Locked Out of Heaven |Oikawa × Reader - Befejezett|

five

Izumi valóban ott alud nálam este. Oikawaval még kicsit összevesztek a történtek után, ő kicsit megelégelte a legjobb barátját és végül pár cuccát áthozta hozzám és ott aludt. a történtek ellenére sajnáltam Oikawat, hogy egyedül maradt estére, viszont igazat kell adnom Izuminak. Amiket mondott neki, mind jogosak voltak. Oikawa szerencsés olyan szempontból, hogy a történtek ellenére a többiek még mindig mellette vannak és támogatják. Nem egyszer beszéltem velük a történtektől és kicsit bennük is ott a félelem, hogy mi lesz akkor, ha egyszer Oikawa, ugyanígy magukra hagyja őket, mint engem. Őket csak középiskolában ismerte meg, engem viszont hosszú évek óta ismer, mégis megtette ezt velem. Úgy, hogy barátnője voltam. Természetes, hogy bennük van a félelem, hogy őket is eldobja maga mellől. Emiatt beszéltek is vele párszor. Féltek, hogy háttérbe lesznek szorítva, vagy le lesznek cserélve. Végignézték és ők is szenvedtek, amikor próbáltak engem összekaparni. Több, mint egy hétig iskolába se mentem, amikor megtörtént ez az egész májusban. Azóta is folyamatosan próbálnak engem összekaparni, ugyanis erősödött a depresszióm és a lelkiproblémám. A legkisebb összezördülés miatt is képes vagyok sírni vagy magamba omlani. Hiába könyörögtem neki órákat, akkor sem vőtől hajlandó velem megbeszélni, hogy miért döntött így. Tényleg képesek arra az emberek, hogy az egyik pillanatról a másirka kiszeressenek a másikból? Mit ártottam bajon, vagy mit nem adtam meg Oikawanak, amiért szakított velem? Még annyit sem mondott, hogy kiszeretett belőlem. Semmit. Semmivel nem indokolta meg a szakításunkat és azt, hogy másnap már egy másik lánnyal volt. Én mindössze szeretném tudni, hogy miért tette ezt. Vagyis...Nem csak ennyi. Szeretném visszakapni őt. Nem elég nekem, hogy válaszokat kapok a meg nem válaszolt kérdéseimre. Azt akarom, hogy újra egy pár legyünk. Tudni akarom, hogy mi zajlik le a fejében és mi az, ami gyötri őt. Tudom, hogy okkal tett mindezt, mindössze azt nem tudom, hogy mik is voltak a pontos okok. Ismerem őt. Jobban talán, mint saját magamat és tudom, hogy ok nélkül soha nem tenne meg egy ilyen dolgot. Még Izumi is könyörgött neki sokszor, hogy mondja el, miért is tette mindezt, de ő sem kapott választ, holott a legjobb barátja. Oikawa senkinek sem mondott semmit, ez pedig kicsit felemésztett minket. Egyikünk se így ismerte meg őt és kicsit lankadt a srácok bizalma is felé.

  - Jó reggelt - suttogta álmos hangon Izumi, ahogy kinyomta az ébresztőóráját és kicsit ki is takarózott.

  - Jó reggelt - köszöntem neki kedvesen és közben az ablakot is kinyitottam. Páran már mentek is reggelizni.

A reggelire hét és nyolc óra között volt lehetőség, az ebédre dél és fél kettő között, míg a vacsora este hattól egészen fél nyolcig tartott.

  - Mennyi az idő? - kérdezte meg, ahogy felült és kicsit meg is dörzsölte a szemét.

  - Most lett hét óra. Vagyis múlott pár perce. Mikor szeretnél menni reggelizni?

  - Megmosom az arcom, felöltözöm és mehetünk - mászott ki az ágyból, majd felém indult. Mikor odaért hozzám, amikor átölelt a vállamnál, adott egy puszit a fejemre és tovább ment a fürdőbe - Mindjárt jövök.

Egy mosollyal követtem végig, ahogy bemegy és becsukja az ajtót. míg ő ben volt, addig jómagam felöltöztem a szobában. Már most meleg volt, viszont még így is kicsit nyirkos idő, így felvettem egy sportrövidnadrágot és egy rövidujjú felsőt, majd rá egy cipzáras pulcsit. Mikor megvoltam, az ágyamra ültem és nyomkodni kezdtem a telefonomat. Izumi anyukájával chateltem egy kicsit és meg tudott mosolyogtatni, hogy gondolt rám  és kérte, hogy vigyázzak magamra és a fiúkra is. Mire visszaírtam neki rendesen, addigra a fia is kijött a fürdőből.

  - Anyukád puszil téged.

  - Én is őt - mosolyodott el azonnal - Megírod neki, hogy majd felhívom ma, kérlek?