Bátyám haverja- complete

1- Első izgalmak

Szóval mint mondtam 17 éves vagyok, Madison. A bátyám Daniel egy tökkelütött gyökér, de azért szeretem. Nyáriszünet van szóval raértem üldögélni a nappalinkban fagyit zabálva a kedvenc sorim a Shameless-t nézve. A bátyám este elment bulizni és azóta nem láttam, kicsit aggódok érte, de 20 évesen csak megoldja. Gondolat menetemból az ajtó hangos kivágódása zökkentett ki, természetesen a bátyám volt az. De volt vele valaki más is akit még nem ismertem. Remélem egy haverja, mert nem sok ember marad meg mellette a hulyeségei miatt.

-Pattanj fel Mad, készíts egy kis kaját a bátyádnak és a haverjának. - Mondta nagyon jó kedvel és magabisztosággal.

Remélem nem felejtette el a buli alatt hogy én nem az a fajta lány vagyok aki mindennel kiszolgalja. Pláne nem őt.
Oda mentem hozzá és lekevertem neki egyet.... csak a szokásos közöttünk.
Vendégünk nagyot nézett hogy lány létemre még én ütöm a 20 éves bátyámat, de jelen pillanat nem igazán érdekelt mit gondol rólam a bátyám haverja.

-Látod, mondtam.- Mosolyodott el a bátyám majd megölelt. Én csak néztem hogy most mi történik, mert egyálltalán nem értettem a szitut. Mit mondott meg, és miért akarta hogy megüssem, pláne más előtt?

-Igen, te megmondtad haver.- Válaszolt a haverja, na ekkor már tényleg nem tudtam mi történik.

- Most mivan? Szándékosan akartad hogy megüsselek? - Néztem értetlenül a bátyámra aki még mindig szorosan ölelt amolyan félig lefogás képpen.

- Ő itt a legjobb haverom James, és igen direkt akartam hogy megüss. Nem találkoztatok még és így legelső benyomásod jó volt hugi, ügyes vagy. - Mondta végig rám nézve egy önelégült mosoly kiséretében.

-Nagy szemét vagy még mindig. - Adtam neki az egyszerű választ, majd szemforgatva kiszabadultam a karjaiból.
-Madison Brown vagyok, 17 éves és gondolom már kitaláltad hogy a haverod huga. Üdvözöllek.- Nyújtottam felé a kezem miközben röviden bemutatkoztam.

- James Anderson vagyok, 21 éves. Üdvözlöm kegyedet.- Csókolta meg lágyan a kézfejem. Azt hittem ott helyben elájulok olyan cuki volt.

- Szóval ha befejeztétek a romantikázást, James lényegében egy ideig nálunk fog lakni ha nincs ellenedre hugi. - Közölte velem nyersen Daniel.

- Nekem nincs ellenemre, és amúgy sincs sok beleszólásom, elvégre a te haverod és a te házad. Nem igazán tartozik rám az sem miért lakik majd itt.- Egyeztem bele a dologba elég bonyolultan.

-Akkor most csinálsz nekünk kaját vagy nem? - Váltott át dirigálóvá megint.

- Csak James kedvéért és csak tojást kaptok. - Jelentettem ki egyszerűen ellenvetést nem tűrő hangon.

Kimentem a konyhába, a fagyimat vissza raktam a mélyhűtőbe és nekiálltam tojást sütni a fiúknak miközben ők kényelmesen PS-eztek. Ha így folytatják amíg James Tökéletestestű Anderson itt van megőrülök és én megyek el inkább. Várj, az előbb azt mondtam "Tökéletestestű Anderson"? Mi ütött belém, lehet lázas vagyok...
Épp a serpemyőért nyúltam hogy a sok gondolkozás közben neki is tudjak kezdeni a fiúk reggeli ebéd valamijüknek, de épp hogy lehajoltam érte valami keményet éreztem a fenekemnél. Mikor felkeltem láttam hogy James az...

- Mit keresel angyalom? - Kérdezte tőlem azzal a férfias mély hangjával és maga felé fordítva engem újra hozzam nyomta elég keményen alló tagját.

- Hát...ohm.. s-ser-serpenyőt...- Alig tudtam megszólalni. Olyan rohadt sexy, és azok a dús ajkak, amikre úgy rátapadnék most egy csók erejéig.

- És megtaláltad, vagy keresed még? - Hajolt hozzám közelebb.

- K-keresem....- Vesztem el csodálatos mogyoró barna szemeiben.- V-vagyis, már megtaláltam, nem tudom miért mondtam hogy nem.- Nevettem el magam kínosan.

- Mert szeretned ha újra a formas seggednek nyomnám igaz? -Vigyorodott el diadal ittas mosollyal.

-Mi, nem. Dehogyis. - Kezdtem egyre jobban zavarba jönni közelségétől.

-Akkor miért vörösödsz hercegnő? - Súgta a fülembe vággyal teli hangon.

- Nem vörösödöm, vegyél szemüveget James.- Fordítottam neki hátat hogy csinaljam tovább a tojást.

- Hát jolvan hercegnő, szólj ha vágysz a társasagomra vagy másomra. - Kuncogott egyet majd visza ment a bátyámhoz játszani.

Teljesen kikészít istenem. Persze hogy felizgatott és azért vörösödtem, és még szép hogy azért mondtam hogy nem találtam meg a serpenyőt hogy újra megtörténjen....