Rád hangolódva /Carlos Sainz ff.

8.rész

Carlos szemszöge:
Szerda reggel kipihenten ébredtem, Lorival a karjaimban. Ő még aludt, így néztem egy kis ideig. Tanulmányoztam az arcát, nem mintha eddig nem néztem volna sokszor, csak most teljesen nyugodt volt. Nagyon örültem, amikor felvetette, hogy maradjak itt. Azt nem állítom, hogy nem csináltam volna szivesen mást is vele, de megbeszéltük, hogy lassan haladunk. Tegnap a nénikéjénél egész jól éreztem magam. Szerintem egyébként rá hasonlít a leginkább Lori. A hangját, ahogy hallottam tőle örökölte, a szemük, a hajuk is egyforma volt, sőt a testalkatuk is.
-Jó reggelt! -ébredt fel Lori. Cuki volt az álmos hangja.
-Jó reggelt! -köszöntem én is neki. Felült és nyújtózott egyet, de utána visszafeküdt a mellkasomra, becsukta a szemét is.
-Sietsz valahova? -kérdezte.
-Nem. -mosolyogtam rá, amit ő valószínű nem látott.
-Akkor jó, mert még szenvedek egy kicsit és felkelek. -nevetnem kellett rajta, nagyon cuki volt. El kezdtem simogatni a karját, így szinte vissza is aludt. Kb 10 perc múlva megint felkelt.
-Mostmár próbálok nem visszaaludni. -mondta. Megdörzsölte a szemét és nyújtózott egyet. Elgurult tőlem és a telefonjára nézett, így én is elővettem az enyémet.

Lando: Alszol vagy elmentél valahová? Csak mert kopogtam és nem nyitottál ajtót.

Carlos: Nem voltam a hotelban este, más dolgom volt.

Szinte azonnal meg is nézte.

Lando: Jó, mert már majdnem felhívtam a rendőrséget. Egyébként mit csináltál?

Carlos: Találkoztam egy ismerősömmel és vele töltöttem a napot.

Lando: Csaj van a dologban? Azonnal mindent el kell mondanod!

Carlos: Nyugi Lando! Mindent megtudsz időben, ígérem.

Lando: Már kíváncsian várom!😉😊

Ez az üzenet után letettem a telefonom és Lorira néztem, aki már engem figyelt és mosolygott.
-Kivel írogattál? -érdeklődött.
-Csak Landoval, ő az egyik legjobb barátom. Ha szeretnéd majd bemutatom pénteken. -mondtam neki.
-Oké, szeretnék találkozni a barátaiddal.- örültem neki, hogy a barátaimat is meg akarja ismerni. -Majd te is találkozhatsz Darcyval. Rajta kívül nincs sok barátom. -ezen meglepődtem, hiszen Lori egy nagyon barátságos és kedves lány.
-Oké, ha ő is szeretne.
-Biztos akar majd, ha mesélek rólad neki. Na, de nem vagy éhes? -kérdezte.
-De amúgy. -válaszoltam.
-Akkor szerintem rendelek valamit szobaszervízzel, ne kockáztassunk, hogy felismerjenek. -igaza volt.
-Oké, jó ötlet.
Kb fél óra múlva már meg is érkezett a reggeli. Leültünk a konyhában és megreggeliztünk, közben beszélgettünk. Miután végeztünk még leültünk a kanapéra.
-Nos, Carlos adhatok neked egy kis feladatot? -kérdezte mosolyogva.
-Miről lenne szó? -néztám rá kérdőn.
-Hoztam posztereket, pólókat meg sapkákat. Azokat kéne dedikálnod Apának. De csak ha nem baj.
-Már hogy lenne baj? -mosolyogtam rá és megfogtam a két kezét. -Szívesen aláírom.
-Úristen, köszi! -szorította meg jobban a kezeimet, én pedig felemeltem az övéit és mindkettőre puszit adtam. -Meg ha el tudnád intézni, hogy még néhány pilóta aláírná a posztereket az csodás lenne. -ezt már kicsit félve kérte, hallottam a hangján.
-Persze, megpróbálom. Néhány fixet már tudok is.
-Köszönöm! -adott egy puszit az arcomra.
-Nincs mit! -és elővett mindent, amit alá kellett írnom. Mindegyikre ráírtam az Apukája nevét is, hogy személyre szóljon. Úgy látom nagy Ferrari rajongó Adrien Da Silva. Amég Lori eltette, azokat amiket aláírtam én az egyik lap hátuljára írtam neki egy üzenetet és amég nem figyelt a bőröndjének az egyik zsebébe dugtam. Kíváncsi leszek majd mikor találja meg és mi lesz a reakciója.
-És kész! -mondtam az utolsó sapka után. -Most pedig én kérnék tőled egy aláírást! -mosolyogtam rá, ő pedig döbbenten nézett rám.
-Tőlem? -kérdezte hitetlenkedve.
-Bizony! Ha már világhírű énekesnő leszel, én akarok az első lenni, aki autogrammot kap tőled. -mosolyogtam rá.
-Bolond! -nevetett. -Dehogy leszek én világhírű, hisz még egy dalom sincs.
-De már készül egy. -néztem rá most komolyan. -Lori, én hiszek benned! Biztos nagyon jó dalt írsz és felkapott lesz. Igaz, nem egy napról a másikra, de el fogod vele érni vele a megfelelő célközönséget. Onnan már könnyű lesz rajongókat szerezni. -fogtam meg a kezét.
-Jajj te! Hogyan érdemeltelek én meg téged? Ennyire cuki nem lehetsz, hát elolvadok! -simogatta meg az arcom, aztán közelebb hajolt és megölelt.
-Na, akkor megkapom az aláírásod? -kérdeztem tőle.
-Meg! -nevetett. Elővett egy papírt és aláírta. Meg is címezte nekem. "A világ legédesebb emberének, Carlos Sainznak"
-Köszönöm szépen! - amég ült a széken gyoran adtam az arcára egy puszit.
-Igazán nincs mit! -mosolygott rám és felállt a székről. Aztán rápillantottam az órámra. Lassan mennem kellett, mert még lesz egy edzésem, aztán a többi rajongónak is kell autogrammot adni és csapatmegbeszélés is lesz este.
-Nem csinálunk egy szelfit? -kérdezte hirtelen Lori. -Nem rakom ki sehova, csak emléknek.
-De, csinálhatunk. -mosolyogtam rá. Elővette a telefonját, én pedig melléáltam. Átfogtam hátulról a derekát, ő pedig hozzámbújt és úgy csinálta meg a képet. Csináltunk olyat is, ahol hülye fejet vágunk meg olyat is, ahol egy puszit nyomok az arcára meg fordítva is. Nagyon jó képek lettek.
-Átküldöm, hogy neked is meglegyenek.
-Oké, köszönöm. Viszont Lori! -kezdtem.
-Igen? -nézett rám.
-Nekem lassan indulnom kell, mert még lesz egy edzésem, statisztikai megbeszélés meg ilyenek.
-Oh, persze. Nem akartalak feltartani.
-Nem, dehogyis. Csak szólok előre.
-Mikor látlak megint? -kérdezte kicsit szomorúan.
-Holnap nem hiszem, mert interjúk lesznek, max, ha gondolod este átjövök. -kezdtem gondolkodni.
-Nem fontos, biztos fáradt leszel. Majd akkor pénteken.
-Jó, ahogy szeretnéd. Péntek reggel eljövök érted és együtt megyünk majd. Nem akarom, hogy túl sokat legyél a tömegben, mert nagyon sokan lesznek.
-Oké, nekem jó. -egyezett bele.
-Csak majd annyi, hogy nekem hamarabb be kell mennem, még mielőtt az embereket beengedik, hogy eljussak a Ferrari konténeréhez. De majd kimegyek a paddockba érted.
-Oké, szerintem addig elleszek egyedül is.
-Jó! Amég megy a szabadedzés, nyugodtan lehetsz a szobámban vagy a lelátón a boxutca felett.
-Majd eldöntöm, de szerintem a lelátón leszek, kíváncsi vagyok élőben milyen.
-Majd ha végeztem gyere le azért.
-Jó, még meglátom azért. -nevette el magát. Még egy kis ideig beszélgettünk, aztán én kezdtem összekapni magam, hogy elinduljak.
-Akkor pénteken! -kezdett tőlem elköszönni Lori a kocsinál.
-Igen, pénteken. -öleltem magamhoz, amit viszonzott is. Nyomott egy puszit az arcomra búcsúzóul.
-Szia Carlos!
-Szia Lori! -beültem a kocsiba és visszaindultam a hotelhoz. Amikor megérkeztem a szobám ajtaja előtt ott állt Charles és Lando.
-Sziasztok! Hát ti? -köszöntem nekik.
-Kíváncsiak vagyunk a tegnapodra. -mondta Lando. -Átmentem Charleshoz, hátha ő tud valamit a titkos barátnődről. Elmondta, amiket tud. Haver, azt a csajt én is láttam a klubban, jó választás. -közben bementünk a szobámba, nem akartam, hogy mások is hallják.
-Na Carlos? -nézett rám Charles.
-Hát jó. Tegnap elmentünk a nénikéjéhez, mert megkért, hogy kísérjem el. Charles, te még lehet, hogy tudod ki az.
-Igen? Híres?
-Elvileg Franciaországban eléggé, operaénekesnő. Renée Da Silva. -avattam be.
-Áh, igen. Akkor ezért volt olyan ismerős Lori. Hasonlít rá, főleg a haja.
-Nos, igen. Aztán este nála aludtam, filmet néztünk.
-Beszarás. -mondta Lando. -És csak filmet néztetek? -húzogatta a szemöldökét.
-Igen, te kíváncsi fáncsi. Megbeszéltük, hogy lassan haladunk, nem erőltetek rá semmit.
-De azért van rád valamilyen hatással nem? -kérdezte Lando.
-Persze hogy van. -mosolyodtam el.
-Oh, nocsak! A mi Carlosunk szerelmes. -mondta Charles és beleboxolt a vállamba.
-Talán. De még nem kérdeztem meg, hogy lesz-e a barátnőm, úgyhogy normálisan viselkedjetek vele! -szögeztem le nekik a tényeket.
-Miért? Jön a versenyre? -kérdezte Lando.
-Igen, nagyokos. Most pedig menjetek, mert dolgom van.
-Jó na, itt sem vagyunk hős szerelmes! -mondta utoljára Lando és röhögve elmentek.
A nap további része szokásosan telt. Egy dolgot kivéve. Nem tudtam Lorit kiverni a fejemből. Állandóan csak rá gondoltam. Edzés közben is, pedig akkor nagyon kellett volna koncentrálnom. Este még megnéztem a képeket, amiket küldött, mert akkor volt rá időm. Nagyon jól sikerültek. A másnapom unalmasan telt, egy rakás interjút adtam. Szünetekben írogattam Lorival, egyeztettük még a holnapot. Este beszéltünk telefonon, elmesélte a napját, és én is. Nyugodtan aludtam el, de izgatottan vártam a hétvégét.