Rád hangolódva /Carlos Sainz ff.

17.rész

Lori szemszöge:
Szerda reggel van. Megint az ébresztő előtt keltem fel. Abba kéne már ezt hagynom, soha nem tudtam korán felkelni, kivéve az utóbbi időben. Carlos még békésen aludt, így nem mozogtam sokat. A fejem a mellkasán pihent, ő pedig átkarolt engem. Még mindig nem tudok betelni a meztelen felsőteste látványával, vadul vigyorgok a tegnap estére gondolva. A madarak csicseregtek, egy jó kis reggelnek indult a mai. Aztán az ábrándozásomból az ébresztő hangja keltett fel, nyílván. Kikapcsoltam és visszafordultam Carloshoz, aki addigra valamennyire felébredt.
-Jó reggelt! -köszöntem neki suttogva és nyomtam egy puszit az arcára.
-Minden reggelem jó lesz, ha így ébredhetek! -válaszolta álmos hangon és rátette a fejét a mellkasomra. Én el kezdtem simogatni a haját. Iszonyatosan jó érzés a hajszálait a kezem között érezni.
-Hé, vissza ne aludj! -szóltam rá, amikor észrevettem, hogy kezd egyenletessé válni a légzése.
-Nem, dehogy! -mondta félálomban. Úgy tudtam! Nevettem magamban.
-Aha, persze. -néztem le rá.
-De ez csak is a te hibád! Ha nem simogatnál ilyen lágyan, nem aludnék vissza. -felelte.
-Szóval akkor hagyjam abba? -kérdeztem incselkedve és elvettem a kezem.
-Ne, könyörgök! -nézett fel rám, majd kicsit feljebb húzódott, hogy egy szinten legyen a fejünk.
-Muszáj el kezdenünk készülődni, le fogjuk késni a reggelit! -szóltam rá.
-De olyan nyugodt most itt. Rendeljünk szobaszervízt! -nézett rám kérlelően. Én csak elmosolyodtam és közrefogtam az arcát. Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
-Megegyeztünk, hogy nincs szobaszervíz. -mondtam, miután elváltunk. Erre nem válaszolt semmit, csak megadóan szétterült az ágyon és a fejébe húzott egy párnát. Én csak nevettem rajta, aztán kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe. Elmosolyodtam, ahogy beléptem, a tegnapra gondolva. Nem csuktam be az ajtót, így a szemem sarkából láttam, amikor Carlos kikelt az ágyból és egyenesen bejött a fürdőbe. Én a tükör előtt álltam, épp fésülködtem. Hátulról átölelt, a kezei a hasamon voltak, a fejét pedig a nyakhajlatomba rakta és belepuszilt. Aztán a hajamba is adott egy puszit, aztán megfordított, a derekamra rakta a kezeit és egyszerűen csak a mosdókagyló asztalára ültetett. Széthúzta a lábaimat, hogy még közelebb lehessen hozzám és megcsókolt. Ez nem volt vad csók, csak egy gyengéd, az a pillanatban ragadós fajta. Miután elváltunk távolabb állt és lesegített. Fogat mostunk mindketten és felöltöztünk. Én még raktam magamra egy kis sminket, kentem alapozót a nyakamon lévő kiszívásra is, nehogy észrevegyék mások. Amikor teljesen kész voltam, elindultunk.
-Észrevettem ám, hogy lekented azt ott. -mondta Carlos a liftben, miközben a nyakamra mutatott.
-Igen, muszáj volt, túl feltűnő! -válaszoltam.
-Nekem tetszett, hogy ott van, mivel én csináltam. -mondta.
-Gondoltam, de másoknak nem kell tudniuk. Hidd el, megjegyeztem hogyan került oda. -nevettem, aztán kinyílt az ajtó és kézen fogva elsétáltunk az étteremig. Kerestünk egy asztalt, ahova le is ültünk miután szedtünk magunknak reggelit. Charles és Lando nem voltak lent, így csak én és Carlos voltunk. Később megjelent Max Verstappen és a barátnője. Nem igazán ismertem egyikőjüket sem, csak a Lilly's-ben láttam őket, aznap amikor először találkoztam Carlosal.
-Sziasztok! Leülhetünk ide? -kérdezte Max, amikor odaértek hozzánk.
-Persze haver, gyertek! -válaszolta Carlos. Lepacsiztak egymással, majd a lánynak adott két puszit.
-Max, Kelly, ti még nem ismeritek Lorit! Lori a barátnőm! -mutatott be nekik.
-Sziasztok Lorelei Da Silva, de hívjatok csak Lorinak! -mutatkoztam be nekik. -Max Verstappen! -Maxel kezet fogtunk, -Szia! Kelly Piquet, örülök, hogy megismerhetlek! -Kelly pedig barátságosan megölelt. Nagyon aranyosak voltak mindketten, jót beszélgettünk. Megtudtam, hogy Kellynek van egy lánya, Penelope, aki nem Max vérszerinti kislánya, de úgy viselkednek, mint apa-lánya. Mutattak róla képeket is, tündéri kislány. Sajnos most nem tartott velük, de majd legközelebb találkozhatok vele is. Kellyvel szinte rögtön egy hullámhosszon voltunk, nagyon örültem neki. Amikor a fiúk szakmai dolgokról beszélgettek, mi el kezdtünk csajosabb témákat feldobni.
-Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk egy kicsit körülnézni, amég a fiúk a sajtónapon vannak? -kérdezte Kelly egyszer csak.
-Ez szuper ötlet, benne vagyok. Hova menjünk először? -kérdeztem lelkesen.
-Nem tudom, ami először az eszünkbe jut. -nevetett Kelly.
-Spontán, ez tetszik. Így nagyon izgalmas lesz. -nevettem én is. -Mondjuk akkor lehet nem magassarkút veszek fel. -mondtam.
-A francba, én pedig azt akartam, hogy a vörösszőnyeg legyen az első állomás! -viccelődött Kelly és még jobban nevettünk. A fiúk is felfigyeltek erre már és kérdezték miért nevetünk ennyire, de már csak azon nevettünk, ahogy a másik nevet és nem bírtunk megszólalni. Körülbelül 5 perc múlva sikerült kinyögnöm egy választ.
-Semmi, csak a holnapot tervezzük! -feleltem és törölgettem a könnyeimet. Már megnyugodtunk nagyjából, azután elköszöntünk egymástól és mindenki felment a szobájába.
-Most indulsz? -kérdeztem Carlostól, amikor felértünk.
-Igen, nemsokára. Még összepakolok és felhívom Rupertet hogy hol találkozzunk. -válaszolta.
-Jól van, segítek! -ajánlottam fel.
-Köszönöm, Mi Amor! -hívott a becenevemen, már harmadjára. Nem mintha számolnám. El is vigyorodtam megint.
-Tetszik a Mi Amor! -haraptam bele az alsó ajkamba, amikor rámnézett Carlos. Annyira vonzóvá teszi az akcentusa, amikor angolul beszél. Spanyolul még csak egyszer hallottam beszélni, amikor telefonált az anyukájával.
-Reméltem is! -viccelődött. Örülök, hogy nem valami angol becenéven hív, mert az ő hangjához a spanyol nyelv ritmikussága illik.
-Nekem is adnom kéne neked egyet! -kezdtem hangosan gondolkodni.
-Most lesz rá időd kitalálni! -kacsintott rám és adott egy csókot. -Délután találkozunk! Szeretlek! -búcsúzott el.
-Én is szeretlek! -mondtam vissza és az ajtóban állva megvártam, amég beszáll a liftbe, csak utána csuktam be a szobaajtót.
Amég Carlos edzeni volt, én hajat mostam, mert már ideje volt aztán kiültem a teraszra egy teával, a dalírós füzetemmel és a laptopommal. Most hogy egyedül vagyok és tudok gondolkodni azokon a dolgokon, amik velem történtek, ilyenkor kap el az ihlet. Az összes gondolatom Carloshoz vezet vissza, miket éltünk eddig át együtt. Az első csókunk, amit józanul váltottunk, az első versenye, amire kimentem szurkolni, maga a találkozásunk. A találkozás. Ez az, megvan! Erről kéne írnom. Nagyjából egy óra múlva kész voltam egy kezdetleges vázlattal. Néhány sor megvan, de még nincs befejezve és hiányzik belőle valami plusz. Most nem a zenére gondolok, azt Darcyékkal összehozzuk seperc alatt. A szöveg, a szövegbe kéne még valami. A gondolatmenetemből a telefonom csörgése szakított ki. Bementem megnézni ki az. Apa. Már vagy két napja nem beszéltem vele, biztos aggódik.
-Szia Apu! -szóltam bele. Egy 20 perces beszélgetés után letettük a telefont. Kicsit leszidott, hogy nem hívtam fel, mert aggódott értem. Hiába vagyok 22 éves, ez kiskorom óta nagyon fontos Apának, hogy tudja hol vagyok, mi van velem. Főleg, mert Anya meghalt, így mindentől óv. Aztán pittyent egyet a telefonom, Kelly írt. Megbeszéltük, hogy holnap mikor találkozunk. Bekapcsoltam a tévét és utána már csak Carlosra vártam. Egy bő fél óra múlva nyílt a szobaajtó és Carlos jött be rajta.
-Szia! -álltam fel és mentem oda hozzá. Adtam neki egy puszit a szájára.
-Szia! -tette le a táskáját a kanapéra.
-Milyen volt a napod? -kérdeztem, amikor leült.
-Fárasztó! -sóhajtott fel és leült a kanapéra. Odabújtam mellé és átöleltem, a fejemet a nyakába fúrtam. Ő belepuszilt a hajamba és így ültünk egy kis ideig.
-Megyek lezuhanyzom, eléggé leizzadtam! -szólalt meg Carlos.
-Menj csak. Utána lemegyünk vacsorázni? -kérdeztem.
-Igen, persze. -felelte és már el is tűnt a fürdőben.
A vacsoránál Maxék is odaültek hozzánk és Kellyvel végig tudtuk beszélni az egészet.
-Tudod, nagyon örülök, hogy jóban lettünk! Nem sok lánnyal vagyok itt jóban, amióta Charles és Charlotte szakítottak. -mondta el nekem Kelly őszintén.
-Én pedig szinte alig ismerek itt valakit a fiúkon kívül, úgyhogy én is nagyon örülök, hogy jóban lettünk. -válaszoltam. Vacsora után mindenki felment a szobájába, én pedig elaludtam, miközben Carlos fogat mosott.
Reggel most kivételesen az ébresztőre keltem, viszont Carlos meg hamarabb. Ő kapcsolta ki a telefont. Én még kicsit visszaaludtam volna, de nem hagyta. Puszikat adott az arcomra, a vállamra és magához ölelt.
-Már értem miért akarsz minden nap így ébredni! Sokkal jobb. -mondtam mosolyogva.
Reggeli után elköszöntünk a fiúktól és Kellyvel elindultunk felfedezni Silverstonet és a környékét. Nagyokat sétáltunk, sokat beszélgettünk, fotókat csináltunk. Egy nagyon jó csajos napot zártunk vásárlással. Mire visszaértünk a hotelbe, a fiúk is megérkeztek és együtt vacsoráztunk. Mindenki elmesélte a napját, aztán felmentünk aludni.
Péntek reggel elindultunk a pályára. Carlos és én külön mentünk a Ferrari motorhomejához. Amég ő bement én sétálgattam a paddockban, találkoztam Landoval is aki nagyon megörült nekem, mert reggelinél nem találkoztunk. Megölelgettük egymást aztán ő ment is, mert már késésben volt. Megint felmentem a boxutca feletti lelátóra, az túl feltűnő lett volna, ha a garázsban vagyok. Carlos 7. lett az első szabadedzésen és 2. a másodikon. Lementem hozzá, hogy akkor induljunk vissza a hotelba. Kopogás után be is nyitottam az öltözőjébe.
-Szia! -köszöntem.
-Szia! -vette fel közben a pólóját, utána adott egy puszit.
-Van nálad egy pulcsi? -kérdeztem tőle. -A kocsiban felejtettem az enyémet és már kezdek fázni. -fontam össze a karjaimat magam előtt.
-Persze, gyere ide! -mondta és keresett egy piros ferraris pulcsit.
-Köszönöm! -adtam egy puszit az arcára.
-Emeld fel a karjaidat! -mondta. Rámadta a pulcsit, utána magához ölelt. Én beszívtam az illatát. Így maradtunk egy ideig, aztán elengedtük egymást.
-A kocsinál találkozunk? -kérdeztem.
-Igen! -mondta sóhajtva. Tudom, egyikünknek sem tetszik a helyzet, hogy rejtegetnünk kell a kapcsolatunkat, de sokkal jobb így, mint ha ránk lennének tapadva a paparazzik.
Másnap folytattuk ugyanazt, külön mentünk be, én a boxutca felett álltam. A harmadik szabadedzést Charles nyerte, Carlos a 6. lett. Amég nem kezdődött el az időmérő lementem Carloshoz. Pihentünk meg beszélgettünk, jól elvoltunk. Aztán őt hívták egy csapatmegbeszélésre, úgyhogy visszaültem a helyemre.
A pole pozíciót Max szerezte meg, Lando másodikként rajtol majd, Charles 4., Carlos pedig 5. lett. Most nem tudtam lemenni Carloshoz, mert akkora volt a tömeg, így írtam neki, hogy a kocsiban várom. Egy fél óra múlva be is szállt mellém és visszamentünk a hotelba.
A vasárnapi futam nagyon izgalmas volt, mostmár igazából nem csak Carlosnak szurkolok, hanem a többieknek is, úgyhogy nagyon örültem Lando 2. helyezésének a hazai versenyén. Max eddig legyőzhetetlen, de Lando nagyon ügyes volt. Lementem megnézni a díjátadót, videóztam meg fotóztam is. Csak utána mentem be Carloshoz.
-Szia! -köszöntem.
-Szia! -nézett fel a telefonjából. Leültem mellé és átöleltem. A két Ferrari épphogy pontszerző helyen végzett, a mai nem volt a napjuk igazán. -Mehetünk? -kérdezte, amikor elengedtem.
-Persze! -mosolyogtam rá. Most is ugyanúgy mentünk ki, én hamarabb, aztán Carlos csak ő néha megállt a rajongókkal képet csinálni meg aláírást adni.
Miután visszaértünk a hotelba, lementünk vacsorázni. A szokásos helyünre ültünk. Amikor megláttam Landot, odamentem hozzá és megöleltem.
-Gratulálok Norris! -mondtam neki.
-Köszi Lori! Nagyon jó volt a mai nap! -válaszolta.
-Odaülsz hozzánk? -kérdeztem.
-Persze, ha nem zavarok!
-Ugyan dehogy! Gyere! -és visszasétáltunk az asztalhoz. Kelly és Max nem csatlakoztak hozzánk, elvileg máshol vacsoráznak, megünneplik Verstappen újabb győzelmét. Charles elég lehangoltnak tűnt az egész vacsora alatt, nem tudom, hogy még mindig a verseny miatt vagy van valami más oka is. Carlos Landoval beszélgetett, így odaültem Charles mellé.
-Szia! -köszöntem, miután leültem.
-Oh, szia! -kapcsolta ki a telefonját és a zsebébe rakta.
-Minden rendben? Tudom, még nem régóta ismerjük egymást, de ha bármi van, amit meg akarsz beszélni, rám számíthatsz! -mosolyogtam rá.
-Ez igazán kedves tőled Lori, köszönöm! Igazából csak a csapat PR részlege basztat állandóan, hogy miért nincs barátnőm.
-Na várj, nekik ehhez mi közük? -nem akartam beleszólni, ha már elkezdte de ezen megrökönyödtem.
-Szerintük már elég idő telt el azóta, hogy én meg Charlotte szakítottunk. Kezdik sejteni, hogy Carlosnak van valakije, de még nem tudják hogy te vagy az. -oh basszus, ez nem jó. Nem akarjuk még nyílvánosságra hozni a kapcsolatunkat, ha pedig ezek az emberek megtudják biztosan nem marad titokban.
-És te hogy érzed? Készen állnál egy új kapcsolatra? -kérdeztem meg.
-Nem hiszem, főleg úgy hogy kényszeríteni akarnak a sajtó miatt. "Lehessen valamiről beszélni!" -mutatott macskakörmöt az ujjával. -Azt mondták, ha én nem találok valakit magam mellé, majd ők fognak. -ezen a mondaton nagyon felhúztam magam.
-Egyáltalán ezt megtehetik? Azért szerintem ez nem egy olyan dolog, aminek bármi köze is lenne a versenyzéshez. -mondtam el őszintén a véleményemet.
-Na ugye, te is látod! Csak sajnos a szerződésben benne van, hogy a PR részleg munkáját teljes mértékben elfogadom. Eddig ezzel nem is volt baj. -na hát ez így zsákutca.
-Semmi kiskapu nincs? -kérdeztem.
-Nincsen, de valahogy megoldom. Köszönöm, hogy meghallgattál! -állt fel.
-Igazán nincs mit! Szólj, ha bármiben tudok segíteni! -ajánlottam fel.
-Annyit kérhetek, hogy ami itt elhangzott kettőnk között marad? -kérte.
-Persze, ez természetes! -álltam fel én is. Megöleltük egymást, aztán Charles fel is ment.
-Mehetünk Lori? -nyújtotta felém a kezét Carlos.
-Igen, persze! -karoltam belé, aztán összekulcsoltuk a kezeinket.
Miután felértünk én elmentem lezuhanyozni, Carlos addig összepakolta a bőröndöket. Miután én végeztem, ő is elment, én meg még pakolgattam, hogy reggel, amikor megyünk ki a reptérre ne rohanjunk. Mindketten fáradtan dőltünk be az ágyba.
-Jó éjszakát, Mi Amor! -puszilta meg a fejem Carlos.
-Jó éjszakát, Mon Amour! -mondtam mosolyogva és megcsókoltam.