Rád hangolódva /Carlos Sainz ff.

4.rész

Lori szemszöge:
-Jó reggelt kisasszony!- köszönt nekem Beatrice, ahogy vánszorogtam le a lépcsőn. Olyan délután kettőkor, ha felébredtem iszonyú fejfájással. Szerencsére az asztalomon volt gyógyszer, amit be is vettem, most pedig a konyhába tartok, mert farkaséhes vagyok.
-Jó reggelt Beatrice! Köszönöm a gyógyszert!- és rámosolyogtam.
-Igazán nincs mit!- sejtettem, hogy ő hozta be. Beatrice az ötvenes éveiben járt, mindig kontyba volt tűzve a haja. 22 évem alatt egyszer sem láttam máshogyan a haját. Mindig fehér blúzt viselt fekete, hosszú szoknyával. Néha elgondolkodtam rajta, vajon van másmilyen ruhája is? Mire ez a gondolat végigment rajtam leértem a konyhába. Bertha nem volt itt, csak az ebéd, amit főzött. Mennyei illata volt, úgyhogy szedtem magamnak egy kis paradicsomlevest, miután azt megettem pedig rizst és rántott húst. A kedvenc dolgaim. Ezért is imádom Berthát. Bertha már a hatvanas éveiben jár, apával sokszor mondtuk neki, hogy nyugodtan elmehet nyugdíjba, de nem akar. Neki is kontyban van ősz haja, ő viszont a bokájáig érő, ujjas egyberuhákat szokott hordani különféle színekben, meg persze kötényt. Miután végeztem az ebéddel átvonultam a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét és pont a Grace klinika ment. Az egyik kedvenc sorozatom, orvos akartam lenni egy időben miatta, de végül nem amellett döntöttem. Ha jól láttam a 4. évad ment, amit már nyílván láttam, de jó volt újranézni. Aztán amikor vége lett, lapozgattam a csatornák között, de csengettek úgyhogy ott hagytam, ahol megállt. Kinyitottam az ajtót és a postás volt. Nem értem miért jött ilyen későn, de hát már mindegy.
-Jónapot! Adrien Da Silvát keresem!
-Jónapot, én a lánya vagyok.
-Rendben, átveszi a csomagot?
-Igen, persze.
-Akkor itt írja alá, legyen szíves.
-Máris. -aláírtam, a postás pedig arrébb állt az ajtóból.
-Ha gondolja beviszem, mert elég nehéz.
-Rendben, köszönöm.- betolta a hatalmas dobozt. Elképzelésem se volt mi lehetett benne.
-Akkor viszlát. -köszönt el.
-Viszlát!- és becsuktam az ajtót.
Beatrice jött le az emeletről és csodálkozva nézte a hatalmas dobozt.
-Hát ez?- kérdezte.
-A postás hozta az előbb, Apának jött. -feleltem.
-Hmm, érdekes. Mr. Adrien nem mondott erről egy szót sem. -mondta.
-Nekem sem, ha hazaért megkérdezzük. Bár most nem tudom hagyjuk-e itt az ajtóban. Megmozdítani nem hinném, hogy tudnánk.
-Ez igaz. Önnek mondott valamit az édesapja mikor jön?- kérdezte Beatrice.
-Nem, semmit. Miután hajnalban hazahozott, nem találkoztam vele. -és hirtelen megzavart minket a tévé. A híradóra sikerült kapcsolnom úgy néz ki. Mondjuk azt nem értettem mitől lett hangos a tévé, de a lényeg az volt, hogy a Lilly's-ről volt benne szó. Dermedten állva figyeltem arra amit mondanak.
-Je salue les chers téléspectateurs! Comme vous le savez, le Grand Prix de Formule 1 de Monaco a eu lieu ce week-end, avec la victoire de Max Verstappen. Les pilotes se sont terminés dimanche dans la célèbre discothèque monégasque, le Lilly's. Nos collègues ont réussi à prendre quelques photos, mais comme la presse n'était pas autorisée à entrer, nous ne pouvons pas fournir de données plus précises. La fille du propriétaire des lieux, l'homme d'affaires Adrien Da Silva, était également présente. Est-ce une coïncidence ou y a-t-il un rebondissement dans l'histoire? -Köszöntöm a kedves nézőket! Mint tudják, a hétvégén zajlott a Forma-1-es Monacói Nagydíj, Max Verstappen győzelmével. A pilóták a vasárnapot a híres monacói szórakozóhelyen, a Lilly's-ben zárták. Kollégáinknak sikerült néhány fotót készíteniük, de mivel a sajtót nem engedték be, pontosabb adatokkal nem tudunk szolgálni. Jelen volt a szórakozóhely tulajdonosának, Adrien Da Silva üzletember lánya is. Ez véletlen egybeesés, vagy van csavar a történetben?
-Mi az isten?- ennyit bírtam kinyögni, mikor befejezték a monológot és képeket mutogattak a versenyzőkről. Volt néhány fotó rólam is, de egy képen megakadt a szemem. Én ismerem azt a férfit. Hisz az Carlos, te jó ég. Mellette pedig Charles. A többieket nem nagyon ismertem, mivel nem igazán néztem Forma-1-et, csak Apa és néha csatlakoztam hozzá. Na de várjunk csak. Az egyik képen nehezen kivehetően, de én észrevettem valamit. Hisz az én voltam és csókolóztam valakivel. A hátát láttam csak, de tudtam ki az. A hajából felismertem. Te jó ég, én megcsókoltam egy Forma-1-es pilótát!!! Kikerekedett a szemem a felismeréstől és kezdtek beugrani a tegnap este eseményei. -Jézusom, mit műveltem?- szólaltam fel hangosan. Beatrice csak nézett rám értetlenül. Ledermedtem egy pillanatra.
-Kisasszony jól van?- kérdezte Beatrice aggódva.
-Nem. Egyáltalán nem. -mondtam sápadva és leültem.
-Hozok önnek vizet!- szaladt ki a konyhába Beatrice, én pedig csak ültem a kanapén és néztem magam elé.
-Hogy lehettem ilyen hülye?- szidtam magam, közben a fejemet fogtam. -Ő egy híresség. Mi van ha tönkretettem valamit?- kezdtem máris aggódni. Nem, ez így nagyon nem jó. Te jó ég, mi lesz ha Apa megtudja? Beatrice akkor ért oda a vízzel, én pedig megittam.
-Jobban van?- kérdezte Beatrice.
-Igen, most magamra tudna hagyni?- kértem tőle, ő pedig elment. Hol a telefonom? Mielőbb meg kell találnom. Kerestem a nappaliban, a konyhában. Ajj, a francba, biztos fent hagytam. Felsiettem a szobámba és bezártam az ajtót. Végül a táskámban találtam meg a telefonom. Be akartam kapcsolni, de teljesen le volt merülve.
-Hát nem igaz, pont most!- már nagyon ideges voltam, de találtam töltőt és felraktam töltődni. 5 percig fel-alá járkáltam, amég egy kis élet ment a telefonomba és bekapcsolt. Egy halom üzenetet kaptam, mégis egyvalakién akadt meg a szemem. Carlos üzent nekem.
Carlos: Szia Lori! Őszintén fogalmam sincs, hogy mit írjak neked. A tegnap este fantasztikus volt, még ha csak ilyen rövid ideig is tartott. Remélem hamarosan látjuk egymást újra. Addig is vigyázz magadra!
Ui: itt vagy instagramon is elérsz, bekövettelek.