Rád hangolódva /Carlos Sainz ff.

1.rész

A szobámban nézegetem magam a tükörben, szép a ruhám, jó a sminkem, viszont a mai nap különleges, így mindennek tökéletesnek kell lennie.          
-Lori, gyere már, elkésünk! Dépêche-toi s'il te plait!- Siess, kérlek!
-Megyek már, Pére!- Apa. Ma van a diplomaosztóm, ugyanis elvégeztem a zenei akadémiát. Ahogy vonulok le magassarkúban a hatalmas lépcsőnkön, meghallok egy lágy zenei dallamot és meglátom apát, aki videózik engem. Megható pillanat volt, ám nem szabad sírnom, mert elfolyik a sminkem, emlékeztettem magam. Leértem a lépcső aljára Apa pedig fotókat készített rólam, aztán megkérte Beatrice-t a bejárónőnket, hogy készítsen kettőnről pár fotót.
-Jól van, mostmár menjünk. -mondtam Apának. Kinyújtotta a karját, hogy kapaszkodjak belé, én pedig nevetve belekaroltam és elindultunk a kocsihoz. A tűzpiros Ferrari már ott várt minket az ajtó előtt, így beszálltunk.
-Majd egyszer te is vezetheted.- mondta útközben Apa.
-Hát már jó lenne.- 1 éve van meg a jogsim, a suli miatt nem nagyon értem rá. Megértettem Apámat, hogy nem engedte vezetni a sportautóit, hiszen nem voltam még gyakorlott vezető. Egyedül a régi Seat Ibizáját adta oda gyakorláshoz, sokat járok azzal az autóval, szeretem.
Ahogy belépek az Académie Rainier III hatalmas ajtóján elfog a nosztalgia. Mennyiszer jártam ezeken a folyosókon, most pedig ez lesz az utolsó sétám itt.
Már kint ültünk az udvaron fehér székeken az osztálytársaimmal. Az első sorokban a diákok talárokban és kalapokban, hátrébb pedig a szülők, rokonok. A színpadon ült az igazgató, igazgatóhelyettes és a tanáraink. Mrs. Brown, a szolfézstanárom rámmosolygott én pedig viszonoztam, aztán el kezdték egyesével szólítani a diákokat. Amikor végre én következtem büszkén sétáltam ki.
-Lorelei Bellona Nalini Da Silva!- utáltam hogy ilyen sok és hosszú a nevem, de most egyáltalán nem érdekelt. Kisétáltam és átvettem a diplomámat, kezet fogtam az igazgatóval és a tanárokkal, aztán lesétáltam. Csak akkor vettem észre, hogy a nagyszüleim is megérkeztek, rájuk mosolyogtam aztán visszaültem a helyemre.
Miután mindannyian hazaértünk végre levettem a taláromat és a kalapomat. Átöltöztem egy rózsaszín koktélruhába és lesétáltam a szobámból. Egyébként a házról annyit, hogy Monte Carlo egyik legjobb környékén van, hatalmas udvarral és garázzsal. A kedvencem a kinti medencénk, imádok úszni. A ház maga két emeletes plusz a padlás, ami el van zárva. Ahogy belépünk a földszinten van a nappali fekete bőrfotelekkel és tévével, itt van még egy kandalló. Alapvetően minden fal fehér, itt-ott családi portrékkal és képekkel. Lent van még a konyha és az étkező. Van egy szakácsunk, Bertha, a bejárónőnk, Beatrice. Mindakettőjüket nagyon szeretem, már születésem óta itt vannak. Karl, a kertész nem sokszor van itt, őt csak megemlítem. Kisebb koromban Apámnak segített egy bébiszitter, mivel Anyát sajnos hamar elveszítettük, én nem is emlékszem rá, csak képekről ismerem, de nagyon hasonlítok rá. Mindkettőnknek hosszú, mogyoróbarna haja van és zöld a szemünk.
Az első emeleten van Apa szobája és pár vendégszoba meg fürdőszobák. Ha a nagyiék jönnek, itt szoktak aludni, ezen az emeleten. Az én szobám a második emeleten van, saját fürdőszobával, gardróbbal és van egy stúdióm, ahol dalokat szoktam felvenni a barátaimmal néha. Még semmit nem komponáltunk igazán csak ötletelünk.
Igen, tudom fényűző helyen élek, de nekem nem ez számított soha, mindig az álmaimnak éltem. Anya ezt az utolsó üzenetet hagyta nekem és megfogadom amég csak élek.
A családi ebéd békésen telt, sokat beszélgettünk. Délután Darcy küldött nekem egy üzenetet.

Darcy: Hey csajszi! Nem lenne kedved este bulizni egyet? Elmegyünk a Lilly's-be a diplomaosztó bulira.

A Lilly's-be? Hisz az Apa klubja. Anya után nevezte el. Akkoriban még alig jártak oda, amikor megvette, mostanra pedig szinte a legfelkapottabb hely Monte Carloban, általában az elit szokott odajárni. Apa néha fotózkodik egy-két hírességgel, hogy megmutassa nekem. Végülis a legbiztonságosabb hely számomra, mivel Apáé.

Lori: Szia Darcy! Van kedvem, persze.

Darcy: Szuper, akkor 9-re készülj el.

Lori: Rendben.