Dnf || Utállak. Enemies To Lovers [BEFEJEZETLEN]

Szerelem átka

TW: -Káromkodás
Song- Lana Del Rey-Ride

*George szemszöge*

Ott volt a lehetőségem megcsókolni Dream-et,de megijedtem.

Visszatértem a valóságba,mikor Dream leszállt rólam.

-Bocs,nagyon az arcodban voltam.-Mondta Dream,majd kínosan a padlót bámulta.

-Nem számít..-Motyogtam,majd lementem a földszintre.

Ha így folytatjuk,én belehalok.
Minden egyes pillanatban hiányzik Dream,pedig itt van velem.

Leültem a konyhába. Drista és Mr.Hudson nincsenek itthon,csak én és Dream. Ott hagytam a gondolataival,én pedig kibújtam alóla. Megérdemelném,hogy szenvedve átgondoljam,mit is érzek iránta,hogy mi van köztünk.

Helyette az ablakon bámulok ki,és nézem,ahogyan a hó beteríti a tájat.
Semmi gondolat,semmi érzelem.
Csak egy hang csapja meg a fülemet,ami pedig a lépcső nyikorgása amint Dream jön le rajta.

-George,megbántottalak valamivel?-Kérdezte Dream halkan,mikor leült mellém.

Egy ideig gondolkodtam,hiszen nem bántott meg. Mégis úgy érzem,ő a hibás az miatt,amiért úgy fáj most a szívem.

-Nem,dehogy. Csak lejöttem folytatni a festményemet,nemsokára itt a határidő..-Mondtam.

-Na és hány évre mennél Tokióba?-Kérdezte a szőke,még mindig kifelé bámulva.

-Nos,ott végezném el az egyetemet,és talán kipróbálom az ottani életet,szóval azt hiszem 6-7 év lenne..-Sóhajtottam.

-Megérdemelnéd. Az biztos. Nagyon tehetséges vagy,csak tudod.. Szar lenne nélküled.-Mondta a fiú,s ahogyan meghallottam a szavakat,az agyam háromszor játszotta azt újra. Hiányolna?

-Szar lenne nélkülem? Hónapok óta rajtatok élek.. Még Karl,a legjobb barátom szülei is azt mondták,hogy sok lenne nekik. Ti meg csak úgy ideengedtetek.-Mondtam.

-Az apám kedvel téged,Drista is,sokat segítesz.. És azért egyszer mégis csak legjobb barátok voltunk.-Amint kimondta ezt Dream,valami belülről fájni kezdett.

-Mhm..-Egy halk hümmögést tudtam válaszul adni.

-A szokásosnál is halkabb vagy,tuti minden rendben?-Fordult felém Dream.

-Baszki Clay megmondtam hogy jól vagyok!-Emeltem fel a hangomat,miután mindketten csendben maradtunk.

Nem kínos csend,nem kellemes csend, csak csend.

Érzem a feszültséget közöttünk. Egy pofont érdemelnék,de Dream úgy döntött,megfogja a vállamat.

-Nem akarom beleütni az orromat a dolgaidba,és tudom,nem bízol bennem,de csak azt akarom,hogy tudd,nekem bármint elmondhatsz.-Ejtette ki a szavakat oly' halkan és finoman,hogy bárki elaludna a nyugtató hangra. Sóhajtottam,majd megszólaltam.

-Belefáradtam,hogy úgy érzem magam,mint egy kibaszott őrült.

"I'm tired of feeling like I'm fucking crazy"