Számkivetett || Fred Weasley ff.

50. Vallomás

Az elmúlt napokban eszembe jutott egy kérdés ami egyre jobban foglalkoztat és egyszerűen nem találok rá választ. Hova lett Audrina teste? Mármint gondolom elintézték, hogy senki ne találjon rá és, hogy megvédjenek de valamiért nagyon érdekel. Hogy lehet egy testet nyomtalanul etüntetni? Megkérdezném Pitontól, de őszintén félek felhozni ezt a témát, főleg előtte, hisz ő volt az aki megállított.

- Min gondolkozol? - kérdezte Draco miközben sétáltunk a Szügség szobája felé.

- Semmin. - mondtam a földet bámulva. - Próbálok felkészülni a feladatra.

Valóban azt is csináltam. Muszáj voltam testileg és lelkileg felkészülni ugyanis év végén meg kell öljük az igazgatót.

- Szerintem Potterék gyanakszanak rám. - jelentette ki a semmiből.

- Ezt honnan veszed? - kérdeztem most először felnézve.

- Megérzés. - vágta rá. - A lényeg, hogy nem derítenéd ki tőlük?

A kérdés hallatán megtorpantam mire ő hátrafordult és rám meresztette a szemét.

- Egy, még ha beszélőviszonyba is lennék velük se mondanának semmit rólad, kettő, ha gyanítanának is bármit akkor sem tudnak mit csinálni. Ne légy már ilyen gyerekes. - mondtam majd újra megindultam és Draco szó nélkül követett.

Hamar odaértünk a Szügség szobájához és szerencsére már Draco ez idő alatt nem szólalt meg. Mostanában kicsit idegesítő tud lenni. De most a lényeg az volt, hogy megszereljük azt a szekrényt.

Amint beléptünk a helyiségbe egy csomó kacatot találtunk egymás hegyén-hátán. Minden volt ott tényleg, régi kacatok, újságok, kisebb-nagyobb tárgyak stb. És amint mentünk be egyre beljebb láttunk egy magas bútort letakarva egy ponyvával. Ahogy odaértünk megálltunk. Draco picit hezitált majd megfogta az anyag szélét és egy mozdulattal lerántotta azt. Iszonyatos mennyiségű por volt mind alatta és rajta is, úgyhogy amint abbahagytuk a köhögést mindketten megláttuk a Volt-nincs szekrényt.

- Hűha. - mondtam magam elé. - Elég réginek tűnik. Biztos működni fog?

Draco mély levegőt vett majd válaszolt a kérdésemre.

- Muszáj lesz neki. - mondta a szekrényt bámulva.

Pár lépést hátrébb lépett majd előkapta a pálcáját és magában motyogott valamit.

- Megtennéd, hogy hozol valami tárgyat? - mondta nekem a koncentrálás közben.

- De még is mit? - kérdeztem.

- Az tök mindegy. - mondta kicsit idegesebben.

Nem szólva semmit elmentem valami "tárgyat" keresni. Minek neki egyáltalán? Azt se tudom ez a szekrény minek. Miért csináljuk mi ezt a szart? Most úgy kibeszélném ezt Hermioneval. De nem tehetem.

Járkáltam fel-alá, de nem találtam nagyon semmi érdekeset. Igaz azt mondta bármi jó, de akkor is. Ahogy sétáltam a sok lom között észrevettem egy csillogó tárgyat. Közelebb mentem hogy megvizsgáljam mi is az pontosan. Egy gyűrű volt. Egy smaragd kővel a közepén. Nem volt túl nagy a kő de túl kicsi sem, pont jó volt. Kivettem a sok kacat közül, hogy a kezeim között is megtudjam nézni. Gyönyörű volt, egy igazi ritkaság nem is értettem mit keresett itt a sok hülyeség mellett.

Megnéztem az alját és láttam hogy valami gravíroztatva van az aljába. Egy monogram volt az. E.D.

Még is ki lehet az az E.D.?

- Hozod már? - szólalt meg Draco kicsit meszebbről.

Én gyorsan felkaptam egy könyvet az asztalról a gyűrűt pedig zsebre raktam és már mentem is vissza Dracohoz.