Rád hangolódva /Carlos Sainz ff.

6. rész

Lori szemszöge:
Most éppen pakolom a bőröndömet, mert Kanadába repülök két hétre. Apa eredetileg azért küldött, hogy beszéljek a nénikémmel, de nagyon nem akarok. Én inkább az első héten körbenéznék Montrealban, csak aztán ugranék fejest a pokolba. Mivel van egy elkezdett dalom minél előbb szereznem kéne egy ügynökséget háttértámogatásnak. Egyet már találtam is és pont Kanadában vannak, úgyhogy megbeszéltem velük egy időpontot. Erről még senki nem tud, mert nem is biztos, hogy összejön. Ha kész lesz a dal majd elküldöm rádióknak, blogoknak, magazinoknak. De most egyenlőre arra koncentrálok, hogy le ne késsem a gépemet. Első osztályon tényleg jó utazni, viszont egyedül nagyon magányos, nem nagyon tudok mit csinálni, így el kezdtem olvasni egy könyvet. Mire leszálltunk már majdnem befejeztem. Ezt még mindenképp folytatom a hotelban.
Végre kipakoltam és kicsit berendezkedtem a szobámba. Felhívtam Apát, hogy megérkeztem és minden rendben ment. Aztán már csak vettem egy forró fürdőt és befeküdtem az ágyba olvasni. Küldtem egy képet Carlosnak arról, hogy a könyvet az arcom elé tartom és kacsintok az egyik szememmel. Szinte azonnal megnézte, ő pedig visszaküldött egy golfozós képet. Nagyrészében a napnak így kommunikálunk, délután-, este fele van mindkettőnknek ideje beszélgetni. Olyankor vagy hívásban vagy üzenetben. Viszont most egyikhez se volt kedvem a jetlag miatt, úgyhogy inkább aludni próbáltam miután kiolvastam a könyvet. Reggel a nap sugaraira keltem, jól kialudtam magam. Ma nem terveztem sehova menni, úgyhogy egész nap pizsibe voltam. Folytattam a dal írását, de valahogy nem jött ihlet. Tudtam ki kell nekem. Carlos. Miután találkoztam vele, azután kezdtek beindulni az agysejtjeim. Ez a dal is róla szól, aminek még most nem árulom el a címét. Lecsekkoltam az e-mailjeimet, hátha jött valami az ügynökségtől és holnap tudnak fogadni. Már este felé volt, amikor lementem a hotel éttermébe vacsorázni. Nagyon nem szeretek egyedül beülni sehova, de szerencsére itt svédasztalos, all inclusive minden étkezés, így nem kell külön rendelni. Kerestem magamnak egy eldugott, kétszemélyes asztalt és megvacsoráztam. Gyümölcslevest, bolognait és egy sajttorta szeletet ettem. Nagyon tele lettem, de még inni akartam egy koktélt, mielőtt felmegyek. Rendeltem a hotel specialitásából, valami fehérrumos, kókuszos cucc volt, nem tudom már pontosan, de nagyon ízlett. Rendeltem még egyet belőle és lefotóztam Carlosnak, ahogy magam elé tartom.

Carlos: Ne igyál túl sokat azért belőle!

De édes, aggódik. Már tudja mi történhet velem. Nevettem magamban. Véletlenül még lekapok itt valakit, aki nem ő. Elkapott egy fura érzés, ahogy erre gondoltam. Valahogy egyáltalán nem jött az a késztetés, hogy nekem rajta kívül bárkit is meg lehetne csókolnom, hisz nem vagyunk együtt. De mégis csak rá tudtam gondolni, amikor a "csók" szó eszembe jutott.

Lori: Nyugi, nem fogok! Szerintem vissza se találnék a szobámba.

Erre ő küldött egy képet magáról, ahogy tart egy borospoharat maga előtt.

Lori: Na szépen vagyunk. Te se igyál sokat, mert még véletlen rossz ajtón mész be.

Carlos: Csak ez az egy pohár. A többit veled iszom meg.

Lori: Jó, de előre figyelmeztetlek, hogy nem leszel hálás értem másnaposan.

Carlos: Szerintem kibírom, főleg ha rólad van szó.

Lori: Szavadon foglak.

Minden beszélgetésünkben van egy kis flört, de szerintem ez így a jó. Elvégre is ismerkedünk, már nem vagyunk teljes idegenek. Miután megittam a koktélt elindultam vissza a szobámba. A liftben beszállt mellém egy idős néni és egy kb velem egykorú srác. Feszengtem, mert amúgysem szeretem a lifteket, de a hatodikra meg nem fogok felgyalogolni.
Másnap el is mentem az ügynökséghez, de nem sok jót mondtak. Beszéltek valami majd értesítjükről, de mind tudjuk, hogy abból nem lesz semmi. Gondolom nem tetszett nekik eléggé a dal. Inkább hagyom is a francba, keresek másik céget. Beültem egy kávézóba a laptopommal és keresgélni kezdtem. Egy nagyon felkapta az érdeklődésemet, viszont az Los Angelesben volt. Igaz, nem vagyok tőle messze, de ezt már titokban nem tudtam volna elintézni. Írtam nekik egy e-mailt, hátha online tudnak-e egy beszélgetést tartani. Még böngészgettem kicsit, aztán elindultam a hotelba. Átöltöztem egy kényelmesebb szerelésbe, mert kicsit ki voltam öltözve a mai interjúra. Aztán a nyakamba vettem a várost. Béreltem egy biciklit és tök sok helyre elmentem. Voltam a Mont-Royal parkban, a Notre-Dame Bazilikánál és megnéztem a Lachine Canal történelmi emlékhelyet. Mire visszaértem a hotelba ki voltam teljesen fulladva. Feltettem a telefonom töltőre, mert lemerült, de még annyi volt benne, hogy visszataláljak a hotelhoz, aztán lementem vacsorázni. Vacsora után felmentem a szobámba és lecsekkoltam a telefonom. Írt Apa, hogy hívjam fel, ha lesz időm. Carlos is szinte ugyanezt írta. Így először felhívtam Apát. Elmeséltem neki mi történt ma, az ügynökséget nem említettem. Miután letettük megnéztem az e-mailjeimet hátha írt vissza a Los Angeles-i ügynökség, de semmi. Már úgy voltam vele, hogy hagyom is. Aztán írtam Carlosnak, hogy hívhat. Videochateltünk végül és nagyon jól elvoltunk. Megmutatta milyen otthon a szobája. Nekem nagyon tetszett, volt sok poszter a falon meg rengeteg kupa és fénykép. Aztán én is megmutattam a hotelszobámat, bár abban nem volt semmi érdekes. Aztán már olyan fáradt voltam, hogy fekve beszélgettem vele, de belealudtam abba, amit mesélt. Talán az első Forma-1-es futamát mondta el, de én belealudtam. Nagyon kínos volt, amikor felébredtem és már kikapcsolta a hívást. Ostoroztam is magam miatta, de amikor megláttam mit írt, elolvadtam.

Carlos: Leraktam a telefont, mert belealudtál a beszélgetésbe. Nem akartalak felkelteni, nagyon édesen aludtál. Majd még holnap beszélünk. Remélem jól alszol és szépet álmodsz!

Lori: Most keltem fel. Sajnálom, hogy belealudtam, de nagyon fáradt vagyok. Mindenképpen befejezzük normálisan ezt a beszélgetést. Jó éjszakát!

Szinte azonnal válaszolt.

Carlos: Jól van, jó éjszakát!

Én pedig mosolyogva aludtam vissza.
Reggel egy nagyon jó hírre ébredtem. Visszaírtak a Los Angeles-i cégtől és meg tudjuk oldani a videóbeszélgetést. Végül délután négykor hívtak. Az egész beszélgetés alatt egy hullámhosszon voltunk. Kérték, hogy énekeljek egy kicsit a dalból, én pedig a refrén egy részét elénekeltem. Abban maradtunk, hogy ha teljesen kész leszek a dallal, kotta, szöveg, milyen hangszeren játszom akkor menjek be a céghez, ők pedig segítenek a végső simításokon és elküldik a helyi rádióknak a dalom, ezzel is felgyorsítva a kiadás folyamatát és az ismertségét. Azt mondták még, hogy csináljak egy külön énekes facebook-instagram fiókot, ne a privátot használjam erre, illetve Spotifyra és YouTube-ra csináljak egy szerzői oldalt, ahova tudok zenét feltölteni. A megbeszélés után meg is csináltam. Végül mindenhol a nevem LoriDaSilva lett. Írtam mindenhova egy kis bemutatkozást aztán elküldtem az összes ismerősömnek az oldalt, hogy kövessék be. Természetesen Carlos és Apa voltak az elsők, aztán Darcy és a többiek. Mindenki tudta, hogy lesz dalom, de az ügynökséget még nem említem meg, amég nincs szerződés.
A többi napom városnézéssel telt, aztán hétfőn jött Carlos. Nagyon megörültem neki, ezért kimentem elé a reptérre. Tudom úgy beszéltük meg, hogy a hotelomban találkozunk a sajtó miatt, de én már nagyon látni akartam.
Amikor elment tőlem nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal így lefeküdtem TikTokozni. Egyszercsak bedobott egy jósolós videót. Általában nem szoktam megnézni ezeket, de most valahogy nem lapoztam el. Tarot kártyákból jósolt és az állt rajtuk, hogy nagy változás lesz az életemben pozitív irányba egy bizonyos személy miatt. Hirtelen csöppen majd az életembe és fenekestük felforgat mindent. Hát ez remek, ez nem lehet más, mint Carlos. Már most teljesen más az életem vele, mint előtte. Remélem igaza lesz a nőnek a videóban és sok pozitív élményben lesz részem. Ezzel a gondolattal letettem a telefont és elaludtam.