Locked Out of Heaven |Oikawa × Reader - Befejezett|

fourteen

Péntek reggel kicsit jobb kedvvel ébredtem, habár kicsit se volt tejfel a hangulat. Oikawa egyre rosszabbul volt, jómagam sem voltam a toppon és ott voltak még az egyéb kis gondok, amikről jobb is volt, hogy nem beszéltünk. Úgy éreztem, hogy Oikawaval kicsit megenyhült közöttünk a levegő, de még így is nagyon távolinka éreztem őt. Sokkalta jobb volt a helyzet, mint pár hete, mégse mondhattam azt, hogy megvagyunk. Ez még a közelében sem volt annak, hogy megvagyunk. Igyekeztem és még mindig tepertem olyan dolgok után, amik lehet, hogy már soha nem lehetnek az enyémek. Mégis...Mégis akartam mindezt. Akaartam, hogy Oikawa ismét jól lehessen és közelebb tudjunk egymáshoz kerülni.
  Reggelinél egyedül mentem le ismét, de amikor az ebédlőbe értem, akkor észrevettem Kageyamat, aki szintén egyedül evett, így hát megkérdeztem, hogy odaülhetnék-e mellé. Ő bólintott és habár nem beszéltünk sokat, kellemesen megreggeliztem. Mikor végeztem, akkor kijöttem és elmentem venni magamnak valamit az automatából. Miközben megettem a csokimat és megittam a vett innivalót, írtam Izuminak, hogy merre van. Ők még reggeliztek (vagyis így tudtam), de kicsivel később megírta, hogy az épület mögött vannak. Tudtam, hogy megy a cigizés, viszont szerettem volna vele lenni kicsit, így feltápászkodtam az előtérből és elmentem az épület mögött részre. Ott volt Suna, Izumi és Oikawa. Kicsit meglepődtem, hogy Oikawa is cigizett, de nem néztem meg túlságosan.

  - Mizu? - kérdezte Izumi, ahogy odaléptem mellé.

  - Jól esett a reggeli - mondtam el neki és Oikawara néztem.

Óriási, fekete karikák voltak a szeme alatt és kialvatlannak tűnt. Az ajka cserepes volt és bágyadt volt a tekintete.

  - Reggeliztél? - kérdeztem rá Oikawanak, aki csak bámult maga elé.

  - Igen, evett - válaszolt Izumi helyette - Most hagyd kicsit.

Válasz helyett csak bólintottam és teljes mértékben Izumihoz fordultam.

  - Neked, hogy esett a reggeli? - kérdeztem meg kedvesen.

  - Egész jól. Finom volt. Azt hallottam, hogy ebédre valami jó tészta lesz. Furcsa belegondolni, hogy ennyire jó kajákat adnak itt  mosolygott kedvesen.

  - Ugye? nagyon jól szoktam lakni tőlük!

  - Azért vacsira adhatnának többet - csatlakozott a beszélgetésbe Suna - Vagy lehet én vagyok az, aki sokat eszik.

  - Szerintem egész jó adagokat adnak - gondolkodtam el - A tegnapi vacsora is egész jó volt.

  - Nekem a desszert jobban ízlett - nyomta el a cigijét Suna - Jó, hogy azt adnak a vacsorához.

  - Az a tiramisu tényleg isteni volt - gondoltam vissza rá.

  - Ma nem megyünk ki venni? - fordult Izumi Oikawa felé - A közeli boltban lehet kapni tiramisut.

  - Nem igen kívánom - fújt aki a füstöt Oikawa - Nem nagyon vagyok éhes.

  - Alig ettél valamit - motyogta Izumi.

  - Mert nem vagyok éhes. Edzés után alszom egyet  ásított nagyot.

  - Egésznap csak alszol. Hogy lehetsz még mindig fáradt? Olyan vagy, mint aki nem aludt egy hónapja...

Oikawa nem szólt semmit, csak felém nézett fáradtan. Pár másodpercig nézte a szememet, majd végül megszólalt.

  - Terushima nem ment hozzád?

  - Nem - ráztam meg a fejemet.

  - Én elléptem - intett Suna, majd magunkra hagyott.

  - Ekkora gyökeret - idegeskedett Izumi - Amikor látom, akkor úgy érzem, hogy laposra tudnám verni.