𝐁𝐞 𝐦𝐲 𝐛𝐨𝐬𝐬 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

-𝙄 𝙡𝙤𝙫𝙚 𝙝𝙞𝙢-

Jungkook

Valószínűleg a mai volt az egyetlen nap, amikor nem tudtam koncentrálni a munkaidőm alatt, azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy Jimin és én később együtt fogunk lógni.

Vagy Jimin és Taehyung szakításáról van szó?

" yah, Jeon Jungkook! Miért mosolyogsz folyton magadban?" Haejin megpaskolta a karomat, miközben átadta nekem a használt edényeket.

"n-nem érdekes."

"Te dadogsz! Ne merészelj hazudni!", amivel újabb ütést érdemeltem ki. a lánytól. Jaj.

"Én nem is! Az istenit, Kim Haejin, ez fáj!" - dörzsöltem a karomat, miközben ránéztem.

"Beszélj!" A hangja olyan mélyen és komolyan szólt, hogy a szart is kirázta belőlem.

tátogtam és haboztam, hogy elmondjam-e neki az igazat vagy sem, de ugyanakkor arra gondoltam, hogy valójában elárulom őt, amiért nem mondtam el neki semmit Jimin és én közöttem történtekről.

"Ööö... igazából ma este valakivel együtt lógok." Kiböktem, csak hogy lássam, hogy az arca, amelyet egész idő alatt mosolygósra festett, miközben arra várt, hogy mondjak valamit, hamarosan homlokráncolttá változott.

"Micsoda!? Ki az? Valaki az egyetemünkről?" - kérdezte egyszerre, és összezavart, hogy melyikre válaszoljak először.

"Nem,

"Akkor hát ki?"

"Park Jimin."

"Mi van vele?" - ráncolta össze a szemöldökét.

"Én kedv - szeretem őt", a szavaim mintha egy kis sokkot okoztak volna neki, mert tátva maradt a szája, és úgy nézett rám, mintha megöltem volna valakit.

"Szóval...most már randiztok?" - szólalt meg a hangja, csalódott?

"persze, hogy nem! nem hiszem, hogy tényleg van valami köze hozzám!" - gúnyolódtam, még csak gondolni sem mertem arra, hogy érzelmeket táplálna irántam.

"Á, értem." Lenézett, hogy elkerülje a tekintetemet.

"Igen, mi a bajod?" megveregettem a vállát.

Aztán felnézett rám, és megrázta a fejét, halvány mosolyt erőltetve magára.

"Minden jót neked és neki" - sétált el, és otthagyott egyedül.

Mi a fene baj van vele?Megvonom a vállam, és lerázom magamról a kíváncsi gondolatokat, amik átfutnak az agyamon, nem tudom megállni, de izgatottan várom, hogy később találkozzam vele.

Estefelé, pontosan 17 óra körül fejeztem be a munkát. Elbúcsúztam Haejintől és kimentem a kávézóból, hogy megvárjam Jimin-t.

Amint kijöttem a kávézóból,már láttam is őt a kocsiból kiszállni,a kocsinak támaszkodva,miközben a telefonját görgette.

Fekete-fehér hosszú ujjú póló és egy pár fekete szakadt farmer, a frufru a homlokára esett, miközben a vakító esti napfény rásütött, olyan lélegzetelállító látványt nyújtva.

Park Jimin szépsége megdobogtatja a szívemet, elfelejtve, hogy hogyan kell lélegezni arra az egy másodpercre.

"F-főnök", hiányzik, hogy hívjam őt.

Amint meghallotta, felkapta a fejét, és az egyik legkedvesebb mosolyát mutatta. Ó, Istenem.

"Amúgy is szólíthatsz Jimin-nek, már nem dolgozol alattam" - mondta. kuncogott, miközben kinyitotta nekem az utasoldali ajtót - pont úgy, ahogy régen tette.