Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

kilencedik

Gloria

-Akkor minden megvan?- karolt belém Carla, miközben a bevásárlóközpont bejárata felé sétáltunk.

-Szerintem igen.- valószínűleg jól megfázhattam, ugyanis folyt az orrom és fájt a torkom.- Délután nem hiszem, hogy veletek tudok menni...

-Annyira rosszul érzed magad?- húzta el a száját. Csak bólogattam.- Majd küldök fotókat!- próbált jobb kedvre deríteni.

-Rendben.- biccentettem.

-Amúgy a Charles-os témára visszatérve.- még a vásárlás elején elmondtam neki a történteket.- Aranyosak lennétek együtt.

-Tudod, nem hittem volna, hogy ezt valakinek el fogom mondani, de mi már ismertük egymást Charlessal.- hajtottam le a fejemet.

-Hogy tessék?- fordult felém a járda közepén.

-Interneten beszélgettünk...

-De ez tök jó, legalább jobban ismeritek egymást!- mosolygott. Elővettem egy zsebkendőt, hogy a nap folyamán már sokadszorra kifújhassam az orromat.

-Így gondolod?

-Biztosan.

~

A két család már kabátban állt a nappaliban, én pedig a kanapén betakarózva ültem.

-Biztos nem jössz velünk?- kérdezte meg vagy tizedszerre apa.

-Igen apa, biztos. Nem szeretnék mégjobban megfázni.- bólogattam.

-Hát rendben. Bezárjam az ajtót?

-Igen, lehet, hogy elalszom.

-Ha baj van, akkor hívj nyugodtan, jó?- ismételte Carla is a már sokszor elmondott mondatát.

-Jó, csak menjetek már.- hessegettem őket.- Sziasztok!

És végre leléptek. Valami idegenvezető mutogat nekik szép helyeket, ennyi maradt meg az egészből. Kicsit bántam, hogy nem mehettem velük, mivel tuti szép helyeken lesznek majd, de mégis örültem, hogy nem kell Charlessal együtt töltenem az időt. Elhatároztam, hogy amint összeszedem magam, megmagyarázom neki a dolgokat és úgy fogunk viselkedni, mintha semmi sem történt volna.

Egy aranyos karácsonyi romcsi film ment a tv-ben, ami még érdekelt is volna, de olyan fáradtnak éreztem magam, hogy inkább eldőltem a kanapén, és két percbe nem telhetett bele, már aludtam is.

~

A lábamat valaki gyengéden simogatta. Nem akartam kinyitni a szemem, mert olyan békés volt minden. Kellemes meleg áradt az illető kezéből, és csak ekkor vettem észre, hogy a zokni már nincs is a lábamon. Így csak jobban esett a simogatás a meleg kezektől.

-Hmm ez jó.- mondtam halkan, még mindig csukott szemekkel.

-Biztam benne.- ahogy meghallottam a kezek tulajdonosát, azonnal elhúztam a lábaimat és felültem törikülésbe.

-Te mit keresel itt?

-Nem éreztem jól magam.- vont vállat.

-Semmi bajod nincs.- ingattam a fejem.

-Beszélni szerettem volna veled, úgy, hogy csak ketten vagyunk.- csúszott közelebb hozzám, mire automatikusan hátrálni kezdtem, míg el nem értem a kanapé karfáját.- Kerültél az elmúlt napokban.- jelentette ki a nyilvánvalót.

-Nem is kerültelek.- tiltakoztam, miközben a takarót magamhoz szorítottam

-Dehogynem. Csináltam valamit, amivel megbántottalak?

-Nem, nem csináltál.

-Akkor miért?

-Semmiért, mert nem kerültelek.- makacsoltam meg magam megjobban.

-Gloria!- sóhajtott nagyot.- Mióta Arthurral ittatok, olyan furcsa vagy velem.

-Mert hülyeséget csináltam.- hajtottam le a buksim.

-Milyen hülyeséget?- vonta fel szemöldökeit.

-Charles, mindenre emlékszem.- vallottam be.

-Valahogy gondoltam.- nevette el magát keserűen.

-Én nem szeretném, hogy ez miatt romoljon a kapcsolatunk.- néztem mélyen szemeibe, melyek szépen csillogtak. Belegondolva mindig csillognak a szemei, csak nem mindegy, hogy hogyan.

-Ittál, és ezt tudomásul veszem.- olyan szívesen a szemébe mondtam volna, hogy cseszettül őszinte voltam.

-Akkor nem értetted félre?

-Dehogy!

-Akkor barátok?- haraptam be alsó ajkamat, és a kisujjamat nyújtottam felé.

-Barátok!- akasztotta kisujját az enyémbe.

Barátok...

-Amúgy hogy vagy?- hozott fel egy nagyon random témát.

-Mint voltam. Mióta vagy itt?

-Fél óráig néztem ezt a bugyuta filmet, aztán felkeltél.

-Hé, ez nem is bugyuta.- mivel még mindig az a film ment.

-Dehogynem.

-Charles!- szívtam be hangosan a levegőt.- Ez a film nagyon jó!

-Nem, nem az!

-Jól van.- hagytam rá egy legyintéssel.- De el nem fogod kapcsolni!- böktem a mellkasába.

-Oké, értettem!- nevette el magát, amihez én is csatlakoztam.

Csak barátok vagyunk. Pedig tisztáztam magamban az érzéseimet, de gondoltam, Charles nem viszonozza azokat. Bár lehet, hogy jobb is így, el tudom játszani, hogy csak egy barátként érzek iránta. Gondolatba még vállat is rántottam. Charles elment a konyhába, hogy csináljon kettő teát, addig én egy villámgyors üzenetet küldtem Carlanak, hogy minden oké, és, hogy adja át Arthurnak is. Amilyen gyorsan próbáltam írni, annyi helyesírási hiba is lett benne, de akkor nem érdekelt annyira.
Charles kettő gőzölgő teával a kezében tért vissza, majd leült mellém. Magunkra terítettem a takarót, ami a testemtől már eleve meleg volt, és úgy néztünk egy immáron másik filmet. Charles kellemes illata belengte a körülöttünk lévő teret, a teste melegét a sajátomon éreztem. Jobb kezét átvetette a nyakamnál, így még közelebb kerültem hozzá, bal kezével pedig az általa készített gyümölcsös teába kortyolt, ami mellesleg nagyon finomra sikeredett.

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_