Számkivetett || Fred Weasley ff.

29. Fáradtság

Az elmúlt egy hétben majdnem minden nap gyakoroltam Pitonnal és eszméletlen kimerítő ez az egész. Még sose voltam ilyen fáradt egész életemben, nagyon sok erőt kivesz belőlem. Piton állandóan azt szajkózza, hogy gyakorolnom kell, hogy irányítani tudjam de egyszerűen nem tudom kipihenni magam és néha azt érzem szétszakadok.

Freddel még azóta se beszéltem, de őszintén nem is próbáltam. Most leköt ez az egész dolog és túlságosan is kimerült vagyok ahoz, hogy megmagyarázzak neki mindent. Ha majd ennek vége, akkor majd beszélek vele és minden rendben lesz. Legalábbis remélem.

A mostani alkalom sem volt másképp. Iszonyatosan fáradtan és kimerülten jöttem ki Piton irodájából. Szinte alig álltam meg a lábamon, mintha a lábaim fel akarták volna mondani a szolgálatot. A körübelül 5 perces út a klubbhelységig most legalább a duplája volt. Néha-néha megálltam pihenni, de végül beértem a klubbhelységbe.

Először azt hittem senki nincs ott de aztán mikor mentem fel a lépcsőn valaki mögöttem megszólal.

- Merre jártál? - jött a kérdés Fredtől.

Bevallom eléggé megijedtem mivel egyáltalán nem számítottam rá és még a fáradtság is rájátszott.

- Fred, megijesztettél. - kaptam a szívemhez a kezem. - Amúgymeg sehol csak sétálgattam.

- Sarah, ha van valakid legalább mond el és ne titkold! - mondta frusztráltan majd indult a hálókörlete felé.

- De Fred, nekem nincs... - nem tudtam befejzeni mert közbevágott.

- Ne, - emelte fel a hangját. - hazudj róla!

Ez egyáltalán nem Fredre vallott, ő nem mondana ilyeneket, nem vádolna meg ilyenekkel. Remélem nem Jason van megint a háttérben.

Miután Fred faképnél hagyott én is felmentem a szobámba. Hermione és Ginny már aludtak így gondoltam én is lefekszek hátha sikerül aludnom pár órát.

...

A reggelem egyenlő volt a katasztrófával. Elaludtam, kapkodtam, lekéstem a reggelit és még az első órámról is elkéstem. Piton elnéző volt a késésem kapcsán, amit Hermione meg is jegyzett. Valószínű azért volt elnéző mert tudja, hogy nagyon fáradt vagyok mostanában. De persze Hermionénak ezt nem mondtam.

Bájitaltan után Hermionévan és Harryvel mentem a következő órámra. Egy ideig csendben mentünk mindhárman amikor Harry megszólalt.

- Sarah, nem akarok tolakodó lenni de mostanában nagyon rosszul festesz. - jegyezte meg.

Szerencsére rá tudom fogni arra, hogy szakitottam Freddel és, hogy az egész iskola utál. Ami igazából nem hazugság de nem ez a fő ok.

- Hát nem is tudom, az egyetlen embert akit szerettem elvesztettem, az egész iskola utál. - mondtam szarkasztikusan. - Kell még más?

- Jó igaz, de szerintem van még valami más is ezek mögött! - erősködött Harry.

- Nem, nincsen. - mondtam.

- Harry, hagyd ha majd akar róla beszélni, akkor fog! - vágott közbe Hermione.

- Köszönöm! - mondtam hálásan Hermionénak. - Mi is lesz a kövi órán?

Hermione kicsit felkacagott majd válaszolt.

- Átváltozástan. - mondta sóhajtva.

Éppen válaszolni akartam volna mikor Fred ment el mellettünk. Hosszan néztem rá és úgy éreztem mintha egy lassított felvétel lenne.

- Mingyárt jövök srácok. - mondtam majd Fred után szaladtam. - Fred várj!

Fred megállt majd megfordult.