Te vagy az! /BEFEJEZETT/

Epres shake

Tizedik fejezet
🥤

Máté minden idejét a májusi érettségi vizsgákra fordítja, így alig látom. Visszaállt a régi kerékvágás, vagyis hogy a srácokkal lógok nap mint nap. Őszintén szólva már hiányoztak. Úgy éreztem elhanyagoltam őket, mert lett barátom, így megoszlott az időm.
Kezd tavaszodni és már ma reggel is kikönyököltem az ablak párkányomra kávézni egyet a korai napsugarak társaságában. Csütörtök lévén semmi teendőm nem volt, még a szobám is egészen rendben volt. A tanulással jól álltam, szóval abszolút pihenő napra számítottam.

10:37

Bodza üzenete: Hali, van kedvetek valamit csinálni?

Azért írtam a közös csoportba, mert csak unatkoztam volna itthon. Anya mostanában nincs jó passzban és arra kért csak minimálisan látogassam meg. Szerintem ezzel azt akarta jelezni, hogy ne dekkoljak ott minden áldott pillanatban, amikor nincs programom. Na és ott van Jázmin is vele, tényleg nincs rám szükség.
Amíg kiürült a bögrém és lementem reggelit készíteni, addig megérkeztek a válaszok.

Gerda üzenete: Sziaa, én ráérek.

Samu üzenete: Mi a családdal megyünk ma dédnagyiékhoz. Tudod, 94. szülinap stb..

Bár nem emlékeztem arra, hogy említette volna, de elfogadtam, hiszen mostanában aligha beszéltünk. Már csak egy üzenetet vártam, miközben a csokis zabkásámat elfogyasztottam, amire banán karikákat vágtam.

11:02

Patrik üzenete: Kettőig szabad vagyok.

Gerda üzenete: Nekem mégsem jó, közbejött valami. Bocsi.

Alig fogtam fel, hogy Patrikkal kettesben leszünk, már érkezett is privátban az üzenete.

Patrik üzenete: Egy öltönyt kellene varratnom a DownTown-ban, jó ha oda megyünk?

Biztos voltam benne, hogy az esküvőre kell neki és azért intézi el ilyen korán, mert az a bolt elég népszerű. A pláza központjában van és ha azt akarja, hogy kész legyen a ruhája augusztusra, akkor bizony most kell mennünk.
Azt beszéltük meg, hogy fél óra múlva értem jön, így kapkodnom kellett, mivel hajat is akartam mosni.
A kocsijában egy új illatosító csüngött, amit mosolyogva piszkáltam egész út alatt.
A DownTown a harmadik emeleten volt, úgyhogy mozgólépcsőztünk és beálltunk a rövid sorba.
— Egy arany öltönyt szeretnék, ebben a színben - mutat az előttünk álló szakállas pasas egy anyagra, majd hozzáteszi, hogy — és piros nyakkendőt meg ezüst minta nélküli mandzsettát mellé, legyen szíves.
Felvont szemöldökkel néztünk össze Patrikkal. Azt tudtuk, hogy itt egyedi alkalmi ruhákat készítenek, de hogy ennyire..
Mi következtünk.
— Egy kék öltönyt szeretnék, ha megoldható —mondja egyszerűen Patrik.
— Esetleg árnyalatot kigondolt már? — kérdezi az eladó férfi, aki felénk mutatott egy köteg lehetséges opciót.
Patrik segítségkérőn fordult felém, így én böktem rá a megfelelő színre, ami azul kék névre hallgatott.
— A csokor nyakkendő és az ing pedig legyen ez a Gers kék — mutatok egy pasztelesebb színre.
Az eladó elismerően bólint egyet, ami azt jelentheti, hogy neki is tetszik a választásom.
— Vigyázz a barátnődre, mert jó ízléssel kevesek rendelkeznek — jegyzi meg, majd elmenti a rendelésünket.
Egyikünk sem javítja ki, mert amíg én a gyűrűimet csavargatom, addig Patriknak lemérik a méreteit és az adat egyeztetés után már készen is voltunk.
A második emeleten sorakoztak a kajáldák és még volt időnk meglátogatni az egyiket.
— Szóval mi dolgod van kettő után? — kérdezem és meghallom a számom, szóval a rendelésemet elvéve mehettünk keresni szabad asztalt.
— Ha elmondom úgyis kiakadsz.. — teszi le a tálcáját.
— Márpedig szeretném hallani.
Ha végre egyszer megosztana velem is valamit, annak iszonyatosan örülnék.
— Gokartozni megyek — kortyol az epres shake-be. 
Meghatottan törlöm le a kamu könnycseppjeimet és bele is harapok a hamburgerembe.
— Az az enyém volt — közli Patrik.
Valóban extra csípős, ezért megkeresem a narancslevet, aminek kiiszom a felét és egyből jobban leszek. Szórakozva néz, mire csak a szememet forgatom.
— Emlékszel a múltkori bulira? — kérdezem, hátha megtudok valamit az este további részéből. Mondjuk, hogy hogyan kerültem haza, mert az biztos hogy nem Máté hozott vissza.
— Egyen cuccba kellett menni és te is zebra mintásba jöttél..
— Jó oké, ez megvan — állítom le. — Az érdekel, hogy Samu és az ismeretlen lány között mi lett, meg hogy ki hozott haza..
Látszott rajta, hogy kutatnia kell az emlékeiben és mivel egyikünk sem tudta biztosan, így hagytuk ezt a témát és Patrik kérdéseire válaszolgattam.
— Komolyan írt Máté szerelmes leveleket? - könyököl az asztalra, kezeivel a fejét támasztja meg.
— Nem, csak kamuztam, mert így jobban hangzott. Patrik szavaival fejezem ki magam, ami miatt elnevette magát.
Néha elhülyéskedem az igenis komoly témákat, mert jobb nem beszélni a csokrokról, főleg nem Patrikkal.