Rád hangolódva /Carlos Sainz ff.

5. rész

Carlos szemszöge:
Imádok hazajönni, imádom Spanyolországot! Miután írogattam Lorival jobban éreztem magam. Már csak a családom ölelése maradt hátra. Ahogy megérkeztem, a reptéren már vártak rám.
-Holá!- mentem oda Apához, Anyához és Blancához. Mindenkit megöleltem, aztán elindultunk haza. Még nem kellett Barcelonába mennem, így néhány napot velük töltöttem. Viszont pénteken már a szabadedzésen voltam. Hétfő óta nem írogattam Lorival, nem akartam zavarni, sőt azt se tudtam mit írjak neki. Végig ez motoszkált a fejemben, de amikor az autóba ülök próbálom ezeket a gondolatokat elhesegetni. A legtöbb esetben megy, most is ment egy darabig. Azon kattogtam mit kéne írni, de aztán eszembe jutott, hogy talán akkor nem is írnom kéne. Inkább küldök neki egy fotót. Így amikor kiszálltam az autóból lőttem magamról egy szelfit sisakban, úgy hogy az autó is látszódjon. Semmit nem írtam hozzá. Vártam mit reagál rá. De nem írt semmit, nem látta még. Mindegy majd megnézi. Másnap az időmérőn 2. lettem, ami elég jó hely. Miután végeztem egyből a telefonomért nyúltam, hátha írt Lori. De még mindig semmi. Már azt hittem letiltott, de késő este jött a válasz. Ő is egy képet küldött, ahogy az ujjai egy gitáron vannak. Milyen jó tudni, hogy játszik hangszeren. Így már nyugodtan aludtam el.
A futam napja mindig izgalmas. Viszont amikor a hazámban van az mindig egy más, különlegesebb érzés, ennyi év alatt sem szoktam hozzá. Mindenhol sok a rajongó, a Tifosi már-már egy külön nép. Végül a futamon én 4. lettem, Charles 11.
Az elkövetkezendő egy hetet otthon töltöttem. Apával elmentünk golfozni, végre ehettem Anya főztjét. Feltöltődtem ezen a héten. Izgatottan vártam az utána lévő hetet, mert találkozom Lorival. Már szereztem neki belépőt mindahárom napra, ezt le is egyeztettük, hogy jön.
Már Kanadában sétáltam ki a terminálon, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-Carlos!- kiabált valaki nekem. Ez a valaki pedig nem lehetett más, mint Lori. Odasétáltam hozzá mosolyogva.
-Szia Lori! Hát te? Nem úgy volt, hogy a hotelodnál találkozunk? Az azért eldugottabb. -nem mertem megölelni se, mert a sajtó mindenhol figyel, pedig szivesen megtettem volna. Nagyon finom illata volt. Egy hosszú melegítőnadrágot és egy hozzá passzoló haspólószerű melegítőfelsőt viselt.
-Nyugi, tudom, de meg akartalak lepni. Gondoltam örülnél nekem. -mondta kicsit halkan.
-Örülök is, hidd el, csak nem akarom, hogy a címlapokon szerepeljünk. Így is mindig rivaldafényben vagyok, neked nem akarom ezt. -mondtam el neki az igazságot. Közben elindultunk az autóhoz, ami majd a hotelhoz visz.
-Tudom, de lassan rám is vár ez, miután kiadom a dalaimat. Feltéve, hogy fogja őket valaki hallgatni. -mesélt arról a telefonban, hogy el kezdett írni egy dalt és ki szeretné adni, de azt nem árulta el, hogy miről szól. Azt mondta majd megtudom, így nem erőltettem tovább a dolgot.
-Biztos fogja, mert itt áll előtted az első számú rajongód. -mutattam magamra, ő pedig elnevette magát. -Ezt halálkomolyan mondom, autogramot is kérek majd. -ezen még jobban nevetett és már én is nevetni kezdtem.
-Jó, de csak miután én kaptam tőled. -kacsintott rám és beszállt a kocsiba. Elindultunk először abba a hotelba, ahol ő megszállt. Ott majd tudunk nyugalomban beszélgetni. Hétfő van, ami azt jelenti 3 napot tudunk nyugodtan eltölteni, aztán a versenynapok, amikor nem látom majd sokat, de ott lesz velem.
-Nos, ez lenne a szobám. Kicsit rendetlen, de na, már 1 hete itt vagyok- nevetett picit. Annyira imádom, amikor nevet vagy mosolyog. Egyébként a szoba nem is volt olyan rendetlen. Letettem a cuccaim a nappaliban és leültünk a kanapéra. Percekig csak ültünk némán, egyikünk sem szólalt meg, de végül én törtem meg a csendet.
-Azt nem mesélted miért vagy itt, Kanadában. -erről nem esett még szó.
-Nos, igen... Eredetileg a nagynénémet jöttem meglátogatni, Apu testvérét, de amióta itt vagyok még nem mertem elmenni. Elhagyta a férje és Apa ideküldött, hogy csináljak valamit, mert senkivel nem hajlandó beszélni. Na most az a picike bökkenő van, hogy elég zsémbes egy nőszemély és nem szeretek vele lenni, mindig kifogásol valamit, vagy beszól hogy ez nem jó, az nem jó, így a tartásom meg úgy a tartásom. Na mindegy, ez nem ide tartozik. A lényeg viszont, hogy el kéne mennem hozzá.
-Értem miért nem akarsz egyedül menni. Szeretnéd, hogy elkísérjelek? -ajánlottam fel.
-Megtennéd?- nézett rám esdeklőn.
-Persze. -mondtam és megfogtam a kezét.
-Jajj, köszönöm szépen! -húzódott hozzám közelebb és megölelt. Nagyon kedves volt tőle, tetszik, hogy ő kezdeményez sokszor. Aztán elhúzódott és felnézett rám. Én még nem engedtem el. -Bocsánat, csak kicsit megörültem. -kért volna bocsánatot.
-Nem kell bocsánatot kérned. Ha te nem ölelsz meg, akkor én öleltelek volna meg. -mosolyogtam rá és elengedtem, ő pedig visszaült a helyére. Nem akartam sietni, főleg azért sem, mert nem tudtam a szándékait, elcseszni meg végképp nem akarom. -Mikor megyünk?- kérdeztem.
-Akkor így holnap. Még a verseny előtt le kéne tudni.
-Rendben. -aztán csend lett, ő pedig nézett maga elé és játszadozott az egyik párna sarkával. -Van még valami, amiről beszélni szeretnél?- kérdeztem végül.
-Hát... Ami a klubban történt, arról még nem beszéltünk. -bökte ki. Tudtam, hogy egyszer erre is ki kell térnünk.
-Igen, öhm...-de nem tudtam befejezni, mert a szavamba vágott.
-Sajnálom, hogy olyan nyomulós voltam! -mondta lesütött szemekkel.
-Dehogyis, az nagyon bejött. Ha nem így lett volna, akkor nem hagyom, hogy megcsókolj vagy nem táncoltam volna veled. -mondtam az igazságot.
-Értem én, csak részeg voltam és nem tudtam mit csinálok. Nem akarlak bajba sodorni semmivel, főleg azután a hülye riport után. -fakadt ki.
-Hey, hey nyugi! -húzódtam hozzá közelebb. -Milyen riport? -kérdeztem nyugodtan.
-Te nem nézted a híradót?- kérdezte.
-Nem szoktam. -válaszoltam.
-A lényeg az, hogy lefotóztak titeket, ahogy bementek a Lilly's-be és engem is hírbe hoztak veletek. Hogy véletlen-e, hogy én is pont akkor buliztam ott, mint ti? -mondta el.
-Te jó ég! Megvannak a képek? -látni akartam.
-Persze. -vette elő a telefonját és kikereste. Volt néhány kép mindannyiunkról, de egyen megakadt a szemem. Az ablakon kívűlről fotózták és az van rajta, amikor Lorival csókolózunk. Nehezen kivehető, de én felismertem. És ahogy láttam rajta ő is.
-Ugye ezt még nem derítették ki?- kérdeztem tőle.
-Én nem tudok róla, még nem hozták hírbe, de Apa felismert. Azt nem árultam el neki, hogy te vagy a képen, mivel ugye háttal vagy, én látszódom jobban.
-Jó, akkor még semmi sincs veszve. Szerintem, ha ennyi idő alatt nem derült ki, nem is fog. De azért ne legyünk ebben biztosak. -mondtam a kemény igazságot. Szörnyű a média világa, mindent ki akarnak deríteni az emberről, megsértve ezzel a magánéletet. -Lori! Kérdezhetek valamit?
-Igen, persze. -nézett rám a gyönyörű szemeivel.
-Először is te egy gyönyörű lány vagy! Már a klubban is felkeltetted az érdeklődésemet. A személyiséged magával ragadó, még sosem találkoztam hozzád hasonlóval! -pirult el. -Lenne kedved eljönni velem egy randira? -ezt félve kérdeztem meg, de reménykedtem, hogy igent mond.
-Úristen Carlos! Meghatódtam, ettől a sok bóktól, még sosem mondott nekem ilyeneket senki azelőtt. Még szép, hogy elmegyek veled randizni. - és elmosolyodott, akárcsak én. Megöleltem, aztán ő még folytatta -A klubban csak az alkohol adott nekem elég bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán megcsókoljalak vagy táncoljak veled. Józanon nem hiszem, hogy lett volna merszem hozzá és most kifejezetten örülök, hogy be voltam rúgva. Nehéz nekem nyitni egy srác felé, főleg mert Anyukám meghalt és nem tanítottak meg semmi ilyen dologra. -szomorodott el a végére.
-Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! -fogtam meg a kezét, a másik kezemmel pedig megfogtam az állát és felemeltem, hogy a szemembe nézzen. -Olyan tempóban fogunk haladni ami neked kényelmes. Semmit nem sietünk el, nem akarom, hogy rosszul érezd magad vagy hogy meg kell felelned nekem. Ilyen kényszer ne legyen benned, jó? -mosolyogtam rá, ő pedig csak bólintott és hozzámbújt. Nagyon édes volt, én pedig megpusziltam a feje búbját. Elidőztünk még így egy kicsit, de megszólalt a telefonom. Csak üzenetem jött, én meg se akartam nézni, de Lori elhúzódott és mondta, hogy nyugodtan nézzem meg, addig ő hoz teát.

Charles: Hol vagy Carlos? Azt hittem elmegyünk délután kajálni. Beszéltük a repülőn.

Oh bakker, tényleg. El is felejtettem. Most nem nagyon akarnám itthagyni Lorit, de megígértem Charles-nak.

Carlos: 1 óra múlva találkozzunk a hotel halljában.

Közben Lori vissza is jött a teával.
-Meghoztam. -tette le a dohányzóasztalra.
-Köszönöm! -és elvettem az egyiket. Egyébként szép hotelban lakott, még jobban is tetszett, mint amelyikben mi szoktunk lenni. Minden fehér volt, kivéve a kanapé, mert az fekete. Az előszobában volt egy kis szekrény, cipőtartó és egy akasztó. Az előszobából nyílt a nappali és hálószoba meg a konyha. Modern volt és letisztult. Miután megittuk a teát, mondtam Lorinak, hogy mennem kell. Megöleltük egymást jó hosszan. Segíteni akart lecipelni a cuccomat, de nem engedtem neki, csak annyit, hogy lekísérhet. Amég vártuk a taxit beszélgettünk a versenyről. Amikor megjött még utoljára megöleltem, ő pedig váratlanul nyomott az arcomra egy puszit.
-Hát akkor szia!- mosolygott rám.
-Szia!- mosolyogtam vissza és beszálltam. Még integettünk egymásnak amég már nem láttam. Jó érzéssel tértem vissza a hotelba.
Lepakoltam és indultam is le a hallba. Charles már ott várt rám.
-Hol voltál ennyi ideig?- kérdezte.
-Bonyolult. -válaszoltam. Még nem akartam semmit se mondani Loriról, amég nem biztos, de Charles átlát rajtam.
-Csaj van a dologban, ugye? Van időnk, elmesélheted. -és elindultunk a kocsihoz. Amikor találtunk egy szimpatikus éttermet beültünk és beszélgetni kezdtünk.
-Nos Carlos, kezdheted. -bátorított.
-Emlékszel Lorira?- kérdeztem, hogy tudja kiről beszélek.
-A Monacoi csaj a bárból?
-Igen, ő. -mosolyodtam el.
-Uuu, Carlos! Látom komoly a dolog, még sosem láttalak így, pedig még csak a nevét említetted. -nyitott könyv vagyok előtte.
-Hát igen. A klubban még megadta a számát és beszélgetni kezdtünk telefonon. Aztán kiderült, hogy pont akkor lesz Kanadában, amikor mi így tudtunk találkozni. Kijött elém a reptérre és elmentünk hozzá, a hotelbe ahol megszállt. -közben kijött a pincér és megrendeltük a kaját.
-Hűha, és mit csináltatok?- húzogatta a szemöldökét.
-Jajj, semmi olyat. Úgy beszéltük meg, hogy lassan haladunk. Én tényleg nem akarok ráerőltetni semmit, ezt most nem akarom elcseszni.
-Értem, Carlos. Ez egy nagyon érett döntés volt. -és elnevette magát. Tudtam, hogy nem bírja ki beszólás nélkül.
-Azért ideje lenne neked is felnőnöd. -nevettem vele együtt.
-Egyébként mivel foglalkozik?- kérdezte Charles, amikor már kihozták a kaját.
-Friss diplomás, énekes meg dalszerző. A monacoi zeneakadémián tanult.
-Tudom melyik az. Szép karriere lesz, még lehet, hogy nálad is híresebb lesz. -nevetett ismét és engem is megnevettetett. Miután végeztünk visszamentünk a hotelba. Még este írogattam Lorival, hogy hányra menjek holnapra, mit vegyek fel, hasonlók. Aztán elaludtam.