Te vagy az! /BEFEJEZETT/

Mojito

Tizenharmadik rész
🍹

Máté egy hete vár a válaszomra és ezalatt egyáltalán nem sürgetett. Csak néha keresett, mert szeretett volna hallani felőlem. A srácokkal elmentünk bowlingozni csütörtök reggel és úgy éreztem magam, mint régen. Kitárgyalták a szerelmi életem nemlétét, csípkelődtek, majd az örök klasszikus mosdós vonulásomra is tettek 1-2 megjegyzést.
— Ha már rajtam nevettek, akkor Samu — fordulok az említett fiú felé — veled, meg az afterpartis lánnyal mi a helyzet? — utalok a lányra, aki lekapta.
— Meg fogsz lepődni — nevet a bátyán Ron.
— Semmi — válaszol a kérdésemre Samu.
— Azóta nem is beszéltetek? — faggatom.
— De ő írogatott, csak nem válaszoltam.
— Ó — dőlök hátra.
Valahogy pontosan így képzeltem el a végkimenetelét a dolognak. Samu felé végre kezdeményezett valaki, viszont a srác nem olyan kétségbeesett, hogy egyből le is ragadjon annál a lánynál.
— Lehet, hogy az elköteleződéssel van baj, mint itt másoknak is... — mondom halkan.
— Célozgatunk? — vigyorog rám Patrik.
— Csak azt mondom, hogyha egyszerre egy lányra koncentrálnátok, akkor talán ki is alakulna valami mélyebb érzés az ellenkező nem iránt — felelem a szemébe nézve.
— Talán nem pont Patriknak kellene mondanod — suttogja Samu.
— Miért? Csak nem csalt a szemem, mikor pár hete a suli mögött láttam Katával? Vagy amikor Eszterrel beszélt? — vallom be, hogy sajnos nem kerülte el a figyelmemet és nagyon is jól emlékszem rá.
Patrik arcára őszinte meglepettség ült ki.
— Ott voltál? — kérdezi.
— Aha.
Úgy döntöttem lezárom a beszélgetést ennyivel. Fogtam magam és a bowling pályáról lesétálva a szép kopogós cipőmben a bárhoz léptem. Lekaptam egy itallapot a pultról, miközben szemügyre vettem a pincér srácot, akivel összetalálkozott a tekintetünk. Leültem egy a közelben lévő négyfős asztalhoz és a kínálatot nézegettem, amíg a fiúk csatlakoztak hozzám.
— Mit hozhatok? — kérdezte a srác a tekintetemet keresve, amit meg is talált.
— Kettő sunri.. — kezdte volna Ron.
— Előbb a hölgy — vágott közbe a pincér és rám mutatott.
Megköszörültem a torkom és egy apró mosoly kíséretében kértem egy egyszerű mojitot.
— Nekünk pedig két sunrise koktélt és egy.. — mindannyian Patrikra nézünk, aki az asztalra könyökölve összekulcsolt kezébe ejti állát.
— Én is egy mojitot kérek — néz a fiú szemébe.
— Máris hozom — azzal sarkon is fordul.
Türelmesen várakoztunk, amíg valaki feldob egy témát. De senki sem akaródzott, így az előbbi beszélgetéshez nyúltam vissza.
— Azt is hallottam, hogy azt mondtad Eszternek, már tetszik valaki, ami őszintén meglepett — teszem a szívemre a kezem.
Tudtam, hogy Gerda az, csak szerettem volna az ő szájából is hallani.
— Igen — felelte bőszen.
— Esetleg magatokra hagyjunk? — kérdezte Samu mellékesen.
— Dehogggyyy — nyújtom el a szó végét. Semmi szükség nem volt rá.
— Nem kell — legyint Patrik is.
— Pedig eléggé tárgyalásos típusú beszélgetés zajlik.. — mondja Ron.
Egyáltalán nem akartam kérdőre vonni, csak igazoltam egy korábbi állításom, miszerint Patrik nem tud elköteleződni.
Megrezdült a telefonom, így felkaptam és a jelkódommal szenvedve próbáltam feloldani a kijelzőt, amikor egy fém csipesszel valaki kivette a kezemből. Kérdőn néztem a pincér szemébe, aki mosolyogva tette az asztalra a mobilt, majd a tálcáról leemelte az italom.
— Parancsoljon hölgyem — ejti ki viccesen az utolsó szót, mire megköszönöm és meg kell, hogy jegyezzem: már kétszer is hölgynek nevezett. Szerintem tetszik neki ez a becenév (és nekem is). Lerakta a srácokét is és azzal a fém csipesszel mindannyiunkéba tett egy jégkockát. Ezután Patrik a mojitoba szagolva szólt a srác után, hogy kérjen egy másikat, mert ebben alkohol van.
— Nem mondat, hogy nem kérsz bebe.. — mormogta a fiú és kelletlenül visszavitte.
Nézem ahogyan félre rakja, majd kever egy másikat.
Izmos karján megfeszül a kék egyen póló, ahogyan összerázza a folyadékokat. Oldalról igazán helyes a profilja és szemből sem áll messze az ideálomtól, ami igazából nincs is. Csak próbálom kifinomultan jelezni, hogy rendben vagy a srác. Világoskék szeme a lelkemig hatol, amikor csak rám néz és göndör barna haja egészen jól áll neki. Nem tudom mikor lettem olyan nyitott, hogy bárkit is megfigyeljek. Talán tényleg húztam egy falat a fiúk és magam közé, de mostanában sokat ábrándozok a másik nemről. Patrikról.
Az hogy más szájából is hallhattam a „szeretlek" szót, a családomon kívül, egészen új érzéseket hozott ki belőlem.
— Úgy látom bejössz a pincér gyereknek — zökkent ki a gondolataimból Ron.
Megcsóválom a fejem.
— Szépek a kék szemei — mondom és a lehető legjobban próbálom eltitkolni, hogy Patrik horkantása igenis szórakoztat engem.
— Tessék — teszi le a mostmár alkohol mentes ücsit. Persze Patriknak esze ágában sem volt megköszönni.
Kékszemű továbbra is kereste a tekintetem, és vigyorogva távozott, mikor összeakadt a szemünk.
— Ha itt végeztünk menjünk el ebédelni, elviszem a seggeteket — mondta Patrik.
A pincérünk éppen a másik asztalt törölgette, mikor csak egy pillanatra, de átkukucsoltam oda.
Nézett.
— Ha megfelel, van itt is gyros, hamburger vagy tortillás ételek — lép hozzánk.
— Most megennék egy hambit — hunyja le a szemét Ron.
— Felőlem is oké, csak elmegyek..
— ...mosdóba — fejezik be a fiúk helyettem. Felpattanok és szembe kerülök egy világoskék szempárral. Tényleg nagyon szépek. Még a szempillái is hosszúak és ívesek.
— Arra lesz, hölgyem — mutat egy folyosó felé.
Valami brutál szexin tudja mondani ezt az illedelmes megszólítást. Nem is tudtam válaszolni, csak bólintottam és otthagytam őt. Sosem tudtam jól kifejezni az érzéseimet, ezért a fiúk annyit látnak ebből, hogy nincs kedven válaszolni. Jobb is, hogy így hiszik..
A mellékhelyiségben volt alkalmam belenézni a telefonomba, anélkül, hogy bármi történt volna.