Te vagy az! /BEFEJEZETT/

Csók

Huszonötödik fejezet
🫦

— Ezt a szeletet annak adom, aki szüntelenül képes megnevettetni mindnyájunkat — nyújtom át Ronnak, mire nevetve elveszi a csokis-szedres tortát.
— Samu meg pont az ellentétem, senkit nem képes megnevettetni — mondja az iker, mire mind Samura nézünk.
— Azért én meghallgatnám Bodzát is, ha már mindeni kap valami kedveset tőle — közli tárgyilagosan, hozzá jól jellemző stílusban.
— A csapat zsenijének — adom át neki is, aztán Gerdára nézek. — Az egyetlen barátnőmnek.
— Ugyan! — vigyorog elégedetten.
Átsiklik a tekintetem Patrikra, aki karba tett kézzel várja mit mondok.

Pár órával ezelőtt:

Kezembe vettem az irányítást és közelebb hajolva puszit nyomtam a szájára. Felnézett a szemembe, én pedig feszülten vártam mit lép.
Lépj!
Nem habozott, azonnal neki esett az ajkaimnak. Még sosem jutottam eddig egy fiúval, de azt hiszem a legjobbtól tanulhatok. Ha valamit kellene mondani Cseh Patrikról, akkor a legtöbb lány azt említené, hogy csókolni tud igazán. Én pedig jobb ötlet híján követtem és azt tettem, amit ő. Ekkor hivatalosan is megtörtént az első csókom.

— Mondj már valamit! — dob fejen egy párnával Gerda, mire oda a póker arcom, elnevetem magam. — Na ne! — hüledezik Panka is, sejtve mit is beszéltünk Patrikkal úgy egy órával ezelőtt.
A kis hajnali partim után mindenki visszament a faházába és már biztosan az igazak álmát aludják. Én is ezt tenném, csakhogy a lányok nem hagynak békén.
— Elmondta mit érez? — puhatolózik Gerda, én pedig vigyorogva megráztam a fejem.
— Én mondtam el — vonom meg a vállam, mire sikítva ugrálni kezd.
— Cseh Patrik? — kérdezi Panka értetlenül. — Az, aki minden lánnyal kikezd? — néz felváltva rám és Gerdára. — És te ennek örülsz?
Ekkor jöttem rá, hogy külső szemmel minden sokkal szarabbnak látszik. De ebben a pillanatban csak az érdekelt, hogy nagykorú lettem és végre eldőlni látszik, hogy mi Patrikkal a sorsunk.

Jelen:

A legtöbb diák kihagyta a fakultatív programot, hogy pihenhessen. A segédek nagy része is a táborban maradt. Öten ültünk egy asztalnál és a rendelt tortámat vágtam éppen fel.
— Ez pedig a legmegfejthetetlenebb személynek szánom — teszem le Patrik elé a sütit.
— Hogy én? — nevet, mire a többiek is beszállnak. Sajnos nem nekem adnak igazat.
— Ő egy nyitott könyv — közli Samu, mire Ron erősen bólogatva ért egyet.
— Igen, még én is tudom mizu vele, pedig nem szoktam ilyenekre figyelni..
— És ez nagy szó! — teszi fel a mutatóujját Gerda. — Amúgy meg Bodzának tényleg nem mond semmit, szóval tökre megértem miért mondja.
Ebbe sem tudtunk belekötni, mire mind Patrikra néztünk.
— Nem véletlenül csak veletek osztom meg a dolgaim.
Ennyit mond és bizalmas szemkontaktust vált az ikrekkel és Gerdával is. Én meg hoppon maradva veszem magamhoz a saját édességem, mikor Patrik kicseréli a sajátjával.
— Te vagy a legmegfejthetetlenebb — mondja, majd a kezembe ad egy villát is.
A kezünk összeért és mindketten éreztünk egyfajta késztetést, hogy egymásra nézzünk. Szinte azonnal zavarba jöttem, ezért felálltam és hoztam magamnak egy pohár kólát. Fő a hidratálás, mégha egy cukros hülyeséggel is, a lényeg, hogy sokat igyak a nyáron.
Amúgy csak próbáltam valamivel elterelni a figyelmem, mert különben végig azt csináltam volna amit Patrik, aki folyton bámult. Konkrétan végig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy le sem vette rólam a szemét, ezt Gerda is megjegyezte a faházba érve.
— Látod? Oda van érted.
— Mi? Dehogyyy! Csak.. gondolom nem tudja mi van, és jobb lenne minél hamarabb tisztázni — találgatok.
— Mindig figyelt téged, csak pont akkor , amikor te nem figyelsz rá..
Meglepő ezeket hallani, de őszintén szólva nem csak jó érzések kavarognak bennem. Néhány aggodalmam meg is osztom Gerdával, amíg Panka távol van.
— Még mindig nem győzött meg arról, hogy engem is csak kihasznál, vagy.. Mi van, ha csak 1 célja van?
— Ha az a cél az, hogy veled legyen, akkor igen, ezt szeretné. Amúgy meg miért buzdítanálak, ha csak megkapni akarna? Látom rajta, hogy fejlődik, hiszen tényleg nem láttam lányokkal mostanában. Sőt, azt hiszem év eleje óta nem láttam úgy komolyabban senkivel.
Elmondtam volna neki, hogy ott volt az a pincérlány, meg a suliból is páran, de végül tényleg nem történt semmi komoly közöttük. Bár attól függ Patrik szótárában mit jelent a komoly szó.
Kopognak.
— Igen? — kérdezzük, mire Ron nyit be.
— Nem tudom mit terveztél mára, de van egy tippem, hogy semmit.
Bólintok.
— Akkor kimegyünk a boltba kipróbálni a személyidet? — kacsint rám.
Hogy a fenébe mondhattam volna erre nemet?
Végre láthattam belülről a dohány boltot, ami.. azért annyira nem volt izgalmas. Vettünk vodkát és Jägermeistert, aztán elindultunk a strand felé. Igazából nagyon jól esett a délutáni szellő és a meleg nyári napsugarak kíséretében menni arra, amerre csak akarunk. Nem terveztem berúgni, de lehet sikerült, mert valami vidámparkot, színes világítással meglátva futni kezdtünk. Persze, hogy pont három dodzsem kocsi maradt, amit muszáj volt lefoglalnunk. Samu volt egyedül, és a szokásos párosok megmaradtak.
— Én ülök a kormány mögé — szögezem le Patriknak, aki bólintva veszi tudomásul.
Minden létező helyen belénk jöttek Ronék, aztán Samunak sodortak, aki eddig békésen kocsikázott, ezután viszont gyilkos üzemmódba kapcsolt. Sosem láttam még ennyire jókedvűnek. Ez azért is lehet, mert eddig mindig a tanulásba merült, egy lányt sem ismert meg igazán annyira, hogy megkedvelje és kapcsolat legyen belőle. De hát már mind felnőttek vagyunk, el tudja dönteni mire van szüksége leginkább. Jelen helyzetben szétaláz minket, ami számunkra nem újdonság, csak eddig az eszével tette.
Amikor kiszálltunk éreztem egyfajta émelygést és hirtelen mintha leesett volna a vércukrom, ezért Patrikba kapaszkodva tartottam meg magam.
— Mi a baj? — fürkész.
— Azthiszem.. — futni kezdtem a füves rész felé és amint odaértem lehánytam egy bokrot.
Nem kellett volna sokat innom.. de mostmár legalább nincs bennem.
— Tessék, víz — nyújtja át Ron, mire elfogadok egy adag zsepit is mellé.
— Menjünk vissza — mondja Patrik, de én megrázom a fejem.
— Jól vagyok, csak mostmár nem iszok többet — szögezem le.
— Szerintem már csak pihenned kellene, Lyuki.
Végre újra így szólít. Már hiányzott. De akkor sem fogadtam meg a tanácsát. Tényleg semmi bajom nem volt, miután ráhánytam egy..
— Hogy hívják ezt a növényt, Samu? — nézek rá, mire értetlenül fürkészni kezd, aztán a bokrot megvizsgálva válaszol is.
— Csipkebokor.
— Jegyzetelsz? — kérdezem Patriktól, aki elneveti magát.
— Hogyne, először egy mexikói gyompálma és most egy csipkebokor — számol.
— Igen-igen — helyeslek.
— Ti meg miről beszéltek? — néznek értetlenül a többiek, de csak legyintettünk.
Célba dobtunk, felültünk a körhintára, medve cukrot vettünk az édességes standnál, aztán sötétedéskor megnéztük a kilátást egy XXL extrém hintán.
Mikor a vidámpark bezárt, mi is tovább mentünk, de nem haza, hanem egyre feljebb a dombon, mígnem egy pincesornál lyukadtunk ki. A zene üvöltött a Hintóvölgyi feliratú pince épületben. A világítások is szépek voltak, amíg valamelyik részeg csávó le nem szakított egyet a helyéről. Fapadok sorakoztak a terasz részen, ahol leültünk és Ron elment hozni nekünk valami piát. Mikor visszaért elém csak egy gyümölcsös sört tett le, míg a többieknek feleseket.
— Igyunk a szülinaposra! — emeli poharát Patrik, mire mosolyogva nézem, ahogyan az ikrek és Gerda is bólogatva húzza le a barackpálinkát.
Nem nagyon öltöztünk ki bulizáshoz, viszont nem a tábori zöld egyen pólóinkban voltunk, hanem hétköznapi ruhákban. Patrik például egy bő fekete pólót viselt, aminek fehér felirat volt a hátán. Mellé egy kék farmert párosított, amivel még meg is békélnék, de a fehér baseball sapka már túl jól állt neki. Ezt mások is észrevették sajnos. Pár lány meglátogatta az asztalunkat, de egyesével mindet elküldte.
Azért akadt egy, aki idegesítően szép volt és minden szégyenérzet nélkül felkínálta magát.
— Figyelj! — hajol le Patrikhoz. — Látod őket? A barátaim azt mondták megbánom a ma estét, ha nem jövök ide hozzád — mosolyog kedvesen.
A csábítása egészen erős, még rám is hat a pillái rebegtetésével. Kizárt, hogy Patrik ma egyedül fog aludni..
— És mi volt még a feladatod? Idejöttél és..?
— Mondjuk egy csók — néz magabiztosan a szöszi.
Patrik feláll és úgy néz rá, mint aki kész teljesíteni, amit kér. Ez azért nem esett jól. Főleg, hogy előttem teszi, amivel azt bizonyítja semmit sem fejlődött. Talán annyit, hogy nyíltan teszi. Már oda sem bírtam nézni, ezért elfordulva néztem a szöszi barátait, akik izgatottan figyelték mi fog történni. Aztán az egyik pillanatban megváltozott az arckifejezésük meglepetté, én pedig az asztalunkhoz kaptam a fejem, ahol Patrik fogta és arrébb tette a lányt (konkrétan felemelte, hogy ne legyen az útjában). Aztán elsétált mellette. Néztem ahogyan fölém tornyosul és leguggolva szembe kerül velem.
— Szia — mondom elrejtve, hogy mennyire jól esik amit csinál.
— Szia.
A szemei most inkább zöldnek látszódnak, az ajkai teltek és.. egyre csak közelednek felém. Egészen az oszlopig hátrálok, ami végül megtartja a hátam és csapdába esek.
Nem volt min gondolkozni, én is rohadtul vágytam egész nap a következő csókra, az pedig, hogy Patrik is követeli tőlem, csak még ellenállhatatlanabbá teszi, amivel már nem bírok el.
Hagyom, hogy ajkai az enyémhez érjenek és ezzel megindítva a lavinát. Patrik a derekamra teszi a kezét és felhúz, hogy jobban elérjen. Arra nem gondol, hogy köztünk van fél méter különbség, de megoldom az akadályokat és a nyakára kulcsolom a kezem, úgy húzom vissza magamhoz.
Jóval erősebben szorít magához, mintha minden porcikámat érezni akarná és elfordítja a fejét, hogy bejusson a számba. Beengedem és habozás nélkül átveszi az irányítást. Annyira meglep, hogy meg kell kapaszkodjak, hiszen az őrületbe kerget a nyelvével. Alig bírok a tempójával, mikor vérszemet kapok, és mint valami verseny, szeretném ha őt is megrészegítené, amit én teszek.
Mikor elszakad tőlem, visszahúzom és mindent visszaadok neki, amit az előbb kaptam tőle. Érzem, hogy megregem és elmosolyodok csók közben. Elértem a célom.
Elszakadunk egymástól.
Patrik lihegve néz a szemembe, mire vigyorogva harapom be a szám, amit figyelemmel kísér.
A szöszi puffogva megy vissza a barátaihoz, akik egyáltalán nem leplezve nevették ki, hogy milyen durván utasították vissza.
Mást is meghallok.
Tapsok.
Az asztalunk minden tagja elismerően tapsviharba tör.
— Na végre — mondja Ron, egy bátorító mosoly kíséretében.
— Tudjátok mennyit szenvedtünk ezért? — mutat kettőnkre Gerda, mire értetlenül megrázom a fejem és visszaülök.
Patrik mostmár mellettem foglal helyet és elneveti magát.
— Mi az? — kérdezem összehúzott szemöldökkel és egy kissé kábán a csók miatt.
Valamiről nem tudok.
— Már rég beavattam őket arról, hogy te vagy az..
— Mármint? — csakis őt fürkészem.
Elneveti magát, aztán átsuhan valami az arcán és elkomolyodik. Pislogva felnéz.
Nem hiszek a szememnek!
Cseh Patrik komolyan elérzékenyült?
Őszintén szólva, engem már a csókkal is bizonyított arról, hogy a vonzalmunk egy szinten van, de az, hogy végre ki is mutatja, az felért egy szerelmes levéllel!
A reakciója többet mond minden szónál!
Hosszasan kifújja a levegőt és a szemembe néz. Közelebb hajolok és puszit nyomok az arcára. Arra a sima és puha bőrfelületre, ahol van egy kisebb anyajegye. Mindig is meg akartam érinteni..
Már nem mond semmit, mert tudja hogy megértettem szavak nélkül is.
Patrik és Samu elment fizetni, míg én lecsaptam a kedvenc párosomra.
— Segítettetek neki?
— Ohh.. — fújja ki a levegőt Gerda. — Ha te azt tudnád mennyit.... — legyint egy "túl hosszú" arckifejezéssel.
— Csak annyit mondok, hogy szerintem nem kell aggódnod miatta. Nem lesz az a bunkó valaki, aki eddig volt — mondja halkan Ron.
— Gyertek, ideje menni! — ér vissza Samu.
Most szokatlanul csendes, nincs a hangjában semmiféle gúny, vagy más, sőt alig hallottam beszélni.
Elhagyjuk a Hintóvölgy teraszát és Samu mellé szegődve megkérdezem mi baja, de.. mit is vártam?!
— Semmi — feleli, aztán továbbhalad, lehagyva engem.
Látom rajta, hogy titkol valamit, de úgy döntök megvárom, amíg ő mondja el, aztán megoldjuk majd, bármi is legyen az.
Még bementünk egy mindig nyitva tartó boltba, ahol felvásároltam egy chips márka minden ízét.
— Ezek a kedvenceim! — mondom az eladónőnek.
— Azt látom — válaszolja.
Samu vett egy liter vodkát és whiskyt, azt cipelte egészen a táborig, majd a faházunkban rögtön kibontotta és úgy ahogy volt beleivott az üvegbe. Ronnal összenéztünk.
Sosem inna bele egy üvegbe, maximum a saját kis fém szívószálával.
A telefonomról nyitottam meg a Netflixet és közös döntés alapján a Shrek című filmet választottuk. Panka is csatlakozott hozzánk és összetolva három ágyat mind a hatan hosszában feküdtünk rajta és úgy néztük a bevezető részt és nevettük fel azoknál a jeleneteknél, amikor Szamár szólalt meg.
Körbeadtam a chipseket, amiből mindenkinek jutott egy zacskóval.
Éjfél után már hivatalosan is véget ért a szülinapom, amit a barátaimmal tölthettem.
Szerencsés vagyok!
Mérthetetlenül szerencsés!