Számkivetett || Fred Weasley ff.

30. Feltétel nélkül

Körülöttem hangokat hallok. Nem ismerem fel őket, de ismerősek. Fekszek, de nem tudom hol. Az biztos, hogy voltam már itt, de nem emlékszem mikor. Ki akarom nyitni a szemem de nem megy. Nem mozdul meg a szemhéjam. Olyan különös az egész, mintha ez már megtörtént volna, csak nem tudom mikor.

Szép lassan erőt veszek magamon és megpróbálom újra kinyitni a szemem. Ezúttal sikerül, viszont egyből vissza is zárom az erős fény miatt. Aztán rájövök hol vagyok és kiket hallok körülöttem.

A gyengélkedőn vagyok és Umbirdge, Piton és McGalagony van itt mellettem.

- Azt hiszem ébredezik! - mondta McGalagony.

Szűken kinyitom a szemem, hogy ne zavarjon a fény és megszoljam.

- H-Hol... - próbáltam beszélni de Mcgalagony félbe szakított.

- A gyengélkedőn vagy, elájultál. - mondta. - Pihenj csak, később még rádnézünk! - mondta majd ki is mentek a gyengélkedőről.

Most cseppet sem érdekelt, hogy elájultam vagy, hogy itt vagyok. Az egyetlen dolog ami érdekelt jelen pillanatban az az, hogy mi van Freddel.

...

A plafont bámulom. Meg kell mondjam nem annyira izgi itt a gyengélkedőn. Meghallom Madam Pomfrey halk cipőkopogását így felé fordulok.

- Á jó látni, hogy felébredt! - mondta boldogan. - Fel tudsz ülni kedvesem?

Felültem. Nem mondom, hogy nem vagyok baszott gyenge de feltápászkodtam.

- Levennéd a felsőd kérlek? - kérte. - Megszeretnélek vizsgálni!

Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Ha leveszem meglátja a vágásokat. Amit a legkevésbé szeretnék.

- Muszáj? - kérdeztem.

- Igen drágám, ne szégyellősködj! - mondta majd elővette azt az izét amivel a szívet nézi.

Remegő kézzel vettem le a felsőmet. Még sosem féltem ennyire mint most. Az egész testem remegett, kívül-belül. Próbáltam úgy fordítani a kezem, hogy ne látszódjon.

- Miért remegsz így kedvesem? - kérdezte miközben a hátamra helyezte azt a hideg fém izét.

- Csak fázom. - próbáltam színlelni a félelmet a hangomban.

Pár pillanatik gondolkozott majd válaszolt.

- Értem, akkor vedd vissza a felsőd. - javasolta. - Meg ne fázz!

Nem is kellett több egyből visszakaptam magamra a pulcsimat és próbáltam kicsit lenyugodni.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Igen minden! - mosolygott rám a javasasszony. - Egészséges vagy, valószínű a stressz okozta az ájulást. Ma még bent tartalak, de reggel kiengedlek!

Bólintottam majd visszabújtam az ágyba és próbáltam elaludni. A javasasszony cipőkopogása egyre csak halkult ami azt jelentette, hogy elment.

Kicsapódott a gyengélkedő ajtaja mire felkaptam a fejem és megláttam bejönni Piton professzort.

- Piton professzor, maga mit keres itt? - kérdeztem erőtlenül miközben próbáltam felülni.

Piton nem válaszolt, csak megállt az ágy mellett és rámnézett.

- Hogy vagy? - kérdezte.

- Jobban. - feleltem.

- Nézd sajnálom, hogy túlhajtottalak, hallgatnom kellett volna Albusra. - mondta komoran.