Locked Out of Heaven |Oikawa × Reader - Befejezett|

six

Láttam magam előtt azt az Oikawat, aki még akkor volt, amikor együtt voltunk. Hallottam magam előtt a nevetését és az édes hangját, amivel hozzám beszélt. Mindig becézett és csak akkor hívott a rendes nevemen, ha valami komolyról volt szó. Mikor hisztis kedvében volt, akkor is becézett, melytől nem tudtam nem elmosolyodni. Minden egyes kis becézés a boldogságot hozta el nekem. Aranyos hangon beszélt hozzám mindig és nem tudtam betelni azzal soha, hogy esténként halkan beszélt hozzám, hogy el tudjak aludni a hangjára. Most viszont, ahogy néztem őt, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy válaszokat akarok tőle. Mindent megmagyarázatlanul hagyott és nem kapott senki se választ a miért-ekre. Szerintem ő maga is jól tudta, hogy tartozik nekünk, főleg nekem, némi magyarázattal, amiket nem igen akart megadni. Vártam. Közelebb mentem, de vártam addig, amíg Izumi el nem lép tőle és oda nem tudok menni hozzá. Mikor ez megtörtént, egy pillanatot se vártam rögtön oda léptem a barna hajú fiúhoz.

  - Oikawa - szólítottam meg a nevén, mire ösztönösen a hangom felé fordult. Mikor ez megtörtént, kicsit morcos lett a tekintete, de nem ment el - Igaz, hogy nem volt jó a kapcsolatod azzal a lánnyal?

  - Neked ehhez mi közöd van? - kérdezte meg hirtelen.

  - Szerintem van közöm hozzá - motyogtam teljesen értetlenül - Ha nem voltál vele boldog, akkor mégis miért szakítottunk?

  - Tévedsz! Boldogabb voltam vele, mi...

  - Mint? - vágtam a szavába és úgy éreztem, hogy valaki egy nagyon nagy kalapáccsal éppen fejbe ver. Ugye...Ugye nem azt akarta mondani, hogy boldogabb volt vele,  mint velem?

  - [Név], hagyj már békén, légy oly szíves. Van elég bajom jelenleg - motyogta maga elé.

  - Neked van bajod? - csúszott ki a számon fájdalmasan - Képtelen vagyok túllépni és feldolgozni azt, amit csináltál. Én nem ilyennek ismertelek meg téged és még ha a bipoláris zavar be is kavart, akkor sem kellene ilyen hirtelen és meggondolatlan cselekvéseket elkövetnek.

  - Meggondolatlan? - nézett rám felvont szemöldökkel - Nem volt az meggondolatlan. Ha tudnád, mennyit agyaltam rajta...

  - Ha sokat agyaltál, akkor biztos van oka. Miért nem mondod el nekem? Vagy csak Izuminak?

  - Ő úgyis elmondaná neked. Nézd, nincs mit mondanom neked.

  - Tudom, hogy nem csináltatok olyanokat, amiket egy normális pár tenne. Csak a külsőségek miatt jöttél vele össze? - csuklott el egyre jobban a hangom. Egyenesen szétszúrt belül ez az egész és tudni akartam, hogy a barátom, aki mindig szeretetteljes és aranyos volt velem, miért vetett véget mindennek.

  - [Név], hagyjál már - morogta egyre türelmetlenebb hangon.

  - Csak választ akarok! Te nem akarnál az én helyemben? - kérdeztem egyre kétségbeesetten és Mattsun ide is fordult a hangomra.

  - A te helyedben én nem zaklatnálak téged!

  - Még akkor sem, ha még mindig buta módon szeretnél engem? - remegett meg az ajkam, egy irtózatosan nagy és hamis mosoly mellett.

  - Ő szebb volt nálad, oké?! - mondta ki mérgesen és kicsit lebegőt is elfelejtettem venni - Tessék, megmagyaráztam, téma lezárva!

  - Te nem ilyen vagy. Téged nem a külsőségek érdekelnek! Pont amiatt, mert sok lány csak a külsőd miatt szeret téged és emiatt se szereted meg a külsőségek miatt az embereket! Tudom, mert ismerlek téged! Ismerlek... - halkultam el és valamiért Oikawa egyre homályosabb lett előttem.

  - Nem ismersz, [Név]. Az emberek változnak - túrt bele barna tincseibe, de úgy láttam, hogy kicsit megtörik az álarca és már nem annyira kemény a tekintete.