Locked Out of Heaven |Oikawa × Reader - Befejezett|

fifteen

Hogy vagytok, embik? 💗🤗

🌹🌹🌹

A reggeli edzésünk eléggé simán ment le. Össze tudtam írni rendesen a fiúknak a dolgait és Mattsunnal is beszélgettem kicsit. l esett, hogy általános dolgokról csevegtünk és nem a bajokról. Szó esett arról is, hogyha majd hazamegyünk akkor menjünk el moziba, ugyanis ki fog jönni egy új film, amit mind a ketten meg akarunk nézni. Oikawaval nem igen kommunikáltunk és Izumi állítása szerint, a szobából rángatta ki, hogy bejöjjön az edzésre. Lomha volt, folyton rá kellett szólni, hogy rendesen csinálja a dolgát és élettelen volt. Habár én nem szóltam rá egyszer sem, ezt megtette Izumi. Én voltam a harmadévesekkel, míg az edzőink az elsősökkel és a másodévesekkel. Mizoguchi úgy vélte, hogy tudom tartani a frontot, de az volt az igazság, hogy mindent az unokatestvérem csinált. Habár én is próbáltam a harmadéveseket kézben tartani, mégiscsak lány voltam, akire nm hallgattak mindig. Kellett egy erősebb jellemű ember, aki meg tudja őket dorgálni. Ez pedig éppenséggel Izumi volt. Ő tudta, hogy miképp tartsa őket nyeregben, tudta kezelni a szavakat feléjók és féltek tőle kellőképpen. Én nem voltam ijesztő és nem is nagyon tudtam kiállni magamért. A hangomat se szerettem megemelni és nagyon ritka volt, amikor azt tettem. Leginkább akkor fordult elő, amikor Oikawaval összevesztünk a szakítás óta. Ettől eltekintve nem voltam valami hangos és ijesztő ember, így nem igen tudtam megfékezni őket, ha valamit csináltak. Mióta csak a menedzserük vagyok, Izumi az, aki kisegít engem, illetve Oikawa volt. Sokszor kérték a többieket, hogy hallgassanak rám és ne ijesszenek rám. Ez a legtöbb esetben össze is jött, de mióta szakítottunk Oikawaval, egyedül Izumi az, aki segít a dolgok helyben tartásában. Nem mintha annyira hallgatnának a srácok Oikawara. Kyoutani például csak Izumira hallgat.
  Az edzés után Makkival mentem fel, ugyanis Izumiék hármasban indultak el. Makki még megállt az előtérben, hogy vegyen magának valamit az automatából. Míg vártam rá, addig nézelődtem az előtérben, holott nem igen volt már olyan újdonság, amit meg tudtam volna figyelni.

  - Istenem, de jól esik! - ivott bele az innivalóba Makki, miközben a lépcsőn haladtunk felfelé - Biztos, hogy nem kérsz? Még visszamehetek érte.

  - Nem kérek tényleg, de azért köszönöm.

  - Megyünk majd enni közösen? 

  - Már elígérkeztem valakinek - vallottam be.

  - Igen? Kinek? -pillantott rám, ahogy szedtük a lépcsőfokokat.

  - Oikawanak - suttogtam és hallottam, hogy Makki megáll az egyik lépcsőfokon, míg én tovább megyek. Végül én is megálltam, majd lenéztem rá, ugyanis három lépcsőfok választott el minket egymástól - Mi az? - néztem az arcára, mely megdöbbent volt.

  - Saját magadat kínzod. Miért tepersz utána ennyire? Lehet, hogy jön megint egy hullámja és bunkó lesz veled. Mindig hozzá kell igazodnod és bármikor megbánthat.

  - Izumi is mondta, hogy látni rajta, hogy kezd megenyhülni. Tegnap is megvédett engem, Makki.

  - Mert olyan kedvében volt. [Név], Oikawa kiszámíthatatlan. Ne csinálj hülyét magadból, kérlek.

Összeszorítottam az ajkamat és elvezettem Makki arcáról a tekintetemet, de nem néztem fel. Továbbá is lefelé nézelődtem, csupán a lépcsőre. Tudtam, hogy részben igaza van, mégse akartam elengedni Oikawat.

  - Azt mondta, hogy meg akarja beszélni velem.

  -És azt is, hogy szeret és veled szeretne lenni mindig. Olyan naiv vagy - suttogta.