Számkivetett || Fred Weasley ff.

9. Igazság vagy hazugság?

Miután vissza értünk a klubbhelységbe a vajsörözgetésből mindenki ment a saját szobájába. Ahogy mi is Hermionéval.

- Szerinted tényleg beszélnem kéne Pitonnal erről? - kérdeztem kételkedve miközben leültem az ágyamra. - Mármint szerinted ha a szüleim nem mondták el, akkor ő miért tenné?

Nagyon sok kétely volt bennem. Az se biztos, hogy egyáltalán tud valamit. Ha tud is biztos, hogy apám elintézte, hogy ne beszéljen erről nekem.

- Szerintem mindenképp meg kell próbálnod! - biztatott Hermione. - Ha nem is mond semmit, legalább megpróbáltad!

Ez igaz, nem veszíthetek vele semmit.

- És gondolj bele, mi van a ha az igazi szüleid kedvesek és gondoskodók? - ámélkodott Hermione.

- Ha ez lenne a helyzet akkor miért dobtak el? - kérdeztem.

- Ez nem biztos, hogy igaz! - mondta. - Lehet, hogy történt valami és talán ez volt a helyes döntés. - ötletelgetett én pedig keserűen felnevettem. - Jó nem tudom, de figyelj a lényeg, hogy először derítsd ki, hogy örökbefogadtak e!

Ez igaz. Először meg kell győződnöm arról, hogy igaz ez az egész. Addig nincs értelme találgatni. Bár mit meg nem tennék egy szerető családért.

- Igaz. - mondtam kicsit lehangolva. - Most kimegyek az udvarra. Kiakarom szellőztetni a fejem.

Hermione bólintott én pedig kisétáltam az ajtón és elindultam az udvar felé.

Kint elég hideg volt és persze minden fehér volt az esti havazástól. Mindig is imádtam a havat, míg kicsi voltam Dracoval mindig építettünk hóembert. Annyira jó emlékek ezek, de sajnos már egyiket sem élhetem újra.

Éppen sétáltam a tó felé mikor valaki hátulról átlendítette a karját a vállamon. Egyből megéreztem az illatát és tudtam, hogy ki az. Megtorpantam majd rá pillantottam.

- Fred! - öleltem meg. - Hol a fenében voltál ma?

- Mutatnom kell valamit. - mondta titokzatosan.

- Mi? De várj... - nem tudtam befejezni mert elkezdett húzni magával.

Nem igazán ellenkeztem mert tetszett ez a rejtélyesség. A tiltott rengeteg felé mentünk. Nagyon rég nem voltam már ott, legutóbb talán harmadikban Harryvel meg Hermionéval mikor megmentettük Csikócsőrt.

Fred megállt és felém fordult.

- Oké, innentől be kell csuknod a szemed! - mondta.

- Mi? - döbbentem le. - De fel fogok bulni!

- Ne aggódj, vigyázok rád! - sottogta a fülembe.

Ettől a suttogástól végig futott a hideg a hátamon és felébredtel a pillangók a hasamban. De engedelmeskedtem és becsuktam a szemem. Ő, ahogy ígérte vigyázott rám és irányított, hogy hova lépjek.

- Kinyithatom már? - kérdeztem kiváncsian.

- Még nem, nem vagyunk még ott! - mondta kuncogva.

Nagyjából 5 perc telt el mikor újra megszólalt.

- Oké, most már kinyithatod! - mondta.

Nekem nem kellett kétszer mondani azonnal kinyitottam és ami ott fogadott, az egyszerűen gyönyörű volt.

A tónál voltunk a tiltott rengetek közepén és a tó körüli fákon fényfüzérek lógtak amelyek meleg fénnyel égtek, a levegőben lebegő gyertyák voltak. A tó vize bevolt fagyva ami még szebbé tette az egészet és a tó előtt volt egy pokróc amin volt egy kosár.