Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

hetedik

Charles

-Oké!- mondta, majd visszaindult felém...

Arra számítottam, hogy visszaül mellém, viszont ez nem így történt. Amikor azt gondoltam, hogy nem ittas annyira, lehet, hogy nem éppen jól gondoltam, ugyanis a józan Gloria biztosan nem csinálna ilyet. Fogta magát és egyszerűen beleült az ölembe, mire levegőt is elfelejtettem venni.

-Gloria mit csinálsz?- nem bántam volna, hogy ezt teszi, ha tudná is, hogy mit csinál.

-Ha gondolod még mindig átmehetek a szobámba.- nézett szemeimbe ártatlanul.

-Ne! Maradj.

-Az öledben?

-Akár.- húztam fel szemölökeim. Furcsa volt a tudat, hogy a lány, akivel intertenet ismerkedtem meg, az ölemben ült. És, hogy mi volt a még furcsább? Hogy élveztem...- Szóval nem kell féltékenynek lennem?- haraptam be ajkamat.

-Egyáltalán nem!

-És miért nem?- húztam az ágyat.

-Téged másképpen bírlak, mint Arthurt.

-Várj... Tessék?- mondanám, hogy biztosan csak az alkohol beszélt belőle. De olyan őszintének tűnt, és amúgy is, mindig azt mondják, hogy a részeg ember őszinte. Oh bárcsak tényleg így gondolná.- Miért Arthurt, hogy bírod?

-Mint egy barátot.

-És engem?- néhány percig nem szólalt meg, és azt hittem, hogy már nem is fog, így elvethetjük a témát, aztán végül mégis válaszolt a feltett kérdésemre.

-Jobban, mint egy barátot...- motyogta és úgy éreztem, hogy meg kell csókoljam. Éreztem meleg leheletét arcomon, egyik kezemet felvezettem arcára, míg másikkal derekát markoltam. Vékony kezeivel átkarolta nyakamat, és úgy nézett rám. Már nagyon közel voltam hozzá és elhatároztam, hogy most igenis meg fogom csókolni a lány, akar megbánom, akár nem, de meg kell tennem. Kicsit közelebb hajoltam hozzá és így orrunk hegye összeért és mikor éppen mozdultam volna, hogy megtegyen azt, amit már egy ideje szeretnék kopogtattak az ajtón, viszont az illető azonnal be is lépett, szóval Gloria még mindig az ölemben volt.

-Uh bocsánat...- vakarta tarkóját Arthur. Gloria kimászott az ölemből és nem zavartatva magát, nyomott egy puszit arcomra, majd Arthur mellett kitántorgott az ajtón.- Nem tudom, hogy szerencséd vagy vagy pont az ellentéte lesz azzal ha ezt elfelejti.

-Nem is tudom, hogy melyik lenne a jobb.

-Rosszkor jöttem, ugye?

-Nagyon.- bólogattam. Arthur csak elhúzta a száját.- Mindegy. Mit szerettél volna?

-Csak egy fesűt. Az enyém valamerre elszublimált.- húzta fel orrát gyerekesen.

-Tessék.- nyomtam kezébe az enyémet.- De majd kérem vissza!

-Köszi.- mosolygott kínosan.

-Jó, miért vagy ilyen?- húztam össze résnyire szemeimet.

-Ahj.- ült le mellém.- Igazából hallottam majdnem mindent, amit Gloriával beszéltél...

-És miért jöttél akkor be?

-Közben feljött Carla az emeletre és nem akartam, hogy félre értse. Ne haragudj Charles.- ejtette kezeit az ölébe.- Csak hirtelen nem tudtam mit csinálni.- ingatta a fejét. Ilyen az én drága öcsém, ha iszik.

-Jó érthető. De legközelebb csak menj el a szobától, jó?

-Jó.- nevetett fel.

-Lehet, hogy jó, hogy bejöttél amúgy. Mi van, ha Gloria megbánta volna?

-Szerintem nem bánta volna meg. Különben nem jött volna be hozzád, nem gondolod?

-Nem tudom.- vontam vállat.- Kérhetek valamit?

-Azután, hogy rátok nyitottam? Persze.

-Megnézed, hogy Gloria rendben van-e?

-Még szép!- felpattant mellőlem, de mielőtt kilépett volna a szobából visszafordult felém.- Nagyon kezdesz belehabarodni ebbe a lányba, nem gondolod?

-Ch menj már.- talán még el is pirultam. Arthur nevetve lépett ki a szobából, amivel engem magamra hagyott a gondolataimmal.

Amikor Gloria az ölemben ült, olyan érzések kavarogtak bennem, mint még talán soha máskor. Nem akartam azt érezni amit, de ezt sajna nem tudom megparancsolni. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy fontos nekem a lány, na de, hogy ennyire... Nem tudtam, hogy hogyan fog viselkedni Ria, ha erre emlékezni fog másnap. De reménykedjünk a legjobbakban. Nagyon fáradt voltam, de megvártam, amíg Arthur visszajön.

-Minden oké a nőddel.- dugta be fejét az ajtón.

-Nem a nőm.- ráztam a fejem.

-Még!- bökött felém.- Egy párnát ölelve alszik.- jelentette ki, mire akaratlanul is elmosolyodtam.- Ha gondolod elveszem tőle a párnát és oda löklek hozzá.

-Nem hiányol Carla? Inkább menj boldogítsd őt. Nekem hozzád már nagyon este van.- nevettem fáradtan.

-Jól van, hagylak aludni.- intett egyet.

-Jó éjszakát!

Nem telhetett el kettő egész perc Arthur feje újra megjelent az ajtónál.

-Álmodj Riával! Ezt elfelejtettem mondani.- mosolygott angyalian.

-Oké Arthur, most már tényleg sok vagy.- próbáltam komoly fejet vágni.- Menj aludni!

-Értettem főnök.- majd végre valahára szeretett öcsém elment a szobám környékéről.

Lekapcsoltam a villanyt, majd befeküdtem a puha ágyba, ami jó meleg volt a kinti hideghez képest. Elalvás előtt az utolsó emlékem, hogy Gloria arcára gondoltam, ami a világon az egyik legszebb dolog, amit valaha láttam. Magasan a legszebb.

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_

Látszik a fejezeten, hogy mennyire fáradt vagyok, merthogy jól összecsaptam?

Igen!

Érdekel?

Sajnos nem eléggé, mivel kiteszem még most este.

Szóval szerintem ezt a fejezetet jól elszúrtam és bölcsebb dolog lett volna, ha holnap többször átolvasom. De természetesen még magamat sem vagyok képes irányítani, szóval ez a rész, így (szerintem) összecsapottan kerül ki.🤷