Dnf || Utállak. Enemies To Lovers [BEFEJEZETLEN]

Jó ötlet?

//Dream's POV

TW: -Káromkodás

George épp festett mikor hazaértem Sapnap-től.

Összeráncolt homlokkal vetettem pillantást a festményére. Bassza meg, remekül halad eddig.

Unottan leültem George mellé miközben az asztalra könyököltem, és fejemet a kezemre hajtottam.

-Nincs kedved sétálni?-Kérdeztem egy sóhajjal.

-Pff, veled? Biztos hogy nem.

...

Felhúztam a cipőmet, majd bezártam az ajtót amint George már előttem sétált.
"Várj már meg, baszki!"

Csendben sétáltunk egymás mellett amint a gondolataimban voltam elveszve. Bizonytalan tekintettel bámultam a földet, miközben az ajkamra haraptam. Vajon jó ötlet..?

A gondolataimból George zökkentett ki.

-Rávettél arra,hogy eljöjjek veled, aztán hozzám sem szólsz?-Mosolyodott el George miközben a szememet forgattam.

-Bocs. Szóval.. Mondj valamit.-Vigyorogtam miközben George ideges arcát figyeltem.

-Tsk, idegesítő vagy.-Morgott miközben megrázta a fejét.-Izé, te mit fogsz csinálni érettségi után?-Kérdezte kerek szemekkel George.

-Gondolom elkezdek modellkedni.-Böktem meg a vállammal.-Igazából nem tudom, mit akarok. Átveszem apámtól az üzletet.-Motyogtam unottan.

-Te üzletembernek? BAHAHA!-Csapott lábára a nevetésben George, miközben komoly tekintettel bámultam rá.

-Hiszed vagy sem, megvan hozzá az eszem.-Kacsintottam egy vigyorral.

-Jó vagy az emberekkel, de nem tudom elképzelni ahogy egy öltönyben dumálsz komoly témáról.-Mosolygott George miközben derűs szemekkel fürkészte az arcomat.

-Én viszont el tudlak képzelni téged egy svájcisapkában, bajusszal ahogy festesz pár év múlva.-Nevettem el magam szarkasztikusan.

George lágyan a fejemre ütött mire játékosan visszaütöttem.

Nem engedhetem el Tokióba.

...

Fáradtan az ágyamra dőltem,mire George a fejemre ütött egy párnával.

-Van fogalmad,hogy mennyi ember előtt kerítettél földre?-Kérdezte idegesen George.

-Ne pattogj már, csak hülyéskedtem. Amúgy sem fognak többé látni téged azok az emberek.-Mosolyodtam el.

George leült az ágyra, és gyilkos tekintettel bámult rám. Tehetek én arról, hogy ilyen szégyenlős emberek előtt?

Hirtelen a lábamra tette a kezét és megszorította. Reflexből felültem, és ellöktem a kezét.

-M-mi a francot csinálsz?-Dadogtam piros arccal.

-Bocsi, érzékeny pontot ütöttem?-George szája mosolyra görbült. Hát emlékszik. Hatodikban egy baseball ütővel vágott a lábamra, mert addig idegesítettem.

-Még most is érzem a lábamon azt az ütést.-Mutattam egy középső ujjat amint a lábamra tettem a kezemet.

George megforgatta barna íriszeit, amint közelebb hajolt.

-Már akkor is egy idegesítő barom voltál.-Mondta, amint megböktem az arcát.

-Te meg indulatos.

...

Másnap ismét pillantást vetettem a festményre. A festmény egyre jobb lett, a határidő pedig egyre közelebb volt. Csendben bámultam a mennyezetre amint az érzések eluralkodtak bennem.

Arcomat a kezembe temettem amint halkan szipogni kezdtem.

...

-Verekedni akar? Pff...-Gúnyolódtam.

-Mondom, nem normális a gyerek. Azt hiszi a barátnője kell neked.-Vihogott idiótán Sapnap.

-Ha a bajt keresi.. Már úgyis régen húztam be bárkinek is.-Vigyorogtam.

-Szörnyű vagy!-Nevetett Sapnap miközben George összeráncolta a homlokát.

-Ha szerinted hülyeség ez az egész, akkor miért mész bele?-Nézett rám George kérdően.

-Néha ki kell adni a dühödet valakin.-Mondtam egy szúrós tekintettel miközben mosolyogtam.

-Ez nem normális, te seggfej..-Motyogott George miközben elvette előlem a popcorn-t.

-Hé!

-Már sokat ettél ma, ugye nem akarsz visszaesni?-Nézett rám George amint csendben maradtam.

Már egész egészségesen táplálkozom, bár az elmúlt napokban kicsit túlettem magam, és sokat hánytam. Ha nem lenne itt George, nem tudom mi lenne most velem. Szükségem van rá.

Hello!
Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomjatok egy csillagot ! 🤍⭐️

Nincs semmi mondanivalóm 😃
Mindjárt vége a könyvnek.

Sziasztook<33