Számkivetett || Fred Weasley ff.

33. Tüzijáték

Elérkezett ez is. A vizsgák időszaka. Iszonyatosan izgulok, mert jól kell, hogy zárjam az évet. Nagyon sokat tanultam a vizsgákra úgyhogy szerintem jól fog menni.

Egy hete volt, hogy elmentünk iszogatni és megmutattam Hermionénak az erőmet. Azt kell, hogy mondjam nem beszéltünk azóta róla, még csak meg sem említette és talán távolságtartó is egy kicsit.

Ronnal tartok éppen a nagyterembe amikor a fejemhez kapok és felkiáltok.

- Vissza kell mennem a klubbhelységbe, otthagytam valamit! - mondtam hadarva. - Menj előre, majd megyek én is!

Ronnak ideje se volt válaszolni, ugyanis egyből elrohantam. A szobában hagytam a nyakláncomat amit Fredtől kaptam és a mai nap túl fontos ahoz, hogy ne viseljem.

Viszonylag gyorsan visszaértem a szobába, ahol még Ginny ott volt.

- Szia! Itthagytál valamit? - kérdezte.

- Igen, a nyakláncomat. - mondtam lihegve.

Gyorsan az asztalomon kezdtem kutakodni és meg is találtam. Bekapcsoltam a hiúz medálos nyakláncot és már is sokkal jobban éreztem magam.

Mentem volna ki a szobából amikor Ginny utánam szólt.

- Amúgy leveled jött! - mondta. - Ott van az asztalon.

Megfagyott bennem a vér. A gyomrom görcsbe rándult és lábam remegni kezdtett. Tuti apám írt, és biztos nem azt, hogy hiányzom neki! Lassan odasétáltam az asztalhoz majd kezembe vettem a piros pecsétes borítékot. A pecséten jól kivehető volt a Malfoy címere. Nem bontottam fel, a talárom zsebébe csúsztattam.

- Nem nyitod ki? - kérdezte.

- Majd később. - mondtam érzelemmentes hangon.

Mentem volna ki de megfordultam.

- Amúgy mi van azzal a Nikolassal? - kérdeztem mosolyogva.

- Semmi különös, egyszer találkoztunk azóta! - mondta titokzatos mosollyal.

- Oké, de azért majd számolj be! - mondtam majd a nagytermet vettem célba.

...

- Készen állsz? - kérdezte Hermione a terem előtt álva.

A gyomrom görcsben állt az idegesség miatt és a lábaim meg remegtek.

- Nem igazán. - mondtam bizonytalanul. - Elmegyek a mosdóba.

- Mi? De már nincs időnk! - mondta de nem érdekelt.

Őszintén nem tudom miért mentem el. Lassan bekell majd ülni a terembe és kezdtét veszi a vizsga Umbridge-al és a legkevésbé sem szeretnék késni. Egyszerűen csak úgy éreztem ki kell mennem.

Beértem a mosdóba majd bementem az egyik fülkébe, bár nem is kellett pisilnem. Tök hülyén éreztem magam, hogy csak ott áltam. A zsebembe nyúltam és megéreztem a papír darabot.

Kivettem apám levelét majd újra elolvastam.

Sarah,

A Sötét Nagyúr tajtékzik, hogy még semmit nem szolgáltattál neki és hatalmas probléma lesz ebből! Ajánlom, hogy minnél előbb szedd össze magad és információkkal gyere haza!

Lucius.

A gyomrom mégnagyobb görcsbe rándult, ahogy ismét átfutottam a levelet. Haza kell mennem. És Luciusnak nevezte magát. Tehát nekem sem kell apámnak hívnom? Őszintén kicsit félek, és nagyon nem akarok haza menni de úgy veszem le, hogy ez nem akart kérdése.