Bátyám haverja- complete

9.-sajnálom...

Reggel Adam mellett ébredtem és először nem ugrott be miért vagyok bugyiban és miért ragadok, de aztán sajnos leesett miért...
Ha James megtudja megfog ölni.
Röktön össze szedtem magam és most ügyesebben mint este kirohantam a fürdőbe. Kisebb nagyobb keresgélés után meg is találtam a fürdőt majd be is mentem. Bepótoltam az esti fürdést, felöltöztem majd már meg is indultam lefelé ki a házból. Eszembe jutott hogy lehet kellene levelet írni hogy elmentem, hogy azért ne érje meglepetésként és ne aggódjon. Ahjj miről beszélek semmi közöm hozzá csak simán kisétálok az ajtón és haza megyek. Így is tettem, elindultam haza. Nemsokára haza is értem és csöndben bementem a lakásunkba. Mivel még normális ajtó zárunk nem volt egyzserűen és halkan bejutottam a kis helyiségbe. Lepakoltam a cuccaim, levettem a cipőm majd befeküdtem James mellé az ágyba. Próbáltam vissza aludni de nem nagyom ment, azon gondolkoztam mit mondjak majd neki ha felkel, elvégre eltűntem nyomtalanul egész estére. Lehet hogy az lenne a legjpbb ha elmondanám az igazságot akármennyire is fáj majd. Szeretem Jamest és nem akarom a hülyeségem miatt elveszíteni. Viszont ha elmondom neki lehet hogy inkább elhagy.

James szemszöge:

Szombat reggel volt, nagyon szép és nyugalmas volt. Este nagyon fáradt voltam szóval hamar lefeküdtem, nem is vártam meg Mad-et mert tudtam hogy túlórázik. Büszke vagyok rá mert megdolgozik a pénzéért és tényleg arra hajt hogy rendes lakást tudjunk  bérelni. Reggel ahogy felkeltem megpillantottam a mellettem mélyen szuszogó Madisont. Szegény este sokáig dolgozhatott, inkább hagyom aludni. Reggelit ugyan ebben a lakásban nem tudok készíteni de a boltba letudok menni valami finomságért. Felöltöztem és elindultam a boltba venni reggelit és valami nasit. Kb 10 órára haza is értem, de nem szerettem volna felkelteni mert tényleg nagyon fáradtnak tűnt, ezért leültem a földre és pásztáztam gyönyörű szemeit.

Madison szemszöge:

Mikor felkeltem legelőször James-t pillantottam meg. Bepánikoltam mert még mindig nem tudtam mit mondjak neki és amíg ezen gondolkoztam el is aludtam.

-hány óra van?- Kérdeztem kétségbe esetten James-től.

- Fél 11 hercegnő- Mosolyogva beszélt hozzám, ami most megrémisztett. Nem is furcsállta hogy este nem voltam itthon?

-miért mosolyogsz? - félve kérdeztem meg mert nem értettem egyálltalán hogy mi történik.

-Aranyosan alszol tudtad?- Elvörösödtem szavai hallatán.

-Nem is haragszol akkor...?-A mondat végén félve hátra tűrtem egy hajtincset, és próbáltam kerülni tekintetét.

-Miért haragudnék? - Hangján hallottam hogy nem érti miről beszélek.

-Hát az este miatt..-Alig hallhatóan beszéltem mert szégyelltem magam. Én csináltam, szóval viselnem is kéne a következményeket.

-Mert mi volt este? Nem baj hogy később jöttél haza ha arról beszélsz.-

-Akkor aludtál gondolom.- Tekintetét még mindig kerültem.

-Med miért? Mi volt este amit nem mondassz el? MED BESZÉLJ MÁR!-A mondat végén már kiabált, de inkább kétségbe esetten mint idegesen.

-Elmondom őszintén, de ígérd meg hogy nem leszel ideges...- Legördült az első könnycseppem a beszélgetéstől.

-Megígérem csak mondd már.- Jött kicsit közelebb hozzám már normál hangszínnel.

-Este 11 után végeztem és Adam-nek vigaszképpen mivel orrba vágtam megígértem hogy aznap nála alszok...-Könnyeim eleredtek és egyik követte a másikatm egyre gyorsabban mint egy zápor.