kezembe landolt.

Felé sétáltam, hogy megnézzem egybe van e még.

- Ez nem volt fair! - nyöszörögte. - Legalább add ide a kezed és segíts felkelni!

Elnevettem magam majd odanyújtottam neki a kezem, ő pedig ezt kihasználva a földre rántott minek következtében ráestem. Így Fred mellkasán feküdtem ami eléggé zavarba hozott és olyan lehettem mint egy paradicsom.

- Zavarunk? - kérdezte Ron.

Én gyorsan felálltam és leporoltam magam.

- Ohh, bocsi csak Fred lerántott az előbb amiért lefegyvereztem. - jöttem kicsit zavarba.