Rád hangolódva /Carlos Sainz ff.

19.rész

Lori szemszöge:
-Szia! -köszöntem Carlosnak, amikor ajtót nyitott.
-Szia! Nehezen találtál ide? -kérdezte, miután bementem.
-Nem, dehogy! Úgy ismerem ezt a várost, mint a tenyeremet. -válaszoltam. Megöleltük egymást, aztán vad csókcsatába keveredtünk, aminek a végén az ágyban kötöttünk ki. A ruhák szerteszét voltak a szobában.
-Még szét se néztem a lakásban! -mondtam nevetve. Carlos simogatta a hátamat, én pedig hason feküdtem a párnák között. Kényelmes az ágy, az kétségtelen.
-Nem olyan nagy szám, pont elég Landonak, ha egyedül akar lenni, ami nem sokszor van a versenyek miatt. A szabadidejét pedig úgyis a családjával tölti. -válaszolta Carlos. Látszik milyen jó barátok, sok mindent tudnak a másikról. Megfordultam és Carlos szemeibe néztem. Minden alkalommal elveszek azokban a gyönyörű mogyoróbarna szemekben, egyszerűen imádom.
-És mit fogunk csinálni ma? -kérdeztem. -Nincs ellenemre a lustálkodás, de ha van valami ötleted szivesen meghallgatom.
-Hát talán öltözzünk fel, aztán reggelizzünk. -válaszolta.
-Eddig pompás! -mosolyogtam. Váltottunk egy gyors csókot, aztán felöltöztünk és kimentünk a konyhába. Amég Carlos előszedte a tányérokat én gyorsan bekukkantottam a fürdőbe, szép, letisztult volt fehér csempével és néhány növénnyel. Volt még egy vemdégszoba, itt egy ágy, éjjeliszekrény, tévé és egy fotel kapott helyet. Szinte minden bézs vagy fehér színű volt a lakásban, kivéve egy kisebb helységet. Ez volt az a szoba, ahol Lando streamszobája volt berendezve. Onnan tudtam, mert Carlos elmondta, egyébként zárva volt. A konyha és a nappali egybe volt nyitva. A nappaliból még egy erkély is nyílt és azok a hatalmas ablakok fenomenálisak.
-Szóval Daniel Ricciardo visszatér! -mondtam lelkendezve. -És pont a Magyar Nagydíjtól, ez csodás! -nagyon örültem neki, hisz Daniel volt az egyik kedvencem amég a Forma 1-ben volt. Nagyon megérdemli ezt a második esélyt.
-Igen, de el ne mondd még senkinek! Amég hivatalosan nincs bejelentve, addig te nem is tudsz róla! -mondta Carlos kicsit játékosan.
-Jó nyugi, tudok titkot tartani! Egyébként ő volt az első Forma 1-es pilóta akivel először találkoztam életemben. Pont akkor volt a Monacoi győzelme és a Lilly's-ben ünnepeltek, Apa pedig elvitt. Azt hiszem fotó is van. -mondtam Carlosnak, közben pedig előkerestem a telefonomból a képet. Itt még 17 éves voltam úgyhogy csak addig maradtam ott amég vele találkoztam aztán apa vitt is haza.
-Daniel jó pilóta, bár nem tudom hogy fog teljesíteni ennyi kihagyás után. -mondta Carlos ahogy megnézte a képet. Daniel éppen Carlos után ment a McLarenhez, viszont vele nem bántak valami jól aztán szerződést se hosszabbítottak szóval nem maradt ülése.
-Ha még megvan benne az elhivatottság, sikerülni fog. -mondtam reménykedve. Örülnék ha sikerülne visszatérnie a régi Ricciardonak.
-Nemsokára kiderül. -válaszolta Carlos és rámmosolygott, pár percig szemeztünk aztán nekiláttunk a reggelinek.
Lehet a rózsaszín köd miatt nem látok tisztán de most érzem magam igazán boldognak az életemben. Persze történtek velem nagyon jó dolgok de ez a szerelem más, még sosem éreztem igazán, sosem gondoltam, hogy engem is elragadhat teljes valójában. Ahogy egyre jobban ismerem meg Carlost, a szokásait, a viselkedését, azt érzem hogy igen, révbe értem. Igaz, még csak a kapcsolatunk elején vagyunk, de mint minden nő, én is elképzelem hosszútávon, hogy milyen is lenne vele. Annyit elárulok, hogy tökéletes.
Reggeli után átmentünk a nappaliba és bekapcsoltuk a tévét. Carlos leült, én pedig inkább lefeküdtem mellé, a lábaimat az ölébe húzta és simogatni kezdett. Jól esett az érintése és ezt egy mosollyal díjaztam is. Valami sportcsatornánál megálltunk, én konkrétan semmit nem értettem belőle meg nem is igazán figyeltem de Carlosnak tetszett, úgyhogy szó nélkül hagytam. Addig is tudtam élvezni a látványt, ahogy masszírozza a lábamat.
-Nem is tudtam Édesem, hogy ez a sport ennyire elvarázsol. -mondtam nevetve, ahogy már vagy fél órája néztük a tévét, és Carlos már csak arra figyelt. Foci ment, azt nem tudom kik játszottak de nyerésre álltak.
-Csak egy kicsit. -válaszolta ahogy továbbra is a képernyőre irányult a tekintete. Megmosolyogtatott, ahogy szurkol az egyik csapatnak. Én sosem értettem a focihoz, úgyhogy most nem igazán tudom, hogy mi van, de szivesen nézem, ha vele lehetek.
A nap hátralevő részében csak ebédet rendeltünk, mert nem tudtuk mit együnk aztán meg már késő lett volna nekiállni főzni. Ebéd után én egy kicsit ledőltem pihenni, mert este tovább maradtam fent, mint szerettem volna, reggel pedig korán keltem fel, hogy ideérjek. Carlos nem volt álmos, így ő elment futni.
Egy jó két és fél óra múlva felébredtem és kivánszorogtam a nappaliba. Carlos már ott ült, nézte a tévét.
-Nem akartalak felébreszteni, úgyhogy inkább a nappaliban ültem le. -mondta, ahogy nagyokat pislogtam és megdörzsöltem a szemem. Rámosolyogtam és leültem mellé.
-Milyen volt a futásod? -kérdeztem álmos hangon, a fejemet a mellkasára tettem, ő pedig körbefonta a karjait a derekam körül.
-Édes vagy miután felkeltél. -mondta Carlos, és elsöpört egy hajtincset az arcomból, közben cirógatta az államat. Elmosolyodtam. -De egyébként jó volt, most kellemes az idő.
-Na az jó, én most olyan lusta vagyok. -nevettem.
-Azt látom. -nevetett ő is.
Egy ideig még így maradtunk, aztán végülis úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova. Mindkettőnknek elege volt a nyüzsgésből, most csak pihenünk. Még az volt a jó, hogy Landonak kádja is van a fürdőszobában, így tudtunk egy kicsit romantikusabb estét varázsolni. Én engedtem bele vizet, raktam habot is és gyújtottam néhány gyertyát, amit találtam. Közben Carlos elszaladt egy üveg borért. Mire visszaért én már mindennel kész voltam, csak egy törölközőt csavartam magam köré, mert a ruháimat levettem.
-Ezt a látványt meg tudnám szokni. -mondta Carlos, ahogy letette a borosüveget és végignézett rajtam. Én elmosolyodtam és közelebb mentem hozzá.
-Gondoltam. -feleltem és adtam neki egy gyors puszit, aztán felbontottuk a bort. Carlos most csak egy pohárral iszik, azért jövő héten még mindig verseny lesz. Én nem hiszem, hogy meg tudok inni egy egész üveget, de meglátjuk. Miután kiöntöttük a bort a poharakba bementünk a fürdőszobába. Jó meleg lett bent közben, de a hangulat mesés volt. Felkötöttem a hajam egy laza kontyba és letettem a törölközőt egy székre. Beültem a kádba, Carlos pedig odaadta a poharamat. Közben ő is levetkőzött és bemászott mögém. A mellkasának döntöttem a fejem és becsuktam a szemem. Jó érzés volt kicsit lazítani és csak egymásra figyelni.
-Ilyet sűrűbben is beiktathatnánk. -mondta Carlos és éreztem, hogy neki is jól esik a pihenés.
-Mindenképpen. -válaszoltam. Nemsokára elfogyott az első pohár bor, de egyikünknek sem volt kedve tölteni megint, úgyhogy csak letettük a poharakat a kád mellé. Carlos körbefonta a karjait a derekam körül és még szorosabban magához húzott. Én játszottam a habokkal, jól elvoltunk. Aztán éreztem ahogy el kezdi csókolgatni a nyakamat, én pedig becsuktam a szememet.
-Olyan gyönyörű vagy Lori! -dícsért meg, én pedig kinyitottam a szemem és hátrafordítottam a fejem, hogy rá tudjak nézni. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Nem volt vad csók, csak érzéki, finom, nyelveink egy ritmusban mozogtak. Megfordultam teljes testtel, így a nyaka köré tudtam fonni a karjaimat és az ölébe ültem. Ahogy egyre jobban belemélyültünk, annál jobban vesztünk el benne. Még mindig a derekamat fogta, de már erősebben markolta, hogy egy helyben tudjak maradni. Hirtelen elváltunk levegőhiány miatt és egyszerre mondtuk ki egymás nevét.
-Carlos!
-Lori! -nevettünk és tudtuk, hogy ez mit jelent. Gyorsan kimásztunk a kádból, nem bajlódva a törölközéssel, Carlos felkapott, én pedig a dereka köré fontam a lábaimat. Bevitt a hálószobába és letett az ágyra.
18+‼️
Fölémmászott, közben egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt.
-Mehet a kardió? -kérdeztem nevetve.
-Mehet. -válaszolta Carlos és már rá is tapadt az ajkaimra. Már vadabbul csókoloztunk, a vágy mindkettőnkben felébredt. Először a nyakamat kezdte el csókolgatni, majd áttért a mellkasomra és a kulcscsontomra, közben éreztem az egyik kezét a combomon. Beleharaptam az alsó ajkamba, jócskán felizgatott. Felnézett rám, tetszett neki, hogy kezdem elveszíteni a fejemet, aztán a szájába vette az egyik mellemet, ami egy sóhajt csikart ki belőlem. Éreztem, hogy tetszik neki, mert közben a másik keze egyre föntebb ért a combomon, oda ahol a leginkább akartam őt. A szabad kezével a másik mellemet kényeztette, már majdnem ez is elég volt, annyira be voltam indulva. A hátam ívbe feszült, muszáj volt többet éreznem belőle.
-Valaki ma nem bír várni. -nevetett Carlos, amikor a csókjaival egyre lentebb haladt, már a hasamnál járt. Sóhajtottam még egyet, amikor megéreztem a csiklómnál az ujjait.
-Úristen Carlos! -nyögtem még egyszer, amikor kényeztetni kezdte. Nagyon jól tudta mit csinál velem, a lábaimat még szélesebbre tárta, hogy el tudjon helyezkedni köztük. Ekkor láttam csak, hogy ő is mennyire kíván engem, kőkemény férfiasságát a bejáratomhoz tolta.
-Akarlak! -mondtam vágytól ködös hangon, mire Carlos megtette amit kértem. Belémhatolt és mozogni kezdett. Először csak lassan, visszatért fölém, a kezeimet a fejem fölött összefogta, egyik kezével leszorította a csuklóimat. Aztán egyre gyorsabb tempóra váltott, a nyögéseim pedig egyre hangosabbak lettek. Hátradöntöttem a fejem, így neki könnyebb volt csókolgatni és szívogatni a nyakamat. Amikor már éreztem a hasamban a gyönyört, a hátam ívbe feszült ismét, ezzel jelezve Carlosnak, hogy közel vagyok. Kicsit keményebb tempóra váltott, ő is a saját gyönyörét várva. Hangosan nyögtem és ziháltam amikor elértem a csúcsot, a gyönyör hullámként söpört végig rajtam.
-Ez az Édesem! -dícsért meg Carlos, viszont még egy kicsit mozgott bennem, hogy ő is el tudjon élvezni. Éreztem, amikor megtörténik és a nyögéseiből hallottam. Egymásra mosolyogtunk, miközben próbáltuk a légzésünket normálisra állítani.
-Csak Lando meg ne tudja ezt. -nevettem, amikor ledőlt mellém és a derekam köré fonta a karjait.
-Engem kicsit se érdekel. -felelte Carlos. Nevettünk mindketten, közben én a fejemet a mellkasára tettem.
-Szeretlek Carlos! -mondtam és közben becsuktam a szemem.
-Én is szeretlek Lori! -válaszolta és nyomott egy puszit a hajamba. Nem sok kellett mire mindketten elaludtunk. Holnap vár ránk az ebéd Apával.