𝐁𝐞 𝐦𝐲 𝐛𝐨𝐬𝐬 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

-𝘿𝙤𝙣'𝙩 𝙜𝙞𝙫𝙚 𝙪𝙥-

Jungkook szája kissé tátva maradt, amint meghallotta az idősebbet. Ő tényleg egy bandavezér?

És a srác, aki elhagyott, Taehyung volt - folytatta Jimin nehéz szívvel, de mégis nagyon nyugodt hangon.

"Ki ő?" Jungkook nagyot nyelt, és helyet foglalt Jimin nagy, márványüvegből készült íróasztala előtt.

"ő a barátom" - kuncogott szarkasztikus hangon, mielőtt folytatta - "de azt hiszem, már az exének számol engem".

Jungkook csak nem tudja mit mondjon,mit válaszoljon,csak azt tudja,hogy a szíve lassan szétszakad,darabokra törik e kijelentés hallatán.

"A-akkor hol van most?" - remegett meg kissé a hangja.

"Nem tudom."

„.....”

"Csak azt tudom, hogy lehet, hogy nem jön vissza, és én csak annyit tehetek, hogy várok, és várok a nap végéig."

"és miért ment el?"

"gyűlölt mindent, amit tettem, gyűlölte, hogy bandavezér vagyok, gyűlölte a munkámat, szó szerint a mindenemet", Jimin szeme sarkában elkezdett összegyűlni a víz.

"Akkor miért volt veled az elején?" Jungkook felemelte a hangját, és ki a fene tudja, hogy miért változott meg?

"azt hitte, hogy megváltoztathat engem, de nem tudta, hogy mindent, amit tettem, csak érte és magamért tettem". Jimin kijelentette.

Jungkook csendben maradt és várta, hogy a bandavezér folytassa.

"Gondoltál már arra, hogy az erős, könyörtelen, verhetetlen Park Jimin valaha gyenge volt, egy stréber, akit mindig terrorizáltak, akit kigúnyoltak? "Jimin egyenesen Jungkook szemébe nézett, mintha választ keresne.

"de most, hogy Park Jimin már nem létezik. Ezért van oka mindennek, amit tettem, Jungkook-ah"

Jungkookk zavartan pislogott a szemével,lehet,hogy amit az előbb hallott,az igaz volt? Park Jimin egy hipszter volt? Egy gyengécske? Jungkook megigazította a pozícióját, és megnyalta kiszáradt, kissé repedezett ajkait.

"esetleg a visszatérésére vársz?" Jungkook óvatosan megkérdezte.

Ez a kérdés az idősebbet mély tétovaságba ejtette. Még mindig várok? Továbbléptem már?

Mindketten úgy bámultak egymásra, mintha az idő megállt volna, mintha a világ megállt volna a keringésben.

Jungkook hideg tekintete Jiminre szegeződött, míg az idősebb a következő másodpercben pislogott, és elfordította a tekintetét.

"Attól a naptól kezdve, hogy elkezdtem várni, már esküszöm, hogy várni fogok a végéig." - válaszolta, miközben tekintetét ismét a fiatalabbakra szegezte.

Válaszul csak annyit kapott, hogy Jungkook megértően bólintott neki.

"Szóval, egyedül építetted ezt a helyet?" Jungkook témát váltott.

"Igen, megvettem a telket, és megkértem valakit, hogy építse meg. Jimin válaszolt és ismét bólintott Jungkook.

Jungkooknak most nem volt kedve semmihez, csak azt kívánta, hogy hagyja el ezt a helyet, hagyja ott Jimin-t és mindent, és soha többé ne jöjjön vissza. Azonban a másik része nem akarta, hogy bármi is  megtörténjen.

"főnök, nem hagyhatnánk már el ezt a helyet? Nem érzem magam túl jól." Ahelyett, hogy megvárta volna a választ, egyszerűen kisétált Jimin szobájából, és otthagyta a tanácstalan Jimin-t, aki még mindig a helyén volt. Mi történik vele?