Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

tizenhatodik

Charles

Este lefekvéskor sem tudtam elvonatkoztatni a képektől, melyek bevillantak szemem elé a délután folyamán történő filmezésről. Vagyis nem a filmről, hanem Gloriáról... Olyan érzelmeket vált ki belőlem, mint még talán soha senki. A lány éppen fürdött, és eljátszottam a gondolattal, hogy bemegyek hozzá és valóra váltom, amit már sokszor elképzeltem vele, de mindig elvetettem az ötletet, nehogy rámenősnek tartson. Felráztam a párnáinkat, hogy kényelmesebb legyen, majd nem sokkal később belépett Gloria a szobába egy szál pólóban, ami mellesleg az enyém volt.
Befeküdt mellém az ágyba, és közelebb bújt hozzám, mikor kirázta a hideg.

-Van még takaród?

-A szekrény tetején van.- biccentettem a hely felé. Mielőtt kiszállhattam volna az ágyból Ria már a szekrény előtt állt, és nyújtózkodva próbálta elérni a szekrény tetején díszelgő takarót. Megbabonázva figyeltem mozdulatait. Ahogy nyújtózkodott a pólója felcsúszott kicsit feneke felé, így láthattam fekete fehérnemüjét, aminek az oldalát csipke borította. Lassan felálltam és mögé léptem. Egyik kezemet a derekára simítottam, másikkal pedig lekaptam a takarót, amit azzal a lendülettel az ágyra hajítottam.

Ria nemhogy elhúzódott volna tőlem, sokkal inkább még közelebb nyomta testét az enyémhez, mire felmorrantam. Nyakára nyálas puszikat hintettem, mire őt kirázta a hideg. Megfordult kezeim között, majd meglepetten tudakoltam, hogy Gloria ugrott egyet, így már combjainál tartottam, miközben ő a derekamat karolta át lábaival. Nagyon élveztem a helyzetet de nem gondoltam volna, hogy ilyen kis vadóc tud lenni, bár tény, hogy tetszett. Ajkaink követelőzően értek egymáshoz és úgy kezdtem az ágy felé tántorogni, ahova Riával a kezemben estem be. Az alattam lévő lány még mindig nem engedte derekamat lábaival, így testünk veszélyesen közel volt egymáshoz. Ria a tarkómon lévő hajamba túrt, és csak közelebb húzott magához. Apró kezeit becsúsztatta pólóm alá, majd le akarta húzni rólam, viszont nekem sikerült megálljt parancsolni magamnak.

-Ria...- motyogtam halkan.

-Hmm?

-Le kell állnunk!

-Miért?- nézett rám összezavarodottan.

-Nem szeretném elsietni a dolgokat.- igaz mondatom közben nem húzódtam távolabb tőle.

-Csak mond azt, hogy nem akarod, és ne keríts!- vonta meg sértetten a vállát és kigurult alólam.

-Ria!- feküdtem mellé és megfogtam a kezét, amit először nem hagyott, de reflexeimnek köszönhetően elkaptam végtagját.

-Az a baj, hogy még nem voltam senkivel?- fakadt ki.

-Dehogy! Én leszek a legboldogabb, mikor nekem adod magad.- mosolyogtam rá a leglágyabb mosolyommal, amit csak elő tudtam kaparni, mondjuk Ria mellett az nem volt nehéz.- De nem most. Nem is vagyunk együtt.

-Mert egy idióta vagy.- legalább őszinte, gondoltban vállat vontam.

-Neked szeretném a legjobbat.- bújtam nyakába, mire mintha meglágyult volna megszólalt.

-Lehet, hogy nem is álltam volna rá készen...

-Na látod. Várok rád, amíg csak kell!- csókoltam nyakába, mire kissé összerándult. Csendbe burkolózva feküdtünk egymás mellett, vagy éppen egymáson és tökéletes volt a pillanat.

-Hiányozni fogsz!- suttogta Ria, mire azonnal rá emeltem szemeimet, ami így találkozott szomorú tekintetével, mire szívem szakadt meg.

-Ha tudnád te nekem mennyire...- sóhajtottam nagyot.- De ha máshogy nem is, telefonon mindenképpen tartjuk majd a kapcsolatot!- nyújtottam felé kisujjamat, amibe gondolkodás nélkül akasztotta bele sajátját.

-Mindenképpen!- mosolygott rám, majd fejét visszahajtotta a párnára, én pedig az ő nyakhajlatába enyémet.

Nem sok idő telhetett el, mikor hallottam Ria egyenletes szuszogását, ebből következtetve elaludt. A hold fénye enyhén bevilágított a szobába, pontosan a lány arcára, ami így olyan volt, mint egy gyönyörű festmény. Festmény egy angyalról. Az én angyalomról. Álmaimbam sem láttam még ilyen csodát, mint Gloria és fogadni mertem volna, hogy nem is fogok.

-Charles...- suttogta a lány.

-Mond Szívem!

-Charles...- ismételte, szóval álmában beszélt. Rólam álmodott... Büszkeség töltött el, hogy a lány, akibe visszavonhatatlanul beleszerettem velem álmodott.- Szeretlek!- susogta továbbra, mire ajkaimra vigyor ült ki.

-Én is szeretlek téged Ria!- hintettem egy lágy csókot hajába, majd tovább csodáltam a lányt. Nyugodt arcát kémlelve elcsodálkoztam, hogy hogyan tudtam Ria előtt más lányra, egyáltalán úgy tekinteni, mint barátnő. Ria olyan volt, mintha nekem szánták volna, egymásnak szántak minket. Riával nem fogom elrontani, éreztem, vele nem tudnám elrontani.

Utolsó gondolatom elalvás előtt az volt, hogy soha nem fogom, hagyni, hogy Gloriának bármiféle bántódása essen. Baszki egyszer nem gondoltam volna, hogy ilyen undorítóan szerelmes tudok lenni... Viszont Gloriáért bármit.

Éjjel arra ébredtem, hogy Gloria kezeit összekulcsolta nyakam mögött, egyik lábát átvetette derekamon és amilyen közel csak biológiailag lehetett, olyan közel férkőzött hozzám. Biztos voltam benne, hogy aldut, mert közben nyöszörgött is valamit, amit nem értettem. Mosolyogva öleltem át derekát, majd orromat hajába fúrtam, aminek borzasztóan jó illata volt.