Bátyám haverja- complete

11.-újra itt van.

James kivitt a házból, majd gyorsan telefonált valakivel. Jött pár pasas a házhoz majd bementek és takarítani kezdtek James-el együtt. Leültem a kocsi felhajtóra és vártam hogy vissza jöjjenek. Körülbelül fél óra múlva megjelent a ház előtt a bátyám. Nem tudtam mit keres itt, de aztán leesett hogy ő is benne volt ebben, sőt ő kezdte.

-Jól vagy Madison?- jön oda aggodalmasan.

-Miattad kerültünk mind a ketten bajba. MAJDNEM MEGHALTAM MIATTAD! És hogy keveredtél te ilyenbe? Miért tartoztál neki? Mondj már valamit az istenit!- nagyon mérges voltam a bátyámra, de legbelül örültem hogy végre láthatom még ha nem is sokáig fog tartani.

-Később mindent elmondok. Ígérem.-Nem hittem a szavában, nem akartam hinni az ígéretében. Hiába a bátyám, veszélybe sodort engem is és a szerelmemet is.

-Mindig csak majd. Nem unod még ezt a majdot? Azt hittem ismerlek és mindmet megosztunk egymással. De sorba derülnek ki a hazugdágaid és hogy nem mondtál igazat. - szemembe újra könnyek gyűlnek és nem bírom vissza fogni a kitörő hisztérikus rohamom.

Nem szólt semmit, csak elsétált mellettem és bement a házba. Nem bírtam tovább ott lenni, elindultam sétálni. Késő estig sétáltam, és a telefonom is kikapcsoltam hogy senki ne tudjon megzavarni. Volt a közelben egy elhagyatott ház, ahova rendszeresen jártam ki. Megfelelő hely volt ha ki akartam szakadni a mindennapokból és egyedül akartam lenni. Csak ültem ott órákig és gondolkoztam. Végül úgy döntöttem bekapcsolom a telefonom de még nem indulok haza. Már ha azt a kis zugot lehet otthonnak hívni. 30 nem fogadott hívás a bátyámtól, 63 Jamestől. És jópár üzenet Danieltől.

Daniel: hova mentel? Remélem nem csináltál hülyeséget.

Daniel: ha bajod esik nem tudom mit csinálok.

Daniel: vedd már fel a telefont!

Daniel: hol vagy? Már este 9.

És még ehhez hasonló üzenetek halmaza lepett el. Eszem ágában sem volt vissza írni, sem haza indulni. Újra zsebre vágtam a telefonom és gondolataimba mélyedtem. Pár perc múlva lépteket hallottam a házon kívül. Mikor ide jöttem mindig alakítottam egy picit a házon, hogy kényelmesebb legyen számomra ha itt tartózkodom. Leraktam pár fa lécet és rá egy matracot. Mindig vittem magammal pokrócot és így komfortos volt. Néha még gyertyát is gyújtottam. A bejárati ajtó előtt volt egy régi fa léc ami nyikorgott akárhányszor rá léptek. Ez most újra hangosan nyikorgott eggyet. Vagyis az illető bent van az elhagyatott házban. Ahol én is vagyok. Próbáltam figyelni ki az aki belép, de túl sötét volt hogy kivehessem az arcát. Ahogy láttam ő sem vett észre, egy sarokban húzódtam meg. Féltem...féltem hogy újra megtörténik az ami Adamnél, vagyis Luciano Leggio házában történt. Lélegzetem visszafolytva vártam hogy az idegen távozzon. Fekete kapucnis felső és fekete farmer volt rajta. Amire vártam nem következett be, egyenesen rám bámult. Valyon észre vett? Mikor megindult felém egyértelművé vált hogy lát engem. Megszólalni sem bírtam. Mikor közelebb ért már láttam az arcát. Ez ő...

~~~~~~

J

James szemszöge:

Elkezdtem a fiúkkal kitakarítani, és nemsokra rá Daniel is megjött. Zaklatottnak tűnt, de nem voltunk most olyan jóban hogy rákérdezzek. Jól tudtuk hogy mind a ketten hibásak voltunk ebben és hogy veszélyeztettük Madison életét. Hiába vagyunk rosszban Daniellel, mind a ketten féltjük Mad-et. Kitakarítottuk a házat és eltüntettük a hullákat. Piszkos munka de valakinek meg kell tenni. Mikor végeztünk és haza indultunk Madison már nem ült a ház előtt. Bár várható volt, jó pár órát eltöltöttünk bent, gondolom haza ment. Elköszöntem a fiúktól és elindultam haza. Daniel sem szólt hozzám, így én nem is próbálkoztam beszélni vele. Mikor abba a kis zugba mentem amit most az otthonomnak nevezek, meglepődtem hogy Mad nem volt ott. Kezdtem aggódni. Hívtam de nem vette fel. Megkérdeztem Danielt nem e nála van esetleg, de ő sem látta. Elmondta hogy ossze vesztek a ház előtt, de utánna már ő sem látta. Ő is hívta, írt neki, de mind hiába. Eltűnt, és nekem ötletem sincs hol keressem. És ha Luciano egy embere elrabolta? Ha éppen kínozzák? És nem tudok mit tenni, nem tudom hol van.

Össze szedtem magam és elindultam megkeresni. Már este 10 is lehetett mikor még mindig az útcákat jártam és kerestem a lányt. 11 óra fele már kezdtem feladni, és inkább elindultam haza.

Madison szemszöge:

Ahogy közeledett felém felismertem. Ő az...

Luciano Leggio, akinek a neve oly sokszor elhangzott a mai nap. Újra itt van, és közeledik. Bántani akar, egy kés van a kezében és idegesnek tűnik, vészesen közeledik felém, majd lendít a késsel és....

És felébredtem. Csak egy rossz álom volt, csak elaludtam a házban. Hideg volt már és nagyon késő. Ideje haza indulnom.