Locked Out of Heaven |Oikawa × Reader - Befejezett|

nineteen

A medencébe lógatott lábamat folyamatosan lökték a hullámok és a mellettem ülő Makki a kezét is belelógatta, hogy ezáltal is hűteni tudja magát. A csillagok beragyogták az egész eget és az éjszaka ellenére éreztük a hatalmas nagy forróságot, ami körül ölelt bennünket. Makki hol rám, hol a mögöttünk ülő Oikawa nézett, aki az egyik fehér napozóágyon ült Mattsunnal szemben. Izumi közben a vízben úszkált, ugyanis ő már tudott mindenről, mindössze jelenleg hallgató fázisban volt és ha valami olyan volt, akkor ő is hozzászólt, vagy bele szállt a beszélgetésbe.

  - Tessék - tartotta felém Makki a mogyorós tasit, amibe belenyúltam, kivettem egyet, majd a számba helyeztem.

  - Oké - sóhajtotta Mattsun - Az oké, hogy nem tudtad magad kifejezni. De attól eltekintve, hogy most elmondtad nekünk, te magadban tartottad ezt a sok mindent és senkinek sem szóltál egy szót sem? - pillantott Oikawara.

  - Nem...Mondtam, hogy zavarod ez az egész, Mattsun. Akartam róla beszélni, de úgy éreztem, mintha valami visszarántott volna és átvette volna az uralmat a testem felett.

  - Ember - sóhajtott fel Makki is - Én még mindig le vagyok ott ragadva, amit reggel csináltál. Komolyan ennyire komoly lenne a helyzet? - nézett a barna hajú fiúra, aki csak oldalra nézett kínosan - Ha csak egy kicsit is mondasz valamit, hogy legyen fogalmunk a helyzetről, akkor lehet, hogy máshogy alakulnak a dolgok.

  - Tudom...

  - Elmartál minket magad mellől. Nem is. Tudod te, hogy mit csináltál? - kérdezte Makki összevont szemöldökkel - Nem, nem tudod. Nem megy olyan könnyen, hogy minden olyan legyen, mint a régi.

  - Ezzel tisztában vagyok - állt fel Mattsun mellől, majd odasétált hozzám, leült mögém terpeszbe és ő is beletette a vízbe a lábait és a homlokát a vállamra döntötte.

  - Ti...mindent tisztáztatok? - kérdezte Makki.

  - Nem - mondtam ki azonnal - Igazából elég kevés dolgot beszéltünk meg, de megmondtam neki, hogy nekem idő kell, mire feldolgozzam ezt az egészet. Addig is viszont kértem, hogy szép lassan építsük újjá ezt a kapcsolatot.

  - Ha még egyszer - bökte meg erősen makki Oikawa vállát - ilyet csinálsz vele, azok után, hogy ezután a sok szarság után ad neked még egy esélyt, akkor én áthajtok rajtad egy autóval! Baszki, tudod te mennyire szerencsés vagy, hogy egyáltalán még szóba áll veled? Mit szeret rajtad ennyire?

  - És ti? - jött fel a víz alól Izumi. Megrázta a fejét és Makkiékra nézett - Ti is itt vagytok még és gondolom nem ok nélkül. Legbelül ti is azt akarjátok, hogy rendben legyenek a dolgok és adtok neki még egy esélyt.

  - Ne beszélj a nevünkben! - szólt rá Makki erős hangon.

  - Csak ismerlek titeket és tudom, hogy mit érezhettek - vont vállat Izumi - Én elég hamar megbocsájtottam neki, ezt bevallom. De mindezt azért tettem részben, hogy ezáltal is segíthessem a gyógyulásban. Ha nincs mellett senki, aki biztatná, akkor soha nem fog helyre jönni.

  - Ezzel tisztában vagyok, de nem akarom magamat könnyen adni - motyogta a rózsaszín hajú.

  - Ezt pedig senki se mondta - kezdett el felénk lépkedni Izumi a vízben - Mindössze kell neki egy löket, ami arra ösztönözheti, hogy érdemes küzdeni és folytatni.

  - Helyre akarom ezt hozni. Kérlek srácok - suttogta Oikawa fájdalmasan.

  - Jó - mondta ki Mattsun - Van egy feltételem.

  - Micsoda? - emelte fel Oikawa a fejét és hátranézett Mattsunra.

  - Ha elmész szeptemberben Brazíliába, akkor adok még egy esélyt neked.